14. Rész ~Letagadás.

Sziasztok! :)
Igaz, hogy most sincs meg a 2 hozzászólás, de mivel jövő héten már suli, és én koleszos vagyok, csak hétvégente lesz fent új rész, ezért most kiteszem a következőt :)
Olvassátok sokan, és iratkozzatok fel ;)
Jó olvasást! ;) ♥
*Gitta.



-Szia Nialler!-köszönt Emma, bár már elment az ajtóból.
-Miről beszéljünk?-kérdezte meg Em.
-Miért tagadtad le Niall előtt?
.............

-Azét, mert szerintem nincs hozzá köze..-mondta nyugodtam Em.- De most Zayn. -kezdte újból.- Komolyan.. Mindig ez van, a beszélgetés végén.. Ilyenkor mindig veszekszünk.-fejezte be a mondanivalóját.
-Miért nem akarod, hogy megtudják? -kérdezten összezavarodva.
-Mit?-kérdezte Emma értetlen fejet vágva.
-Hogy mi volt ez a csók..-mondtam. -Miért nem mondtad el Ninallnek? És nem szeretnék újból elkezdeni veszekedni! -mondtam.
-Zayn, én csak megcsókoltalak. -mondta, ami nekem nagyon rosszul esett. Szóval neki ez csak egy csók volt a sok közül. -Vagy már az is baj? -kérdezte.
-Nem, de azt hittem, hogy mi akkor megint úgy vagyunk, mint körülbelül másfél héttel ezelőtt.-mondtam.- De azt hiszem csalódnom kellett, mert neked ez csak egy csók volt.. -fejeztem be.
-Én nem úgy értettem. -próbálta megmagyarázni.
-Akkor?-meglepődve néztem rá.
-Szeretlek! -mondta, de még nem fejezte be a mondanivalóját. -És nem akarok többi veszekedni..
-Akkor miért csinálod ezt? -kérdeztem tőle, még mindig meglepetten, mire ő megint megcsókolt.
-Nincs harag? -nézett rám könnyes szemekkel.
-Egy csók miatt? -kérdeztem erjtett mosollyal az arcomon. -Nekem eddig sem volt. -nevettem fel.
Ezután újból minden rendben ment. Pár hónap múlva ez a történet Louiséknál folytatódott. Mire Emma félre próbált hívni. Ekkor nagyon, de nagyon meglepődtem, ugyanis épp nagy beszélgetésben voltunk a srácokkal.
-El kell mondnom neked valamit, Zayn. Kijönnél egy kicsit innen? -hívott félre Em.
-Igen? -kérdeztem nem igazán figyelve. Arra lettem figylmes, hogy Emma könnyezik, ezért rögtön rá figyltem.
-Megcsókoltam H..H..Harryt! -monda krokodilkönnyekkel küszködve. Én próbáltam ezt nem magamra venni. Pedig Hazza a legjobb haverom, mégsem tudtam Emre haragudni.
-Akkor mostmár kvittek vagyunk. Vagyis én nem fogok ez miatt vszekedni, de azrért azt szeretném tudni, hogy mikor, és hol történt. -kérdezősködtem a részletekről.
-Tegnap..-mondta Em. - Mikor Hazza házában voltunk. -mondta sírva, és ennek láttán mégjobbban megenyhültem.
-És miért tetted ezt? -kérdeztem, és nem hagytam annyiban a dolgot.
-Nem tudom.- mondta egyszerűen Em.
-Szereted?-meg kellett tőle kérdeznem.
-NEM! -mondta, kicsit ingerültebben.
-Ő csókolt meg?- nem hagytam annyiban. -Bocsi, hogy ennyit kérdezek, de mint tudod, ő az egyik legjobb spanom... -mondtam. - Én tudom, hogy neki tetszel, látom is rajta, hogy hogy néz rád. -fejeztem be és Emmára néztem.
-Nem... Én voltam. -vallotta be, és lehajtotta a fejét. -Zayn, én nagyon sajnálom, de sajnos már megtörtént..
-Te voltál?? -akadtam ki ezen a ki kétbetűs szón.
-Ne haragudj! -még mindig a földet pasztázta.
-Nem haragszom. -mondtam bíztatóan. -Csak nem tudom, hogy miért tetted ezt. Vissza akattad adni azt, hogy én mit tettem? -gondolkodtam az okán. -Vagy miért?
- Tényleg nem tudom!- mondta őszintén, és én hittem is neki, mégis nagyon kíváncsi voltam még a részletekre.
- Ketten voltatok? Vagyis csak ti ketten tudtok róla?-kérdeztem már kicsit nyugodtabban.
-Igen.-válaszolta alig hallhatóan.
-Rendben Emma. Tudod, ez lehet, hogy nem működik köztünk, de én nagyon szeretlek! Szerinted? ÉS én nagyon nem szereték szakítani! -gondolkodtam, majd elmondtam amit szerettem volna.
-Majd este megbeszéljük, menjünk inkább vissza a többiekhez. -ajánlotta fel Em, mire megfogtam a kezét.
-Rendben. -kézenfogva sétáltunk vissza a nappaliba, mintha mi sem történt volna.
-Mi a baj Emma? - kérdezte Hazza egyből Emmától, gondolom látta, hogy sírt.
-Elmondta.. -mondtam neki, bár tudom, hogy nem engem kérdezett. -Nyugi haver, ettől a húzásodtól még nem verlek meg. -nevettem fel és vállba ütöttem.
-Sajnálom haver, komolyan! -kért bocsánatot Harry is. - Emma csókolt meg. -erről már tudtam, mégis kicsit rossz volt hallani.
-Elcsábítottad, seggfej! -ütöttem bállba barátságosan.
-Hogy-hogy nem haragszol ránk? -nézett rám Harry elég furán és egyben értetlenül.
-Mert megbízom bennetek, és tudom, hogy többet nem fordul elő. Vagyis nagyon remélem! -miután ezt elmondtam, próbáltam komolyan nézni rájuk de nem ment. Mind a ketten tisztára meg voltak rémülve. - És én sem csalom meg őt többet, hiszen nagyon szeretem! Szerintem elég ennyi indok, hogy megbízunk egymásban. De még mindig nem értem ezt a csókat Emma. -néztem Emre.
-Én sem tudom, hogy miért tettem. - mosolyogtt kedvesen.
-Rendben, nem érdekel különösebb képpen, de lécci, ne csókolj meg többet, mert olyan, mintha Hazzávaal smárolnék. Azt pedig nem szeretném. -próbáltam viccesre fogni ezt az egész szituációt. Majd megöleltem Emmát és felnevettem. Ő ezt nem tartotta ennyire viccesnek.
-Oké, akkor nem csókollak meg. -vágta be a durcát.
-Csak hülyéskedtem, butuska! -nevettem fel újból, és magamhoz húztam egy csók erejéig. Emma letörölte a szájáról a csókot, majd furán néztem rá.
-Na mi az? -kérdeztem.
-Rosszul esett, amit mondtál. -válaszolt a kérdeésemre. Valahogy gondolta, hogy ez lesz.
-Bocsi, csak próbáltam poénosra fogni ezt az esetet. -mondtam, hogy elmagyarázzam, miért volt ez.
-Tényleg nem haragszol? -nézett rám kiskutya szemekkel, amiknek nem tudok ellenállni, ezért újból megcsókoltam.
-Ezt most minek vegyem?-kérdezte Em.
-Nem haragszok!! -mondtam, majd megöleltem.
............

13. Rész. ~Találkozás

Sziasztok! :) Meghoztam a 13. részt. Remélem tetszeni fog :) Olvassátok sokan, és reklámozzátok, mert ez volt az utolsó, hogy előbb hozom a részt. :) 2 komi után 14. Rész ,)

Barátnőm egyik nagyon jó blogja! Olvassátok azt is sokan, és oda is komizzatok, ahogy ide is! :)
http://onedirectiontabor.blogspot.hu/ ! :)




-Akkor?-kezdtem. -Most akkor mi is van velünk? Szeretjük egymást, de feszengünk. -vallottam be magamnak is, mert eddig nem mertem.
-Akkor hagyjuk abba ezt az egészet?-kérdezte kicsit félénken.
........
Ennek a kérdésnek a hallatán kicsit meglepődtem, de olyan gyorsan válaszoltam, akár a villám.
-Neeeem! -kiabáltam, mire Em kicsit megrezzent. Felnevettem.
-Akkor? -mosolygott rám gondterhelten.
-Szeretlek, és nem szeretnélek elhagyni!- mondtam és megpusziltam az arcát. Ő erre elmosolyodott.
-Én sem akarlak elveszíteni.-mondta, és megcsókolt.
-Akkor viszont nem tudom, hogy miért csináljuk mindig ezt. -kezdem megint a témát.
Beszélgettünk még egy kis ideig a padon ülve, aztán úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Én elmentem pár napra, de Em nem tudta hol vagyok. Már pont egy hete nem láttuk egymást Emmával, és mondhatni nagyon hiányzik. Otthon voltam, viszont Em nem jött még haza a barátnőjétől. Niall átjött hozzám, mert tudta, hogy egyedül vagyok otthon. Niall nem lakik tőlünk messze, és mi pont kint voltunk az udvaron, ezért láttunk NiNivel, hogy Emma közelít a háza felé.  Nem kiabáltunk neki oda. Amikor nem jött ki senki Niall-éktől, elindult a mi házunkhoz. Nagyon örült Em, mikor meglátott. Egyből a nyakamba ugrott és a nevemet kiabálta.
-Szia. Már nem is haragszol?-néztem rá furán.
-Én nem haragudtam rád eddig sem. -mosolygott.- ÉS kérlek, dobd el a cigit. -mondta, és kivette a kezemből a csikket.
-Jó, eldobom, csak tudod ez a hét egy kicsit eseménydús és feszült volt számomra, ugyanis azt hittem végleg elveszítelek!- mondtam mélyen a szemébe nézve.
-Hát én vártam, de nem jöttél.-nézett rám értetlenül.
-Azt hittem, látni sem akarsz!-mondtam végül.
-Ne mondj ilyeneket, hiszen tudod, hogy szeretlek!-mondta, és megölelt újból.
-Nem megyünk be?-kérdeztem.
-De.- válaszolta és elindult befelé.
Bent voltunk, amikor észrevettem, hogy nem mesél semmit ezért megkérdeztem, hogy mit szeretne csinálni.
-Jól megölelgetni téged!-mondta és magához húzott.
-Hát oké.-nevettem fel.
-Jajj, te butuska! -mondta Em.
-Ez jól esett, és kérlek tényleg bocsáss meg nekem!-hoztam fel újból a témát. - Mármint azt, hogy ezt az egészet Hazzától kellett megtudnod, és nem tőlem..
-Zayn!-kezdte.-Én ezt el szeretném felejteni! Lehetséges ez? -nézett rám Emma kiskutya szemekkel.
-Bocsi, te tudod fontos, hogy tudjam, hogy megbocsáltasz-e vagy sem..-mondtam.
-Olyan cuki fejet vágsz!-mondta és kinevetett. Én csak mosolyogtam  rajta.
-És a mosolyod..-mondta a száját harapdálva.-Arról ne is beszéljünk! -és közelített felém.
-Ezt bóknak veszem. mondtam és megcsókoltam.
-Niall miért van itt?-nézett Em Niallra, mert észre sem vette, hogy bejött velünk.
-Miért, itt van Niall? -kérdeztem meglepve, mert én sem vettem észre.
-Ott ült kint a nappaliban.-mondta Em, mire kinéztem az ajtón, hátha látom.
-Jó tudni.-nevettem fel, és felálltam, majd visszaültem mellé és váratlanul megcsókoltam.
-Helló. Mi folyik itt? -kérdezte Niall az ajtóból huncut vigyor kíséretében.
-Semmise.-mondta Em, én pedig ránéztem.
-Tényleg?- szenvedélyesen a szemébe néztem.
-Niall!-mondta. -Segíts! Mond meg neki, hogy ne nézzen így rám...-fejezte be Em és megharapta a száját. NiNi csak furán nézett Emmára.
-Éhes vagy? Hoztam csokit! -próbálta elterelni Em a figylemet.
-Ez most mi akar lenni?-néztem rá kérdően.
-Csokit??-kérdezte mégeszer és elővette a csokit.
-Emma! Hagyd azt a csokit! Beszéljünk komolyan!-kezdett elegem lenni a csokijából..
-Miről?-félénken rám nézett. Én csak értetlen fejet vágtam.
-Én elmentem!-mondta Niall és becsukta maga után az ajtót, de előtte intett egyet.
-Szia Nialler!-köszönt Emma, bár már elment az ajtóból.
-Miről beszéljünk?-kérdezte meg Em.
-Miért tagadtad le Niall előtt?
.............

12. Rész ~Kisebb veszekedés.

Sziasztok. :) Tudom, hogy ismét nem lett meg a 2 komment, de nem tudok tovább várni :) Tényleg 2 lájk minimum kell, különben úgy érzem, nem érdemes ezt tovább írni.. Ha nem szeretnétek, hogy abbahagyam, akkor kommenteljetek. Oké? :)
Meghoztam a 11. részt is, remélem tetszik :) Jó olvasgatást. ;)
*Gitta. ♥



-Akkor menjünk bulizni! -jelentette ki Emma, és kiskutya szemekkel nézett rám ismét.
-Felőlem! -Adtam be a derekam.
.....................

Emma kérésére elmentünk egy clubba, mi 5-en, ugyanis Harry elment. A bárban nagyban beszélgettünk, amikor kiszúrtam valamit.
-Biztos, hogy ide akartál jönni? -kérdezte Emma fülébe súgva.
-Miért? -nézett rám nagy szemekkel.
-Hát csak...- kezdtem. -Nem tudom..-Adtam fel, tudtam, úgysem hallgat rám.
-Mi bajod van ezzel a clubbal? - kérdezte kicsit mérgesen .
-Semmi.-mondtam.
-Jó, akkor menjünk oda, ahová te szeretnél. -mondta és kiment a clubból. Megfogtam a kezét.
-Em, mi van? -néztem rá kérdőn. -Nekem csak azért nem tetszik ez a hely, mert olyan embereket látok, akik nem jók..-mondtam. -Vagyis érted.-fejeztem be.
-Mindig oda kell menni, ahová te akarsz! -vágta a fejemhez.
-Most miért?-álltam előtte értetlenül.
-Menjünk haza..-mondta és elindult, a kezét kirántotta az enyém közül.
-De én még nem szeretnék haza menni.-próbálkoztam a marasztalásával.
-Oké, akkor maradj itt egyedül! -kiáltotta. -Én viszont megyek! Szia!- és elment, végleg kiment az épületből.
Elég idegesek voltunk mind a ketten, ezért tudtam, hogy most egy ideig megint nem lesz olyan semmi, mint régen. Sőt, még olyan sem, mint mostanában. De azért próbálkoztam. Utána futotta az ajtón keresztül és elkaptam a csuklóját.
-Na? -kérdezte.
-Miért csinálod ezt? Én csak egy ok miatt nem szeretnék itt lenni.-mondtam, de nem hiszem, hogy értette miért.
-Nem érdekel ,Zayn! -ez rosszat jelentett, hogy kimondta a nevem. -Rossz napom van, hagyj! -és ismét elindult.
-Biztos ezt szeretnéd? -kiabáltam utána, mire ő megállt és kicsit elfordította a szemét. -Meg sem kérdezed, hogy mi az oka?
-Mi az oka? -kérdezte meg végül, de szinte biztos voltam benne, hogy igazából nem érdekelte a dolog.
-Szóval. -kezdtem. -Féltelek, és egy kicsit féltékeny is vagyok. És nem hiába. -fakadtam ki. Most volt az alkalom, hogy elmondjam neki. -Látod azt az embert, ott? -mutattam a férfi felé. -Na ő, egész este téged bámult, és az előbb elindult erre, ezért mondtam, hogy biztos ide akartál-e jönni. Bocsi, ha rosszul jött ki ez az egész, de mint tudod, nem jó a fogalmazó képességem. -nevettem fel. -Szóval ezért. Megérted? -néztem mélyen a szemébe, mert mire végig mondtam a mondókám  ,már teljes egészében előttem állt.
-Ne légy féltékeny, hisz nincs miért.. -nyugtatott. -Nem foglak megcsalni, mint egyesek másokat.. -Vágta ezt is a fejemhez. Ez viszont nagyon rosszul esett. -Szóval nyugalom.
-Igen? -ezt a bántást nem hagytam annyiban. -Tudod, ez nagyon rosszul esik nekem, hogy bármikor elkezdünk egy kis apróságon veszekedni, mindig felhozod ezt a dolgot, amit te is tudsz, hogy nem tettem volna meg, mert szerettelek. -mondtam, és éreztem, hogy az adrenalin szintem az egekben volt. -Mint ahogy most is szeretlek!- fejeztem be és mély levegőt vettem.
-Ez az.. -folytatta a vitát. - Most sem tudom igazából, hogy miért veszekszünk.
-Én sem..-vallottam be, pedig tudtam, hogy ő vágta be a durcát. -Féltelek, mert te vagy életem szerelme. Ez van. -mosolyogtam rá kedvesen.
-Szeretlek Zayn!- mondta, majd megölelt.
-Én is és kérlek bocsáss meg, ha megint miattam veszekedtünk.-mondtam neki és mire befejeztem a szája már az enyémen volt.
-Ezt akkor vehetem annak, hogy nem haragszol? -mosolyogtam rá, és magamhoz húztam.
-Igen. -nevetett fel.
-Szeretlek!- mondtam ismét.
Még egymás karjaiban  voltunk, amikor éreztem, hogy kicsit vizes az arcom. Azért volt az, mert Em hozzáért az arcomhoz. Elkezdett könnyezni.. Kicsit megijedtem.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Állandóan a veszekedések..-mondta könnyezve.- Ok nélkül mindenen összeveszünk... Nem bírom tovább!- mondta, és elhúzódott.
-Én sem.. Menjünk ki beszélgetni?- kérdeztem.
Ő csak bólintott erre az ötletemre, úgyhogy kisétáltunk a club előtti parkba és leültünk egy padra. Elkeztünk beszélgetni.
-Akkor?-kezdtem. -Most akkor mi is van velünk? Szeretjük egymást, de feszengünk. -vallottam be magamnak is, mert eddig nem mertem.
-Akkor hagyjuk abba ezt az egészet?-kérdezte kicsit félénken.
........

11. Rész. ~Rajongók

Sziasztok.:)Meghozta a 11.részt is. :) Bár még nem volt meg a 2 hozzászólás, de nem bírom tovább. :D
Olvassátok jó sokan, és iratkozzatok fel :) A következő részt, tényleg csak akkor fogom hozni, ha meg lesz a 2 hozzászólás! Betartom a szavam mostantól! :)
Jó olvasgatást. ;)
*Gitta.




Ennek a mondatnak hallatán Emmára néztem, ő is rám nézett. Pár másodperc múlva már nem volt fent a színpadon, ugyanis sírva futott le. Csak Niall futott utána, reméltem, hogy minden rendben lesz.
.........

Niall az öltözőben talált rá Emmára, és egyből elkezdett vele beszélgetni.
-Emma! Ne is törődj velük! -kezdte. -Ők nem tudják milyen érzés ez, azért csinálják..-próbálta nyugtatni.
-Elég rossz érzés.-mondta erőltetett viccelődéssel.
-Elhiszem.-Érzett együtt Niall vele. -De tudod, hogy milyenek a rajongók. -kezdte mesélni.- Mindenki szerelmes belénk. -Niall és Emma is felnevetett. - Danit és Elenourt is elég nehezen fogadták el... Ezt te is nagyon jól tudod.. -fejezte be NiNi.
-Te mindig meg tudsz nyugtatni! Olyan jó veled beszélgetni. - mosolygott Niallre Em, majd megölelte.
-Szeretlek! -jelentette ki Niall.
Erre a kijelentésére nem tudta Emma, hogy mit reagáljon, ezért csak furán nézett rá, és tátott szájjal várta a magyarázatot.
-Te butus! -kócolta össze Niall. -Barátilag! -nevetett fel. -Nagyon örülök, hogy a társaságunkban vagy. Így talán meg több rajongót szerzünk.. Ha csak 2 hétig is vagy, de akkor is. Borzasztó jól illik a hangod a dalainkba. -mondta Niall, mire Emma arcon puszilta és rámosolygott.
Visszajöttek a színpadra és Em egyből oda jött hozzám.
-Jól vagy, Kicsim? -kérdeztem aggódva.
-Igen.-mondta gyorsan, elhadarva.
-Oké, figyelj!
-Figyelek!-mondta mosolyogva.
-Szeretlek! És ezt te is tudod! Ne is halgass rájuk... Mi, öten már megtanultuk.. Mindegy, hogy kiről van szó... Ők szeretnek minket, és mi is őket.. De mi őket nem úgy, mint mi őket.. Érted? Na jó, ez kicsit bonyolultan magyaráztam, de azért remélem érted a lényegét..- fejeztem be a mondandómat.
-Értem..-mondta suttogva, ezért csak a szájáról tudtam leolvasni. -Megölelhetlek?- kérdezte kiskutya szemekkel.
-Hogyne! Ne is törődj velük! -megpusziltam, és megöleltük egymást.
-Na mi van? -kérdeztem, mert nem mondott semmit már egy ideje.
-Semmi, semmi.. -nevetett fel és megcsókolt. Csak azért is, hogy a rajongókat féltékennyé tegye. Csak nevettem ezen a sztorin. Emlékezetes marad.
-Szerelmeseeeeek!- kiabálta be a mikrofonba Niall, mire a rajongók visongani kezdtek.
A koncertet még szépen végigénekeltük, majd amikor vége lett elbúcsúztunk tőlük és lementünk a színpadról.
-Most már tudod te is, milyen őrület van ilyenkor a színpadon. -mondtam átkarolva Em vállát.
-Igen, tudom. -egyezett Emma bele.
-Szeretlek!- suttogtam a hajába.
-Én is. -nevetett fel.
Körülbelül 2 hétig még Emma járt fellépésekre, majd Harry leváltotta. Épp otthon voltunk és nagyon unatkoztunk, ezért átmentünk Harryékhez.
-Hiányzik a színpad. -mondta Em nagyot sóhajtva.
-Azért, mert jól érezted magad. -mosolyogtam rá.
-Az nem kifejezés.. Imádtam. -nevetett fel.
-Tudtam! Nagyon ügyi voltál. És...- kezdtem, -Kaptam valamit valakitől.. -tettettem a titokzatosságot, hogy még kíváncsibb  legyen.
-Mi van? -nézett Em nagy szemekkel a kezemre.
-Kaptam egy levelet Paultól..-kezdtem. - Egy híres producer küldte Paulon keresztül, hogy szeretne meghallgatni téged még egyszer. -néztem rá mosolyogva és megszorítottam a kezét, amikor átadtam neki a borítékot.
Láttam Emmán, hogy kicsit csalódott, bár nem tudtam, hogy miért. Hirtelen megszédült és lehunyta a szemét.
-Jól vagy? -kérdeztem aggódva az arcát fürkészve.
-Hát.. izé.. igen -csak ennyit tudott mondani.
-Biztos? -kérdeztem még egyszer. -Inkább ülj le!
Emma leült Harry mellé a kanapéra és elolvasta a levelet még egyszer.
-Kicsilány! Örülj már egy picit! -simította meg a karját Louis.
-Próbálok, csak nem bírom felfogni. -mondta Em.
-Pedig jó lenne. -mosolygott Emmára Niall. -Hiszen most itt a nagy lehetőség. .végig mondta, majd kiment a konyhába.
-Igazad volt Hazzuka!- szólt hirtelen Emma.
-Miben is? -kérdezett vissza értetlenül Harry.
-Az mondtad, hogy fel fog keresni egy producer. És igazad volt. -mosolygott Emma, és már látszott, hogy kezd megbékélni az ajánlattal.
-Ja hogy az! -emlékezett vissza Harry. -Bocsi, kicsit még fáradt vagyok, pedig már 2 hete mást sem csinálok, csak fekszek. -mondta, mire mind a hatan felnevettünk.
-Itt a házkulcsom, menj oda pihenni mert itt nem fogsz tudni. -mondta Emma és átnyújtotta Harrynek a kulcsot, és szúrós szemmel Loura nézett.
-De nem akarok! - mondta nyafogva Lou.
-Nem is neked mondtam, te idióta!- nevetett fel Em. -Harrynek, mert nem hagyod pihenni.
-Tudom. -mondta Louis, majd játékosan bevágta a durcát.
-Harry! -kérdőn néztünk rá, hogy mit válaszol, hogy megy-e vagy marad a társaságunkban.
-Igen?-kérdezett vissza. -Bocsi, kicsit fáradt vagyok.. Azt hiszem nyitott szemmel aludtam el.. Hűű.. Ez emlékeztet a suliban alváshoz. -erre a hosszú kijelentésére mindenki szakadni kezdett a nevetéstől.
-Kis hülyém. - mondta Em Hazzának, majd odaadta naki a házkulcsot.
-Akkor én megyek! -mondta Harry. - Álmodjatok csillámpónival és sok-sok cicával! -végig mondta, majd kiment az ajtón.
-Mi még nem alszunk, ugye? -kerekedett el Lou szeme az ijedtségtől. Bár nem tudom, miért ijedt meg.
-Miért, mit akarsz csinálni?- kérdeztem rá.
-Hát nem tudom, de nem aludni. -bő válasz és egyben ötlet is.
-Akkor menjünk bulizni! -jelentette ki Emma, és kiskutya szemekkel nézett rám ismét.
-Felőlem! -Adtam be a derekam.
.....................

10. Rész. ~Első 1D koncert /Kicsit másképp

Sziasztok. :) Még nincs meg a 2 hozzászólás, de megérdemlitek a következő részt. :) Olvassátok sokan, és 2 HOZZÁSZÓLÁSt várok ehhez a részhez, utána jön a következő. ;)  

Jó olvasást. Iratkozzatok fel:) ♥

*Gitta.

Mind a 4-en belegyeztek, ezért hamar haza is mentünk. Otthon lefeküdtünk aludni, mert másnap már el is kezdődött az az 1-2 hét koncert, amin Emma szerepel. Boldogan keltünk fel reggel, mind a ketten nagyon izgatottak voltunk. 10-re mentünk át a fiúkhoz és onnan együtt mentünk a helyszínre. Amikor vége lett a koncertnek, csak lejöttünk a színpadról és Emma egyből elkezdett áradozni...

..........

-Úr Isten..-kezdte. -Hát ez valami fenomenális érzés.. ennyi rajongó, akik mind titeket szeretnek! Hihetetlen! -áradozott Emma.

-Hát igen!- válaszolta Louis nagyképűen, majd felnevettünk.

-Azért elég nehéz egy egész koncert végigéneklése.. Elhiszem, hogy kifáradtok egy idő után..-Nevetett fel Em.

-De nagyon ügyes voltál!-bíztatta Niall.

-Köszönöm kis Ír manócskám!-borzolta meg Em a haját.

-Gratulálok én is Emma Baba.-mondja büszkén Lou is.

-Idiótám.-mondta Emma és megölelte.

-Én csak annyit mondok, hogy üszke vagyok magamra...-kezdtem.- És tudjátok miért? -tettem fel a kérdést.

-Na?-kérdezte furán nézve Em.

-Arra vagyok büszke, hogy a pasid lehetek! -mondtam és megcsókoltam.

-Olyan szépek együtt!-suttogta Liam a többieknek,  de mi is meghallottuk.

-Hallottam és köszi Liam!-mondta mosolyogva Em.

-Ez az igazság!-mondta mosolyogva Liam.

-Gyere ide, Teee... -mondta Em, majd megölelte őt is.

-Csoportos ölelés!-kiáltotta el magát Niall.

-Fiúk...megfojtotok!- mondta nevetve.

-Bocsi Kicsim!-mondtam. -Harrynél ez nem akadály, de te lány vagy. -fejeztem be, majd összepacsiztam a srácokkal. Emma ezt lehet hogy nem értette. 

-Miután jól kibeszéltünk magunkat mindennel kapcsolatban, legfőképpen a koncerttel kapcsolatban, elmentünk Niall-hez. Mindenki leült a kanapéra, az nem számított, hogy valaki rajtam fekszik, vagy épp a lába egy másik ülő bordájában van. Egész kényelmes volt. Felhívtuk Harry-t, hogy elmesélhessük, milyen volt a koncert. Egyből felvette a telefont.

-Szia Hazza! Hogy van az én kis gödröcskés kissrácom?-kérdezte Emma nevetve, majd kihangosította a telefont, hogy mi is hallhassuk.

-Srácok! -kezdte Harry.-Köszi, még élek.-mondta, majd felnevetett. -Na meséljetek, milyen volt a koncert?!

-Egyszerűen mesés!-áradoztam neki.

-Komolyan?-kérdezte, és hallani lehetett a hangján, hogy kicsit megkönnyebbült.

-Emma nagyon ügyes Kiscsaj! -mondta Niall, és megverekedte a vállát.

-Azt tudtam, Em, nem volt lámpalázad? -kérdezte Emtől Hazza.

-Nem.-mondta Emma határozottan.

-Nekem mindig van.. Látszik, hogy színpadra teremtettek.-mondta nevetve Harry Emmának.

-Az elején remegett kezem-lábam, de utána belejöttem. -mondta Em mosolyogva.

-Nagyon jó volt..- mondtam. -Biztos vannak az interneten már videók, ha van kedved, nézd meg. -ajánlottam Haroldnak.

-Majd kicsit később megnézem.- mondta és elköszönt tőlünk, hogy megnézze a videókat.

Kicsit később csörgött a telefon. Harry volt. Louis felvette, és odaadta Emmának a mobilt.

-Baj van, Hazza?-kérdezte riadtan Em.

-Nem! Csak félek, hogy kirúgtok, annyira mesésen illik ezekbe a számokba a hangod! Tutira fel fog keresni egy producer! -nevetett fel Harry.

-Erről szó sem lehet! -nevetett fel Em. -Csak 1-2 hétről van szó... És neked a bandában van a helyed!-mondta Em Harrynek, majd felsóhajtott.

-Nyugi, Kislány! Ő csak örül, hogy ilyen jó ember szállt be helyette, amíg felépül. -mondta Louis Emmának,majd megcsikálta.

-Harry most letesszük a telefont, majd este még hívunk.-majd letették a mobilt.

-Na akkor most meséljetek szépen... -kezdte Niall mosolyogva.

-Mégis mit? -kérdeztem értetlenül.

-Hát a nyaralásról!-mondta kicsit hangosabban Louis.-Bocsi, mér bírtam tovább.-majd felnevettünk.

-Hát oké.-kezdtem. -Addig, amíg nem kaptuk meg a rossz hírt, egyszerűen mesés volt. -áradoztam nekik. 

-Amúgy kint aludtunk volna. -nevetett fel Em.

-Hogy megfázzatok?-kérdezte apáskodva Liam, de közben azért mosolygott.

-Nem... -tiltakozott Em. -Azért mert eltört az ágy.. 

Erre a kijelentésére mindenkiből dőlt a nevetés. Niall egyből kérdezte, hogy mi történt, ezért elmeséltem nekik, hogy csak ráugrottunk 3-ra, és hát megtörtént a baleset. Újból felnevetett mindenki.

-Hát, rosszabbra számítottam.-mondta Louis tettetett csalódottsággal.

Miután teljesen kibeszéltük magunkat a koncerttel és a kis Hawaii kiruccanásunkkal kapcsolatban is, hazamentünk ,mert másnap újabb fellépésünk volt. Reggel korán keltünk, hogy még be tudjunk énekelni, ezért Liam-éknél találkoztunk. Onnan elmentünk a helyszínre és elpróbáltunk néhány dalt. A koncert előtt már láttam, hogy Emma nincs igazán jól, de tagadta. Kár volt, ugyanis az előadás közben rosszul lett. Nagyban beszéltem a mikrofonba, amikor valaki bekiabált egy nagyon csúnya kérdést. 

-Mióta vagy együtt ezzel a csúfsággal? -kérdezték a sorok közül.

Ennek a mondatnak hallatán Emmára néztem, ő is rám nézett. Pár másodperc múlva már nem volt fent a színpadon, ugyanis sírva futott le. Csak Niall futott utána, reméltem, hogy minden rendben lesz. 

............

9. Rész. ~Korai hazatérés.

Sziasztok. :) Itt a 9 rész is. :) Kicsit rövidebb lett, mint szokott lenni, de azért Olvassátok jó sokan. :)) A következő részt csak 2 hozzászólás után hozom!! KOMOLYAN! ;)
Jó olvasást. :)
Puszi *Gitta.



-Várj, kihangosítalak... -mondtam, és kihangosítottam a telefont.
....................

Kihangosítottam a telefont, és anyu egyből a lényegre tört.
-Na szóval az van, hogy haza kellene jönnötök. -mondta.
-És mégis miért?-kérdezte Emma értetlenül.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem meg én is.
-Csak gyertek haza! -mondta anyukám kissé idegesebben az előbbihez képest.
-De miért?-nem hagytam annyiban.
-Harry kórházban van..-mondta el végül. Ennek hallatán Emmával mi lefagytunk.
-Mi történt vele?-kerekedett el újra a szemünk.
-Még nem lehet tudni.. Egyszerűen csak rosszul lett és elájult.-mondta kicsit szomorúbban.
Emmával folyamatosan egymást néztük, nem tudtuk most mihez kezdjünk. Végül Emma már elkezdte összepakolni a cuccunkat. Én még mindig anyuval beszéltem telefonon és amikor letettem Em már készen is volt. Elindultunk ki a reptérre és megint épphogy kiértünk. Már otthon voltunk, lepakoltuk a cuccainkat és már ültünk is be a kocsiba. A kórház felé tartottunk, ahol Hazza feküdt. Bent az épületben pont kijött egy orvos Harry szobájából, és elkezdte mondani,mi is van a sráccal.
-És miért ájult el?-kérdeztem, mert még nem teljesen állt össze a kép az agyamban.
-Nyugalom, Harold, azaz Harry fel fog épülni.Csupán 1-2 hét pihenésre van szüksége.-nyugtatott meg minket a doki, de mégis kicsit kiakadtam.
-És a fellépések?-néztem rá nagy szemekkel.
-Szerintem most Hazza egészsége fontosabb, mint a koncertek..-mondta Emma és átölelt.
-Ez igaz..-mondtam.-Bocsánat. A többiek már tudnak róla?
-Igen, már voltak is bent nála.-mondta a doki.- Ha akartok, ti is bemehettek.-ajánlotta fel.
-Igen, szeretnénk bemenni, köszönjük.-mondta Emma és magával húzott a szoba ajtaja felé.
Mikor bementünk Hazzához,ő nagyban nézte a TV-t. Én az ágyára Em pedig az ágya mellett lévő székre ült le.
-Sziasztok! -köszönt Harry.-Hát ti?
-Hazajöttünk, mert Zayn anyuja hívott, hogy nem vagy jól. -mosolygott kedvesen Hazzára Em.
-Harold minden rendben van? -kérdeztem aggódva.-Jól vagy?
-Igen, most már jobban vagyok..-mondta mosolyogva.- Ami azt illeti..-kezdte a mondanivalóját. -Emma, beugranál helyettem a koncerteken? -mosolygott Emmára a nagy zöld szemeivel.
-Ez jó ötlet! -egyeztem bele. -Úgyis jó hangod van. Na? -néztünk rá Hazzával kérdően.
-Hát öööö...-gondolkodott.-Nem is tudom..
-Kicsim, te is tudod,hogy jó a hangod, akkor?-próbáltam kicsit biztatni.
-Tudom, de Harryt nem lehet csak úgy helyettesíteni.. -mondta. -Neki 10000x jobb hangja van, mint nekem. -mondta mosolyogva.
-Te is tudod, hogy jó vagy.. És ügyes leszel -mosolyogtam rá. -Otthon megbeszéljük a többiekkel. Rendben?
-Rendben.-válaszolta mosolyogva.
-Tudom, hogy képesek vagytok nélkülem is nagyon-nagyon sok rajongót boldoggá tenni, de most csak 1-2 hétről van szó! -mondta mosolyogva Hazza.
-Harry, én megteszek minden tőlem telhetőt. -nevetett fel Emma.
-Ez én nagyon jól tudom.-mondta.-ÉS ha nagy leszek majd valahogy meghálálom neked.
Erre a kijelentésére nagyon felnevettünk.
Elköszöntünk Hazzától és elmentünk a srácokhoz. Mindenki otthon volt, ezért Emmával megemlítettük, hogy Hazza szerint is jó ötlet lenne, ha Emma ugrana be a helyére addig, amíg ő pihenget. Mind a 4-en belegyeztek, ezért hamar haza is mentünk. Otthon lefüdtünk aludni, mert másnap már el is kezdődött az az 1-2 hét koncert, amin Emma szerepel. Boldogan keltünk fel reggel, mind a ketten nagyon izgatottak voltunk. 10-re mentünk át afiúkhoz és onnan együtt mentünk a helyszínre. Amikor vége lett a koncertnek, csak lejöttünk a színpadról és Emma egyből elkezdett áradozni...
..........

8. Rész ~Megérkezés.

Sziasztok. :) Meghoztam a legújabb részt. :) Most betartottam a 2 napot. :)) ♥
Olvassátok sokan, és iratkozzatok fel, írjatok hozzászólásokat. :) Be fogom hozni, hogy csak 2 hozzászólás  után hozom az új részt. :) Menni fog?? :D
*Gitta.


-Akkor én veszek valamit.
........


Majd felkeltem Emma mellől és az eladó mögé mentem, hogy kérjek valamit. Mogyorót vettem és kettő darab csirkés szendvicset. Vissza mentem hozzá, és megkérdeztem jó-e az amit hoztam.
-Ez jó lesz?
-Jó lesz.-mosolygott egy sort, majd elvette a kezemből.
-Jó étvágyat.-mondtam nevetve.
-Viszont Kicsim.-És már ette is. Még hogy nem volt éhes.
Megettük a mogyorót és a szendvicseket is, és már lassan ott is voltunk, ezért elkezdtük összepakolni a cuccunkat. Leszálltunk a gépről, és elmentünk Taxival a Hotelbe. Nagyon szép helyen volt. A kilátás is nagyon szép volt, ahogy a szoba is.  Bepakoltunk a szekrénybe, mi nem volt sok idő, de mégis csináltunk valamit. Mikor készen lettünk, Emmára mosolyogtam. Ő csak visszamosolygott rám. Elkezdtem közeledni felé.
-Szeretlek!-mondtam suttogva.
-Én is.-mosolyog.
-Tudtam ám.-majd megcsikáltam.
-Neee..-nevetett, már lassan sírt a nevetéstől.-Inkább hívd fel a fiúkat, hogy megérkeztünk.
-Rendben.-elmentem a telefonért, majd tárcsáztam az otthoni számukat.
Megebédeltünk, majd délután egy picit ledőltünk az ágyba, mert olyan jó puha volt. Később lementünk a tengerpartra. Csináltunk képeket. Egész jól sikerültek.
-Bemegyünk akkor a vízbe? -kérdetem meg tőle, mert eléggé fázód.-Nem hideg.
-Várj, előbb mondanom kell valamit.-mondta Emma. Kicsit meglepődtem, mert olyan jó hangulatban telt el ez a nap eddig. Kíváncsi lettem.
-Hallgatlak!-sürgettem kicsit.
-A hír, amit írtak az újságok...-kezdte, majd nyelt egyet.-Igaz...
-Mii?-kerekedett el a szemem az örömtől.
-Hallottad.-mondta mosolyogva.
-Ez komoly?-mosolyogtam rá, mint egy tejbe tök.
-Nem.-mondta nagyon halkan, szerintem még ő is alig hallotta.
-Mi??-kérdetem újból.
-Csak kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz rá.-mondta. Kicsit meglepődtem..
-Nagyon örülnék neki!-mondtam, majd megöleltem.
-Hö???-nézett rám furán Emma, pedig szerintem értelmes dolgot mondtam.
-Komolyan!-majd megcsókoltam. Em még mindig furán nézett rám.
-Na mi van?-kérdeztem.
-Semmi..-mondta unalmasan.
-Most komolyan... Látom rajtad, hogy van valami.. -mondtam.
-Semmi nincs, mondom.-mosolyog erőltetetten.
-Biztos?-kérdeztem újból. -Tényleg látom ám rajtad.. Ismerlek egy ideje.-mosolygok és megöleltem.
-Ne faggass..-majd ellökött magától.-Tudod, hogy ezt utálom..
-Bocsi, csak zavar, hogy nem mondod el... Ennyi.-mondtam.
-Engem meg az zavar, hogy faggatsz.-mondta kicsit idegesebben.
-Bocsi kicsim.
-Ne haragudj..-mondta.- Olyan hülye vagyok.. Mindig leszólom a fejed.. -a földet  nézve mondja.
-Akkor?-kérdeztem.
-Nem akarok most beszélgetni...-mondta Emma.
-Rendben, akkor csak pancsoljunk csendben, mintha nem is ismernénk egymást.-mondtam mosolyogva.
-De én ismerlek.-mondta riadtan.
-Én is téged.-nevettem fel.
Bementünk végül a vízbe,  és lubickoltunk egyet. Labdáztunk, úszkáltunk, szórakoztunk. Jó ez a kis kikapcsolódás.
-Nem fázol?-kérdeztem Em-től, mert már kicsit el volt lilulva a szája.
-Kicsit.-válaszolta.
-Mennyünk be?
-Jó ötlet.-mosolygott.
Kiszálltunk a vízből, össze szedtük a cuccainkat, és felmentünk a jó meleg szobába. Mintha szaunába mentünk volna. Emma beleugrott az ágyba, majd elkezdett énekelni.
-Piha-puha ágyikó.
-Beleugrunk?-kérdeztem huncut mosollyal.
-Hova?-kérdezett vissza értetlenül.
-Az ágyikóba még egyszer.-nevetek.
-Okés.. -nevet.-3...2....1...
Belegurottunk és olyas valami történt, ami szörnyű még kimondani is. Csak egy nagyon nagy reccsenést hallottunk. Hirtelen nem tudtuk, hogy mi volt ez, de amikor megmozdultunk éreztük, hogy van egy lyuk a Hoteli szoba ágyában.. Biztos mi voltunk, ezért csak nevettünk.
-o-óó..-mondtam nevetve.
-Eltört az ágy.-vette komolyra a szót.-Hol fogunk aludni?-kérdetze félve.
-Hát akkor kint a homokban.-mondtam mosolyogva.
-Inkább alszok a törött ágyon, de nem alszok kint a szabad ég alatt..-mondta és felkelt az ágyból.
-Tudom, de ott leszek.-próbáltam vigasztalni, hogy bele egyezzen.
-De hát ti is félsz, te hülye!-mondta már nevetve.
-Tudom, de te is ott leszel.-mondtam, majd megpusziltam a homlokát.
Már pakoltuk össze az ágyneműnket, vagyis a párnát és egy lepedőt meg pokrócot, hogy készülünk ki a partra. Ez nem jött össze, mivel csörgött a telefon. Felvettem, és beleszóltam.
-Hallo?
-Szia bogaram. Fontos mondani valóm van!-mondta az illető a telefonban.
-Anya? Mondjad!- sürgettem egy kicsit, mert már indultunk.
-Igen, én vagyok az. -mondta.-Beszélni szeretnék veletek most!
-Várj, kihangosítalak... -mondtam, és kihangosítottam a telefont.
....................

7. Rész. ~Utazás

Sziasztok. :)
Nagyon bocsánat, hogy nem tettem fel előbb az új részt, de elromlott a laptopom, és rajta volt  megírt rész. Remélem nem haragszotok. Kárpótlás képen megpróbálom már holnap után hozni a következő részt.
Jó olvasgatást, és iratkozzatok fel jó sokan. :)
♥ *Gitta,



Aztán elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és nagyon-nagyon meglepődtem, ugyanis a reggeli zavaró nem volt más, mint Paul...
....

Paul is nagyon meg volt lepődve, hogy ott talált engem, de végül elkezdte mondani, hogy miért is jött.
-Figyeljetek.-vett egy nagy lélegzetet.-Nem tudom, mi megint ez a hír, de ez így nem jó.-mondta kissé idegesen.
-Mi??-kérdezte Emma értetlenül.
Paul csak a kezünkbe nyomta az újságot, amivel jött. Az oldal elején a mi képünk volt. Cikk is volt írva. Borzasztó volt látni.
-Mi? Eljegyeztük egymást?-olvastam fel hihetetlen hangon.-Megint? Mi az, hogy megint?
Ezen aztán tényleg ki voltam akadva, hiszen még az első sem történt meg, nem hogy a következő.. Miután kicsit kidühöngtem magam, Paul egy újabb újságot nyomott a kezembe, aminek a címlapjára ez volt írva: ZAYN MALIK BARÁTNŐJE BABÁT VÁR. Becsuktam a szemem. Olyan eseménydús volt ez a reggel, hogy tudtam tovább állni, a lábaim feladták hirtelenjében a szolgálatot. Összeestem.
-Zaaaayn!-kiáltott Emma.
-Jól vagyok, bocsi.-nyugtáztam le ennyivel az összesesésem.-Csak kicsit megszédültem.
-Ne ijesztgess.-mondta Em, és megpuszilta az arcom.
-Sajnálom..De ezt nem bírom tovább.-vallottam be egyszerre mindkettőjüknek.-Miért van mindig ez? -törtem ki.-Amikor épp minden kezd rendbe jönni, valami jön, és elrontja az egészet.-A végén már könnyezni kezdtem.
-Nem ront el semmit.-próbált nyugtatni Em.-Miről beszélsz?
Én csak egyre jobban sírok. Elgyengültem.
-Zayn, ne már -mondták egyszerre Paullal, amikor látták, hogy folyik le az arcomon a könnycsepp.-Mindjárt én is sírok.-mondta Emma, és ő is pityeregni kezdett. Magához ölelt, én pedig így szóltam.
-Szeretlek Emma! De tudod, ez a hírnév.. -mondtam.-Sajnálom,ha ez neked így nem jó. Nekem már ilyen az életem. A paparazzók minden pillanatot megtalálnak, amit ki lehet fogatni.
-Tudjuk, hogy úgy sem igazak, akkor miért foglalkozol vele?-próbált ismét megnyugtatni. Azt hiszem sikerült.
-Igazad van!-szóltam.
-Szóval nyugalom.-fejezte be, és megölelt.
-Paul!-álltam fel, hogy ismét Paulhoz tudjak beszélni.-Van még valami rossz híred? Vagy netán jó?-kezdtem viccelődni.
-Van egy jó hírem is.-ezt örömmel hallottuk.
-Na. -mosolyogtunk Emmával egymásra.
-Nyertem egy 2 személyes utazást és nektek szeretném ajándékozni.-mondta kedvesen.
Ez igazán kedves volt tőle, hogy nekünk ajánlotta fel, hiszen ott vannak még Louis-ék is. Nagyon rendes.
-Nahát Paul.-kezdtem meglepődve.-Elfogadjuk. Ugye Emma?.néztem Emmára.
-Öhmmm.-nem tudta, hogy mit mondjon hirtelen, de végül belegyezett.-Persze.
-Rendben, akkor tessék.-nyújtotta át a 2 főre szóló jegyeket.-Hawaiira szól 2 repülőjegy, 4 éjszaka. Remélem tetszik. Érezzétek jól magatokat.-ránk mosolygott, mi pedig megöleltük őt, majd elment.
-Mikor indulunk?-tért rá rögtön a témára Em.
Paul visszafordult, mert ezt elfelejtette mondani.
-Holnaphoz egy hét múlvára szólnak a jegyek, de ha szeretnétek, elintézem nektek, és akár már holnap is mehettek.-mondta mosolyogva.
-Nekem holnap szuper lenne.-nevetett Emma.
-Szerintem is jobb lenne a holnap.-egyeztem meg Paullal.
Miután Paul elintézte nekünk az utazást, felhívott engem, hogy minden rendben van. Összepakoltuk a cuccainkat 5 napra, és már este is lett.
-Baj van?-kérdeztem Emmától, mert kissé fura volt.
-Nem.-hagyta ennyiben.
-Akkor jó.-válaszoltam a kijelentésére.
-Miért gondolod, hogy baj van?-kérdezte kis idő múlva.
-Csak kicsit fáradtnak tűnsz.-ismertem be.
-Igen..-mondta ásítva.-Fáradt vagyok.-majd mosolygott egyet.
Lefeküdtünk aludni, mert másnap reggel korán kellett kelnünk az út miatt. Az éjszaka közepén egyszer arra lettem figyelmes, hogy Emma álmában sír, ezért lassan, és óvatosan felkeltettem. Láttam, hogy szipog, és folyik a könnye. Megtörölte a szemét, miután felkelt, és felült az ágyban. Én is követtem.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem aggódva.
-Rosszat álmodtam.-felelte álmosan, kisírt szemekkel.
-Mit?-kíváncsi lettem rá.
-Hagyjuk.-mondta.
-Mond nyugodtan.-még kíváncsibb lettem, hogy nem akarta elmondani.
-Azt álmodtam, h-h-hogy megint m-megcsaltál.-sírt tovább.
Én csak elkerekedett szemmel néztem rá, és elgondolkoztam. Ő tényleg szeret.
-Mi a baj?-kérdezte Emma, amikor látta, hogy kissé sokáig nézek magam elé. Én csak ennyit mondtam neki.
-Te tényleg szeretsz.. Ezért sírtál?-majd megpusziltam.
-Persze, hogy szeretlek.-majd visszapuszilt.
-De ezért sírtál?-nem hagytam annyiban.-Nem hiszel bennem?
-De, csak...-kezdte, majd újból könnyezni kezdett.
-Csak?-kérdeztem.
-Csak félek, hogy elveszítelek...-tört ki belőle újból a sírás.
-Nem fogsz..-nyugtattam, valós érvekkel.-Én is nagyon szeretlek téged!
-Aludjunk.-mondta,majd betakarózott.
-Nem bízol bennem?-hoztam fel újból a témát.
-De...-kezdte bizonytalanul.-Csak félek.
-Mitől?-döbbentem le újból, pedig tudtam a választ.
-Már mondtam Zayn!-felelte kicsit idegesebben.
-Oké.-megpusziltam.-Jó éjt.-hagytam ennyiben.
-Most haragszol?- nézett rám furán.
-Nem.-mondtam.-Csak tudod én szeretlek, és nem tudom, miért érzem azt, hogy te nem érzed magad jól mellettem. Vagyis érted..-néztem a paplant.
-Zayn...-megsimította a karom.- Ha nem szeretnélek, akkor meg sem bocsájtottam volna neked. Nem?-mosolygott rám kedvesen.
-Nem érted mit mondok..-ráztam meg a fejem.-Tudom, és érzem, hogy szeretsz, viszont azt is érzem, hogy nem érzed jól magad a társaságomban.. Érted?
-Én jól érzem magam.. Melletted! -majd megcsókolt. Nagyon örültem, hogy szeret.
-Szeretlek!
-Én is Zayn.
-De én tényleg!- majd huncutan mosolyogtam rá.
-Látod, már megint kezded.. Nem hiszed el, hogy szeretlek!-majd mélyen a szemembe fúrta a tekintetét.
-Teee.-mondtam.
-Na?-kérdezett vissza nevetve, majd megcsókoltam.
-Semmi. -mosolyogtam, és még egy puszit nyomtam az arcára.
Reggel amikor felkeltem, Em még elaludt, ezért nem keltem ki az ágyból, nehogy felkeltsem. Ott feküdtem mellette, és néztem aranyos arcvonásait. Még akkor is gyönyörű, amikor alszik. Ő az én kis hercegnőm! Mikor felkelt, puszival köszöntöttem.
-Jó reggelt kincsem, jól aludtál?
-Fogjuk rá..-mondta fáradtan.-Mikor indul a gépünk?-kérdezte aggódva.
-Nem tudom, nézzük meg.- ajánlottam fel neki.
Mikor megnéztük, észbe kaptunk, mivel már nem volt túl sok időnk elkészülni. Még jó, hogy előző este mindent bepakoltunk a bőröndökbe, most már csak a fontosabbakat kell eltenni, mint pl. fogkefe, spray stb... Miután készen lettünk mindennel kimentünk a reptérre, és fel is szálltunk a gépre. Pont időben értünk ki. A repülőn jöttek körbe, hogy megkérdezzék kérük-e ételt, vagy italt.
-Mit kérsz enni?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem vagyok éhes.-mondta mosolyogva.
-Biztos?-kicsit aggódtam, mert nem is reggelizett ma reggel. Lehet, hogy izgul az út miatt.
-Igen.-nevetett fel.
-Oké.-adtam fel végül, és megpusziltam.
-Te nem vagy éhes?-kérdezte sejtelmesen.
-Nem.-mondtam, lehet, hogy egy picit túl gyorsan.
-Tudom, hogy az vagy, csak azért nem eszel, mert én sem.
-Azt hiszem túl jól ismersz.-nevettem.
-Tudtam én!-majd rácsapott a combomra.
-Akkor én veszek valamit.
.......