34. Rész. ~Megdöbbentő nap

Sziasztok. :)
Majdnem meglett a 3 pipa, a komikat viszont köszönöm.. ;) ♥
Meghoztam az új részt, mert már nem bírom tovább. :) ♥
Nem is húzom az időt, olvassátok csak. .) ♥
Jó olvasgatást,pusziii. :)
*Gitta.



-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Okés.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................
Mentünk,mentünk, mikor Emma már nagyon kíváncsi lett.
-Zayn ott vagyunk már??-kérdezte meg körülbelül ezredszerre.
-Még nem, még mindig nem.-mondtam neki nyugodtan kuncogva.
Még egy kicsit sétáltunk, majd meg is érkeztünk a tetőre, ahová perceken keresztül sétáltunk. Levettem Em szeméről a kendőt, mire ő megdörzsölte a szemét és tátott szájjal nézett le az épület tetejéről.
-Zayn, ez-ez mesés!-dadogott a látvány miatt.
-Örülök, hogy tetszik.-szorítottam meg gyengéden a derekát.
-Ezt te főzted?-mutatott a pokrócon lévő ételre.
-Igen, kíváncsi leszek, hogy milyen íze  van.-nevettem fel.
-Ez isteni!-mondta Em, miután leültünk, hogy megkóstoljuk.-Biztos te csináltad?-viccelődött.
-Igen, én voltam. Azt hiszem, tényleg gyakorlat teszi a mestert.-nevettem.
-Nagyon finom.-dicsérte meg újra, és újra.
-Köszönöm!-mosolyogtam, és bekaptam egy falatot.
Megettük a kaját, majd nézelődtünk még, beszélgettünk és lementünk a szállásunkra. Úgy döntöttünk nem fogunk egész nap bent kockulni, ezért kimentünk az utcára.
-Jól érzed magad?-kérdeztem Emtől.
-Persze.-mosolygott kedvesen.
-Akkor jó.-mondtam, majd megcsókoltam, mikor csörgött Emma telefonja.
-Nem veszed fel?-kérdeztem, miközben ő csak a kezében forgatta a mobilját.
-Halló?-vette fel Em. A telefon másik végén, ha jól hallottam, akkor Louis volt.
-Mi újság veletek?-kérdezte Lou a telefonon keresztül. Azért hallottam, mert Em kihangosította, miután biztos volt benne, hogy a srácok azok.
-Szia Louis!-köszönt Emma vidáman. -Még élünk.-nevetett.-Bocsi, elfelejtettünk felhívni titetek!
-Louis az?-kérdeztem, mert kicsit el volt csukódva a hangja, mintha baj lenne otthon, de később kiderült, hogy nem volt semmi.
-Üdv haza!-mondtam a telefonba, mire Louis így válaszolt.
-Átadom mindenkinek!
Hirtelen olyan dolog történt, ami számomra felfoghatatlan. Nem otthon történt baj, hanem itt, Párizsban, velünk. Egy szem pillantás alatt Emma eltűnt mellőlem. Elrángatták mellőlem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak káromkodni tudtam.
-Zaaayn!!-kiáltott Emma, miközben az ismeretlen személy még mindig a karját rángatta futás közben.
Ennyi idő alatt nem jutott semmi eszembe, hogy mit tehetnék, ezért utánuk futottam, és Emmát elkezdtem magam felé hurcibálni. Tudom, hogy fájhatott neki, de mégis mit tehettem volna mást?! Az ismeretlen ember még erősebben fogta Em kezét, amitől én még jobban dühbe jöttem. Hirtelen fellángolásból beboxoltam egyet az arcába. Megérdemelte. Emmát ebben a pillanatban el is engedte, de ő elfutott, ezért nem tudtam jól megnézni az arcát, tehát feljelentést sem tudok tenni zaklatásért. Emet szorosan magamhoz húztam, mire ő csak ott sírt a vállamon. Hogy történhetett ez? Nem értem.
-Ez meg ki volt?-néztem utána a távolba.
-Zayn.. Nem tudom.-sírt tovább.
-Jajj.. Jól vagy?-simítottam meg gyengéden a kezét, amelyet szorította a bűnöző.
-Megvagyok. -mondta, majd adott egy gyors csókot.
-Az a lényeg!-ölelt meg.
Körülbelül 2 óra lehetett, amikor visszamentünk a hotelba, addig bejártuk a környéket. Nagyon szép város ez a Párizs! Épp hogy becsuktuk magunk után a szoba ajtót, ismét csörgött a telefon. Most én vettem fel, mert Em ledőlt az ágyra.
-Louis! Bocsi, hogy csak így lecsaptuk a telefont, de nem tudom mi történt!-kértem bocsánatot egyből Louistól, mert el sem köszöntünk tőle, hiszen azt sem tudtam mi  volt. Emma már ott állt mellettem, és kivette a kezemből a mobilt, majd elkezdte elmesélni Louisnak az elmúlt óra eseményeit.
-Az nem semmi.-csak ennyit tudott Lou hozzá fűzni a dologhoz.- Jól vagytok?-kérdezte, a  hangjában aggódást hallottam.
-Igen.-nézett a karjára Em.
-Én is.-értettem egyet, majd végigsimítottam Emma kezét.
Elköszöntük Loutól, majd letettük a készüléket. Nagyon gyorsan eljött az este.
-Unatkozok.-mondta Emma. Kimenni már nem tudtunk, bent sem tudtunk már semmit sem csinálni.
-Aludjunk.-mondtam ásítva.
-Oké.-értett egyet mosolyogva a barátnőm.
-Jó éjt Kincsem!-köszöntem el tőle, majd egy jó éjszakát csókot adtam neki.
-Neked is, Zayn!-pislogott a nagy kék szemeivel.

Reggel Nagy meglepetés volt, mikor felkeltem. De ezt Emma jobban átélte, mint én. Mikor lementem felkelés után a konyhába ismét csörgött a telefon. A srácok egyszerre szóltak bele, hogy engedjem őket be az ajtón. Kicsit furán nézhettem magam elé, mikor ezt meghallottam, de végülis kinyitottam nekik. Bejöttek, majd Harry egyből letámadott, hogy had menjen még visszafeküdni, ezért felküldtem, hogy a földre feküdhet a szobába, de Emma mellé nehogy be merjen feküdni! Em mikor felkelt arra lett figyelmes, hogy Hazza fekszik mellette, és nem én. Nem értette, hiszen Párizsban voltunk. Egyből felrázta Em Harryt.
-Harry? Te mit csinálsz itt?-nézett Em bután, de ő nem kelt fel.-Harry!! Kelj már fel!-rugdosta meg Em harciasan.
-Mi a baj?-nézett fel Hazza kómás fejjel Emmára.
-Zayn hol van? Miért fekszel mellettem? És egyáltalán hogy kerülsz ide?-tett fel ezer egy kérdést Harrynek korán reggel.
-Hát az úgy volt..-kezdte Harry, de ásítása miatt abba kellett hagynia.

33. Rész ~Utazás-Párizs ♥

Sziasztok! :)
Először is nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak. :)) ♥
Másodszor pedig nagyon köszönöm a kommenteket. :) Meghoztam a friss részt. :) A következő fejezet 2 komment, és 3 pipa után jön!!!! :)
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............
-Mégis hová?-néztem rá meglepetten.
-Párizsba!-kiáltott fel őrülten csillogó szemmel.
-Na ne! Irány pakolni!-jelentettem ki, és már futottunk is fel a lépcsőn.-Amúgy ez most csak vicc, vagy komoly?-bizonytalanodtam el egy pillanatra.
-Komolyan.. Itt vannak a jegyek.-mondta, és odahozta a jegyeket.
-Akkor?-nevettem fel.
-Akarsz jönni, vagy nem? Mert akkor mással megyek.-nevetett fel ő is.
-Ez egy kicsit buta kérdés volt.-kacsintottam rá.
-Szóval jössz!-válaszolt helyettem.
-Persze.-mosolyogtam.
-Oké, akkor folytassuk a pakolást.
Mikor már nagyjából mindent bepakoltunk a bőröndökbe, akkor jutott eszünkbe, hogy igaz, hogy megvannak a repülő jegyek, de egy nagy kérdés az, hogy pontosan mikor indul a gép.
-Mikor indul a gép?-kérdeztem ijedt fejjel Emmától.
-Ez nagyon jó kérdés.-mondta, de ő ezt viccesnek találta.
Gyorsan mind a ketten elővettük a Laptopunkat, és elkezdtünk rajta pötyögni. Csak úgy bámultuk a kijelzőt, hogy minnél előbb megtudhassuk a menetrendet. Egy-két szóból meglett, a gép pontosan 15:30-kor indult. Mivel már 14:56 volt, ezért így szóltam.

-Aha! Akkor lassan indulnunk kellene, hogy fel is férjünk a gépre.
Elkészültünk, hívtunk egy Taxit, és már kint is voltunk a reptéren. Felszálltunk  gépre,  nem volt túl hosszú az út, mert az egészet végig beszélgettük.
-Remélem nem kell megint haza mennünk.-említette meg a megtörtént esetet.
-Én is!-értettem vele egyet.
Mikor megérkeztünk, leszálltunk a gépről valami fantasztikus táj tárult elénk. Elvittük a bőröndjeinket a szállodába, ahol aludni fogunk, és már indultunk is ki a nagyvárosba nézelődni. Ez az egyik kedvenc városom a sok közül, ahol már jártunk. Az Eiffel-torony, Notre-Dame.. Elképesztő helyek, építmények vannak itt. Épp az Eiffel-toronynál sétáltunk, amikor felmerült egy ötletem.

Kilátás az Eiffel-toronyból ♥

-Nem megyünk fel a torony tetejére?-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Mehetünk, de majd akkor én nem fogok lenézni!-kötötte ki Em.
-Én sem!-jelentettem ki én is, majd megcsókoltam.-Szeretlek!
-Én is Szeretlek!-mosolygott rám, majd átölelt.
Végig vártuk a nagyon hosszú sort, majd mi is felértünk az Eiffel-torony tetejére. Csoda szép volt a kilátás onnan fentről.
-Nagyon hosszú volt a sor, de megérte végig várni. -állapítottam meg a távolba nézve.
-Hát egy kicsit. -mondta Em, és megfogta a kezem.
-Na mi az? Félsz?-kérdeztem szorosabban tartva a kezét.
-Nem...-mosolygott.
-Rendben.-hagytam ennyiben és újból kinéztem a távolba.
-Zayn, mondtam már, hogy szeretlek?-nézett rám óriás kék szemeivel.
-Nem elégszer.-válaszoltam, majd megcsókoltam. Annyira romantikus volt.
Miután kinézelődtünk magunkat egy időre, úgy döntöttünk, hogy vissza indultunk a hotelba, ahol megszálltunk.
-Ez egyszerűen csodálatos volt!-áradoztam még mindig az Eiffel-toronyról.
-Meseszép.-értett velem egyet Emma.-Akárcsak a szemed.-folytatta.
-Na ne kezd megint.-mosolyogtam rá huncutan.
-Ez az igazság! Te ki hülye.-nevet, majd egy nagyot ásított.
-Aludjunk?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Jó lenne.-mosolygott, majd már el is indult fel a lépcsőn.
Én már régen aludtam, amikor Emma bekapcsolta a szobában a TV-t, mikor elkezdtem forgolódni.
-Emma.-szóltam hozzá suttogva, mire ő elbújt a paplan alá.-Emma, láttam, hogy itt vagy!-mosolyogtam kómás fejjel.
-Bááá..-ugrott ki egy kis idő múlva Em a takaró alól.
-Jajj..-nevettem ki, majd magamhoz húztam.-Mióta vagy fent?
-Hát körülbelül 1 és fél órája..-számolgatta az órát nézve.
-Az igen.. És mit csináltál?-vártam a választ.
-Tv-ztem.-mondta vállat vonva, mosolyogva. -Te miért keltél fel?
-Nem tudom.-nevettem.
-Mennyi az idő?-kérdezte.
-Fél 4.-válaszoltam a fali órát nézve a sötétben.
-Már? Szinte semmit sem aludtam.-nevetett.
-Akkor ideje aludni.-mosolyogtam és a távirányítót kezdtem el keresni.
-Te is alszol még?-nézett rám.
-Persze.-mosolyogtam.
Reggel, mikor felkeltem Emma még nagyon mélyen aludt, ezért lementem a konyhába valami reggelit összecsapni magamnak. Emma körülbelül délben kelt fel. Én addig elmentem sétálni egyet, TV-ztem is. Legalább kialudta magát.
-Jó reggelt, vagy napot, Kincsem.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Neked is.-mondta sóhajtva, nem túl meggyőzően.
-Mi a baj?-mentem hozzá közelebb.
-Semmi.-tagadta egyből.
-Komolyan?-próbáltam viccelődni vele.
-Ugyan mi baj lenne?-harapta le egyből a fejem a kérdésem miatt.
-Csak furán köszöntél.-mondtam, majd megöleltem.
-Bocsi. Mi a mai program?-tért el a témától.
-Mit szeretnél? Maradjunk, vagy mennyünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Párizsban vagyunk... Mennyünk!-erre már ő is vidámabb lett.
-Oké, de szeretném, ha bekötnéd a szemed!-kértem, hogy tegye azt, amit mondtam, majd átnyújtottam neki egy kendőt.
-Miért?-nézett rám furán és a kezében tartott rongyra.
-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Oké.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................

32. Rész ~Meglepetés

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy ekkora késéssel, de meghoztam az új részt. :) Mivel ennyit késtem, ezért hosszabbra, és eseménydúsabbra próbáltam írni ezt a részt, de döntsétek el ti, hogy mennyire lett jó. ;)
A következő részt akkor hozom, ha meg lesz a 3 komment!! Ha karácsonyig nincs meg, akkor TALÁN karácsonyi ajándéknak megelőlegezem a frisset. ;)
Jó olvasgatást. :)♥
*Gitta.

Na hol vannak?-nézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......
A strandról egyenesen Liamék házához mentünk, ahol az összes többi banda tag is ott volt. Kicsit sajnáltam, hogy a közös napunk helyett, egy szokásos, srácos nap lett, de mégis nagyon jól éreztük magunkat.
-Sziasztok!-rontottam be először én a házba.
-Ti együtt vagytok még?-nézett ránk Louis értetlenül, köszönés nélkül.
-Miért ne lennénk?-kérdezett vissza Em meglepődve.
-Oppssz.. -monda Lou. Azt hiszem valamiben elszólta magát.- Semmi..-terelte a témát feltűnően.
-Mi?-nézett körbe még mindig értetlenül Emma a helységben, de mindenki tettette, hogy mással van elfoglalva. - Mond már mi a bajod Louis!-nevetett kínosan Em, mire én csak furán néztem a többiekre, de még mindig nem válaszoltak.-Na jó, mindegy.. Hagyjuk..-próbálta Em meg sem történtnek nyilvánítani az előbb elhangzott mondatot.
-Oké..-nevetett fel Louis.
-Harry?? Hol van Harry??-nézett rémülten körbe Em.
-Elment valahová.-ismertette a helyzetet Niall.
-Na mindegy..-mondta Emma szomorúan, ami nekem kicsit rosszul esett.
-Miért?-kérdeztem kíváncsiságból.
-Mert már régen láttam.-mondta Em, mintha ez alap dolog lenne, hogy egyből őt keresi.
-Igen?-néztem rá furcsán.
-Zaayn!-nézett rám Em, és átkulcsolta a kezét az enyémen.
-Igen?-mosolyogtam.
-Ááá.. Semmi.-mondta Em, majd megölelt, mire valaki megijesztette Emmát, aki felugrott, engem elengedve. Az a valaki nem más volt, mint Hazza. Ő állt mögötte.
-Na miért is hiányoztam ennyire?-kérdezte Harry széttárt karokkal, Emma ölelésére várva. Em csak mosolygott és már ott is volt Harry kebleiben.
-Hát te merre voltál?-nézett fel Harryre Em kíváncsian.
-Csak vettem neked valamit. -mondta Hazza mosolyogva, majd átnyújtott neki egy kis dobozt. Így külső szemmel eléggé furcsa jelenet volt, mert elfelejtettem egy dolgot.  Jó, hogy nem térdelt le elé, vagy valami.
-Ez mi?-nézte a kis dobozkát Emma, és forgatta a kezében.
-Nézd meg!-mondták egyszerre a többiek, de én csak elkerekedett szemmel vártam, hogy mi van benne. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egész dolgot, mert én is tudtam róla, de annyira érdekes jelenet volt ez az életemben, hogy egyszerűen nem tudtam a srácokkal megbeszélt dolgunkra gondolni. Sőt, semmire sem tudtam abban a pillanatban gondolni. Szóval az ajándéka Haroldtól nem volt más, mint egy nyaklánc, amire az volt ráírva, hogy 'We Love Ya Em', a másik
oldalára pedig az, hogy 'Best Friends Forever'. Erről persze, hogy mindenki tudott, csak Emma nem. Mikor megláttam, annyira megkönnyebbültem, és annyira tetszett ez az egész, hogy így hozták össze, hogy még én sem tudtam róla, nehogy kibökjem Emma előtt, hogy azt elmondani nem lehet. Gyönyörű ajándék volt ez az ékszer Emma számára.
-Jajj srácok! Ez eszméletlenül gyönyörű! Le sem fogom venne! Nagyon köszönöm!-hálálkodott Em, mire mindenki odatömörült, hogy egyesével megölelhesse, végül egy csoport ölelés lett belőle.
-Vigyázz Em, összenyomunk!-kiáltott fel a kör közepétől Niall nevetve.
-Aúú.. Már mindegy!-mondta Em levegő után kapkodva.
-Bocsi, csak dúl az ölelés hiány mindenkiben!-mondta Liam, mire mindenki jobban nevetett.
Ott maradtunk még a srácoknál, kibeszéltük magunkból a dolgokat, megnéztünk egy filmet, majd már este is lett. Emma úgy döntött, hogy lassan haza kellene mennünk, úgyhogy elköszöntünk a fiúktól, és postafordultával beültünk a kicsi kocsinkba. Haza értünk, és egyből a nappaliba mentünk.
-Tényleg tetszik, amit összehoztunk neked?-néztem rá kíváncsian, az arcát fürkészve.
-Persze, egyszerűen imádom!-mondta, és bekönnyezett a szeme.
-Akkor jó.-mosolyogtam elégedetten, mint aki jól végezte a dolgát.
-Tv-zünk?-váltott témát Em.
-Igen.-nevettem fel, mert ez már meghitt esti program, miután hazajövünk valahonnan.
Bekapcsoltuk a TV-t, majd Emma az ölembe ült, és úgy néztük a TV-t.
-Ez így nagyon kényelmes, hogy az ölemben vagy.-mosolyogtam rá huncatan, mert már nagyon régen voltunk így, kettesben. Erre ő csak felnevetett. -Na mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi. -mosolyogott még mindig. -Nézzük a TV-t. -mondta, és a vállamra hajtotta a fejét, de én nem hagytam annyiban.
-Na mondjad! -erőlködtem mosolyogva.
-Semmi.-mondta, majd nézte volna tovább a filmet.
-Na?-mosolyogtam, és felemeltem óvatosan a fejét a vállamról, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
-Szeretlek!-mondta, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek, Kicsim!-mondtam mosolyogva.
-Nem megyünk el valahova? -pattant fel ez az ötlet Emnek.
-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............

 

31. Rész ~BackStage és másnap

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy a héten nem tettem ki új részt, akkor sem, hogy meglett a 2 komment. :D Ennek nagyon örültem, viszont nem vittem be magammal a koleszba a Laptopom, ezért nem tudtam megírni a friss részt sem..  Bocsánatot kérek mindenkitől! :)
Most viszont itt a legújabb rész, ami szerintem hosszabb lett, mert azt írtátok, hogy rövidek a részek. :) Hát akkor tessék. :) Még hosszabb lett. :)
Iratkozzatok fel, tényleg nem fogjátok megbánni. ;)
Jó olvasást! ♥
*Gitta.





-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit  rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................
Az egész koncert nagyon jó hangulatban telt, ezért egész hamar vége lett, mert elszaladt az idő. A koncert végén Em lejött a színpadról, én már ott vártam őt a színpad aljánál. Beugrott a nyakamba, és végig azt hajtogatta, hogy mennyire jó érzés volt, hogy mindenki ő érte volt oda. Együtt átmentünk a Bachstahebe, ahol még mindig a koncertről volt szó.
-Emma, egyszerűen fantasztikus voltál!-dicsértem meg körülbelül ezredszerre.
-Köszönöm!-ölelt meg fülig érő mosollyal.
-Ez az igazság! A barátnőm egy igazi énekes nő lett!-csókoltam arcon.
-Emmaaa!-futott Harry Emma felé, aki hirtelen teljesen ledermedt.
-Harry, nyugi!-nyugtatta Em, mert Hazza csak úgy lendületből felkapta a lányt, aki kisebb sokkot kapott ettől a mozdulattól.
-Bocsi.-nevetett Harry.
-Mesés voltál!-szállt be a dicséretek közé Niall is.
-Köszönöm Niall! Tudjátok ez nagyon sokat jelent nekem!-mosolygott Emma büszkén, hogy mi is ott lehettünk, és tudtunk rá időt szakítani. Pedig ez nagyon természetes dolog számunkra, hogy az ő fontos eseményein ott vagyunk, ahogy ő is a miénken. Ez az igaz szerelem, és egyben barátság is. -Szeretlek titeket, srácok!
-Mi is téged, Em!-mondtuk, szinte egyszerre.
Nagyban beszélgettünk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Paul köhint mellettünk. Senki sem vette észre, hogy mikor jött oda, vagy hogy mióta állt ott. Nem is volt túlságosan a lényeges.
-Nagyon ügyes voltál Emma. Gratulálok!-próbált kezet rázni vele Paul is.
-Köszi Paul!-Em csak megölelte, nem is rázott vele kezet.
-Büszkék vagyunk rád, mindannyian. Mind a 7-en, akik most itt vagyunk! -mondtam, véleményem szerint mindenki nevében.
-Köszönöm mégegyszer, és utoljára, de lassan menjünk haza, mert nagyon elfáradtam. -nevetett Emma, elég fájdalmas képet vágva.
-Oké, induljunk.-egyeztem bele.
Mindenkivel lepacsiztunk, Emma mindenkivel lepusziszkodott és kimentünk az ajtón. Hamar haza is értünk, mert nem volt messze a koncert helyszíne. Otthon ismét a nappaliba ültünk le, ahol tényleg mindent meg tudunk beszélni, ezért folytattuk a koncertet.
-Tényleg annyira ügyes voltál, de már annyian dicsértünk, hogy akkora lesz az EGO-d, hogy nem fogsz beférni a házunkba.-nevettem fel és odahúztam magamhoz Emmát.
-Köszi, ez igazán kedves volt.-nevetett fel és beleütött a vállamba, de csak játékosan, ezért nem fájt.
Még egy kicsit beszélgettünk, tévéztünk, majd amikor már mind a ketten körülbelül a századikat ásítottuk, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a szobába aludni. Fent az egyben úgy aludtunk el, hogy Em még majdnem ült, és pedig álltam, de végül reggel úgy keltünk, hogy az ágyban fekszünk, kényelmesen a pihe-puha párnák között. Igazából én arra keltem, hogy Emma véletlenül megütött.
-Au.-kiáltottam fel, mire Em kinyitotta a szemét. - Na jó reggelt Álomszuszék!-köszöntöttem kedvesen a friss hírességet.
-Bocsi.-nyöszörögte Em álmosan.
-Nincs semmi baj.-mosolyogtam rá még én is elég kómásan.
-Nagyon jót aludtam.-mondta Em mosolyogva két ásítás és nyújtózás között.
-Én is, bár már nem érzem a fenekem.-nevettem.
Nagy nehezen kikeltünk az ágyból és lementünk reggelizni. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit csinálhatnánk ma, de mivel nem jutottam semmire, feltettem a kérdést a páromnak.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá aranyosan a kora reggeli órákban.
-Hmm.. Ez egy nagyon jó kérdés, viszont nem tudom rá a választ. -nevetett.
-Várj! Eddig gondolkodtam, bár nem jutott semmi eszembe, viszont most, hogy kimondtad azt, hogy nem tudod a kérdésemre a választ eszembe jutott az, hogy kimehetnénk a strandra. Viszont azt ne kérdezd, hogy ebből a kijelentésedből hogy jött ez az ötlet.-nevettem fel.
-Hát oké.-nevetett Em is.-De amúgy ez egy nagyon jó ötlet.-mosolygott.
-Oké, akkor ha végeztünk, akkor mennyünk összepakolni a cuccainkat.-ajánlottam fel.
Megreggeliztünk, majd már a cuccainkat is összepakoltuk, ezért elindultunk ki a strandra. Eléggé be volt borulva, pedig reggel nagyon szépen sütött a nap.
-Lehet, hogy esni fog.-forgolódtam a homokban az egét szemlélve.
-Pont ma. -nevetett Emma.
-Így szokott ez lenni. Mindig kifogjuk a rossz pillanatokat.-mosolyogtam.
-Akkor merre tovább?-nézett körbe a strandon Em, ahol nagyon sok ember volt.
-Nem tudom.-töprengtem.
-Elmegyünk a fiúkhoz?-kérdezte Emma csillogó szemekkel.
-Menjünk!-nevettem, mert tudtam, hogy nagyobb kedve volt inkább oda menni, mint strandra.
-És kihez? Niall? Harry? Liam? Vagy esetleg Louis?-mosolygott huncutan.
-Még mielőtt válaszolnék, felhívom Niallt, hogy hol vannak, oké?-nevettem fel akaratlanul is.
-Okés.-mosolygott majd megölelt.
Tárcsáztam Niallt, aki már az első csöngésre felkapta a telefonját. Kitárgyaltuk, hogy hol vannak, ezért le is tettük a mobilt. Emma egyből a nyakamba zúdította a kérését.
-Na hol vannak?-kinézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......

30. rész ~Haladás a régi élet felé

Sziasztok. :)

Bár nem lett egy komment sem, nem akartam tovább várni, ezért meghoztam nektek a következő részt. :)

olvassátok jó sokat, és kommenteljetek, mert csak 2 komi után hozom a 31. részt!

Kommentelni NÉVTELENÜL is lehet! :) ;)

*Gitta.

 -Ennyi? Ez komoly? Szánalom..-hallgattam, majd elkezdett csipogni a telefon. Kinyomott.
..................
Érzem, hogy ez nagyon csúnya dolog volt, amit Emmával tettem. De akkor úgy éreztem,
hogy nem tehettem mást. Sajnálom, iszonyat bűntudatom van. Bárcsak lehetne idő gép..
Akkor ezt a telefon beszélgetést biztos nem így csináltam volna. Egy hét múlva Emma
hazajött New Yorkból. Kimentem elé meglepetésből a reptérre, de nem számítottam
tőle ilyen nagy lelkesedésre.
-Szia!-sétáltam felé nyugodtan.
-Zaaayn!-kiáltotta Em és a nyakamba ugrott. Ez már elég furcsa dolog volt ahhoz
képest, hogy nemrég még szinte a szakítás szélén álltunk.
-Szia!-köszöntem ismét.
-Valami baj van Kicsim?-nézett a szemembe Em.
-Nem.. -mondtam, és lehajtottam a fejem.-Gondolkodtál?-vágtam bele a dolgok közepébe.
-Igen..-válaszolta hirtelen.- És arra jutottam, hogy Szeretlek, és remélem, hogy te is így érzed ezt az egészet.-vallotta be.
-Igen..-mosolyogtam, mert reméltem, hogy ezt fogja mondani.-Többet nem fogunk veszekedni ilyen kis apróságokon és lenne még egy kérdésem.-néztem rá huncutan.
-Hallgatlak!-fürkészett Em kíváncsian.
-Elmész koncertet adni?-hajtottam le a fejem, nehogy belenézzen a szemembe.
-Ez a hét nagyon rossz volt...-kezdte.-Nélküled..-fejezte be, majd megláttam a cigis dobozt a kabátja zsebébe. Megpróbálta mélyebbre dugni a dobozt, pedig tényleg észrevettem.
-Ugye az nem cigi?-kérdeztem remélve, hogy nemet mond.
-Hol?-kérdezte, majd elkezdett a zsebében turkálni, végül úgy döntött, hogy előveszi.
-Oké, nem tudom, hogy miért. Én teljesen leszoktam- mondtam, majd vártam, hogy elmagyarázza ezt az egész szituációt.
-Tudod..-kezdte.-Ez a hét nagyon húzós volt nekem. -mondta.-De ígérem, leszokok!- ígérte meg, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Mit csináltál akkor, amikor nem voltam itthon?-kérdezte Em.
-Semmi különöset.-mondtam neki őszintén.
-Az jó.-nevetett ki.
-Tudom.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Menjünk el sétálni.. Ketten.-mosolygott Em és felkapta a kis táskáját.
-Oké.-mosolyogtam rajta egyet.
Elindultunk, kiértünk a reptérről és beszálltunk egy taxiba. Csak a helyi parkig mentünk autóval, onnan sétáltunk egy jó nagyot. Elértünk egy messzebbi padhoz, ahová leültünk.
-Szóval?-kérdeztem, és vártam, hogy most mit szeretne csinálni.
-Nem tudok mit mondani.-rázta meg Em a fejét.

-Komolyan?-visszakérdeztem, ugyanis ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem, hiszen mindig jár a szája.
-Több, mint egy éve együtt vagyunk.-ismertette a helyzetet, mire én elmosolyodtam ezen az aranyos kijelentésén.
-Igen, tudom.
Itt elhallgattunk egy ideig. Egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. Kínos csend volt, amit ismételten én törtem meg.
-Szóval, mit szerettél volna ezzel mondani?
-Csak így hirtelen eszembe jutott.-mondta.
-Boldog vagyok veled, Emma.-fordítottam magam felé, és mélyen a szemébe nézve mondtam ezt neki.
-Én is.-mosolygott, majd hosszasan megöleltük egymást.
-Mit csináltál a kezeddel?-húzta le a pulcsi ujját a sebről.
-Semmit.-mondtam, majd gyorsan eltakartam ismét.
-Zayn..-nézett rám. -Ne titkolózz! Szóval?-ki akarta szedni belőlem.
-Semmit. Tényleg.-mondtam zavartan.-Csak eltörtem egy tányért.
-Oké. Én hiszek neked! -mosolygott és adott egy gyógypuszit a kezemre.
-Köszönöm! -mosolyogtam.
-Na merre felé menjünk?-nézett körbe Em a téren.
-Menjünk arra.-mutattam jobbra, majd elindultunk.
Sétáltunk egy kört, majd ismét leültünk egy padra. Beszélgettünk, aztán odajött hozzánk néhány rajongó.
-Sziasztok!-köszönt elsőként Emma.
-Sziasztok! Kérhetnénk tőletek autó grammot?-csillogott az összes lánynak a szeme.
-Tőlünk?-emelte ki Em ezt a szót meglepetten.
-Persze, hogy adunk.-mentettem ki Emmát a helyzetből, és már nyúltam is a tollakért
és a cetlikért.
Haza mentünk, majd néhány nappal később eljött a nap, amit már nagyon vártunk. Emma koncertjének az ideje, amit végül is elvállalt. Tényleg ez a nap is eljött. Hamarabb, mint azt gondoltuk. Reggel úgy keltünk fel, hogy már olyan fittek voltunk, mintha csak Kondiból jöttünk volna, nem is az ágy puha karjaiból. Aznap délelőtt korábban elmentünk a Producerrel arra a

helyszínre, ahol Em fellépett. Még egyszer elpróbálták a dalokat, táncokat, beállították a mikrofonokat, majd már kezdtek  készülődni az estére. Egész gyorsan elkészültek a sminkkel, ruhával és a frizurájával. Egyszerűen gyönyörű lett! Lementem a színpad elé, hogy közelről nézhessem a barátnőm első, egyedüli koncertjét. Emma kilépett a színpadra. Az egész koncert terem egy emberként kezdett el sikonyálni, üvöltözni. Emma bemutatkozott, és kezdte is az éneklést.
-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................

29. Rész ~ Váratlan fordulat

Sziasztok. :)
Ismét meg lett a 2 komment. :) Imádlak titeket. :)
Haladunk a feliratkozással is. :) Köszönöm. :)
Szerintem behozhatjuk azt is, hogy lassan már csak akkor teszek ki új részt, ha 3 komi van a rész alatt! :) Sok sikert. :)
Jó olvasást.! :) ♥
*Gitta.



-Nahát, Kicsim, ez nagyszerű lehetőség!-folytattam a témát a vendég elmenetele után. Emma nagyon csúnyán nézett rám, amit nem tudtam, mire véljek.
.........................
-Mi a baj?-kérdeztem kissé rémülten az arcát fürkészve.-Nem szeretnéd?
-Nem, nem azzal van a baj.-rázta mega fejét. -Na jó, inkább nem mondok semmit.-mondta és bement a nappaliba. Utána mentem és bíztattam, hogy mesélje el, mi bántja ezzel kapcsolatban.
-Hallgatlak!-ültem le mellé.
-Nem.. Hagyj békén.-mondta erőteljesebben és felkelt mellőlem.
-Kicsim!-szóltam utána, de hiába.
-Majd jövök!-jelentette ki, aztán megfogta a táskáját és elment. Több, mint valószínű, hogy a srácokhoz tartott, ezért elindultam utána.
-Hát te? -kérdezte Niall egyből Emmát.- Zaynt hol hagytad?-kíváncsiskodott.
-Nem érdekel hol van.-mondta póker arccal.
-Mi történt veletek?-kérdezte Louis kíváncsian.
-Zayn..Tudjátok annyira furán viselkedik mostanában velem.-kezdte mondani.
-Miért?-ezt Liam kérdezte.
-Olyan fura és kész. Nem olyan már, mint régen.-fejezte be egy krokodil könnycsepp keretében. Én ott álltam az aktóban, ezért az egészet hallottam, amit mondott Emma rólam. Úgy éreztem, belekell avatkoznom, nem csinálhatok úgy, mintha nem is lenne közöm ehez az egészhez, ezért beljebb léptem és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Igen?-mondtam, Emmához szegezve a kérdésem súlyát.-És miért nem vagyok olyan? -értetlenkedtem. -Csak jüt akarok neked, hogy beinduljon a karriered. Bíztatni próbállak, Emma.-fejeztem be a combomra csapva.
-Zayn.. Te mit keresel itt?-még mindig itt volt elakadva, hogy kerültem ilyen gyorsan ide, és honnan tudtam, hogy Niall-ékhoz ment.
-Tudtam, hogy ide fogsz jönni.-zátam le ezt a témát. Elég jól ismerem ahoz, hogy ebből is vita legyen.
-És mond, tegnap előtt este hol jártál?-nézett rám fürkésző tekintettel. -Mivel tegnap előtt este te nem voltál otthon.-vágta a fejemhez.
-Ezt nem itt kellene megbeszélnetek.. És bocsi Emma, de Zayn itt aludt nálunk, mert amolyan banda megbeszélés volt.-magyarázta el az eseményket Emmának Liam.
-Akkor ezért bocsi.-hajtotta le fejét Em.
-Semmi baj. Akkor most te jösz. Mia  bajod a mostani viselkedésemmel?-kérdeztem meg ismét válaszra várva. Mélyen a szemébe néztem, mert még mindig nem válaszolt. Egyszer csak oda jött hozzám, és megölelt. -Kicsim! Mondjad, kérlek!-kérleltem még mindig.
-Tudom, Zayn én nagyon szeretlek, de mostanában nagyon furán viselkedsz.-mondta, bár ezt hallottam, amikor mondta a többieknek is.
-De miért? Én arra vagyok kíváncsi.. Csak jót szereték neked. Miért vagyok furcsa?-kezdett kicsit idegesíteni Em viselkedése, és titkolózása.
-Menjünk haza, jó?-nezett a szemembe. -Hagyjuk ezt az egészet és csináljunk úgy, mintha meg sem történt volna ez az egész.
Ez a mondat után végleg betelt a pohár. Komolyan nem értettem, Em miért hisz furcsának. Ha csak ennyi, el akarja felejteni, biztos nem nagy dolog, de ha már felhozta, kisebb oka biztos volt.
-Ez nem állapot, Emma! Meg kell beszélnünkm különben a kapcsoltunk ezután soha nem lesz már olyan, mint régen!-tört ki belőlem.
-Állandóan veszekszünk!-bökte ki Em, majd szomorúan nézett rám.
Megpróbáltunk kicsit lanyugodni, ezért elment haza. Leültünk a nappaliba. Ez az a helység, ahol általában mindent nagyon jól át tudunk beszélni. Mindig itt tárgyaljuk ki a dolgainkat.
-Mire jó ez?-kezdtem ismételten.
-Van egy ötletem.-mondta Em, bár nem a kérdésemre.
-Mi?-mosolyogtam kicsit erőltetten, de azért nem feltűnően.
-Egy hétre elmegyek a nővéremhez New Yorkba. Egyrészt azért, hogy mind a ketten nyugodtan át tudjuk gondolni a történteket. Másrészt pedig azért, hogy kicsit a nővéremmel is lehessek.-fejezte be.
-Oké.-pislogtam rá szomorúan, mert nem ilyen ötletre számítottam.
-Visszajövök, nyugi.-nyugtatgatott a vállamat simogatva.
-Rendben.-mondtam kedvtelenül.
-Naa.. Ne legyél már ilyen letört!-fogta meg a kezem.
-Jó.-mondtam kicsit nagyobb erővel.
-Zayn. -mondta ki a nevem.-Most én kérdezem meg tőled. Mi a baj?-nézett mélyen a szemebe.
-Semmi, tényleg. Csak rossz ez így.. Most ezek szerint szünet lesz köztünk, igaz?-kérdeztem nem kerülgetve ezt a komoly témát.
-Sajnos igen.-mondta ő is szomorúan.
-Rendben, akkor jó utat, Em.-búcsúztam el tőle, és elindultam az ajtó felé.
-Zayn, várj!-kiabált utánam, és elkezdett sírni.
-Nincs miért várnom.-válaszoltam, és lenyomtam a kilincset.
-Zayn, kérlek.-könyörgött, már mellettem állva.
-Mondjad.-hagytam rá.
-Szeretlek!-mondta és ismét legördült egy könnycsepp az arcán, ma már sokadszorra.
-Én is szeretlek, de most már ideje pakolnod.-küldtem fel a szobába.
A srácokhoz mentem, ahol a fiúk nagyon kedvesek voltak. Napokig nem szóltam nekik egy szót sem Emmáról, nehogy eszembe jusson, mennyire hiányzik. A többiek sem hozták szóba. Bár biztos voltam benne, hogy nagyon jól érzi magát kint Amerikában a nővérénél, mégis éreztem, hogy jelen pillanatban valami hiányzik az életemből. Ami nem más, mint maga Emma. Nem bírnám elviselni, ha szakítanánk.
*Eközben New York-ban*
-Szia. Ugye nem zavarlak?-kérdezte Emma nővérétől, Carlytól.
-Nem. -mosolygott kedvesen.-Zaynt hol hagytd?-nézett Em mögé.
-Otthon.-válaszolta szomorúan.
-Hogy-hogy? Valami baj van?-ölelte meg a húgát Carly.
-Nem nagy valami. Csak állandóan veszekszünk, ezért egy kis szünetet tartunk a kapcsolatunkban.
*Otthon*
-Azt hiszem fel kellene hívnom Emmát. Végülis nem szakítottunk, csak szünetet tartunk.-vázoltam fel a srácoknak az ötletem, mire mindenki bólintott, ezért már tárcsáztam is a nővére telefonszámát, amit rögtön Em vett fel.
-Szia.-köszönt boldogan.-Mit szeretnél?
-Szia. Csak gondoltam felhívlak, hogyépségben oda értél-e.-mondtam neki, én is mosolyogva.
-Persze. Köszi.-mondta.
-Akkor jó, csak ezért hívtalak. Szia.-mondtam és már ki is akartam nyomni a telefont, de Emma még beszélt ezért vissza emeltem a fülemhez.
-Ennyi? Ez komoly? Szánalom..-hallgattam, majd elkezdett csipogni a telefon. Kinyomott.

28. Rész ~Otthoni móka

Sziasztok. :)
Bocsi a késésért, de csak most volt időm megírni az új részt. :) Annyira nem lett jó, mint amilyenre számítottam, ezért még a hétvégén megpróbálok mégegy részt kitenni :)

Ismét leírom, hogy név nélkül is lehet kömizni. ;) ha méég ma meg lesz a 2 komment, akkor MMA teszem ki az újabbat. :) ♥
Jó olvasást. :)
*Gitta.



Ezt jó ötletnek találtam. Felöltöztünk, mert elég hideg volt már kint. Kiléptünk az ajtón és egy olyan személy állt a kapuban, akira nagyon nem számítottunk.
.............
Csak néztünk magunk elé, amikor végre felfogtuk, ki áll a kapuban. Az a személy nem más volt, mint Emma anyukája. Arra viszont nem jöttünk rá, mit keresett itt, a házunknál, ezért kedvesen próbáltam megkérdezni.
-Helló. Mi újság? Mi szél hozott erre?-néztem rá nagy szemekkel válaszra várva.
-Sziasztok! -köszönt fülig érő mosollyal. -Csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagytok.
-Mi megvagyunk. Csak éppen elment az áram aztán kijöttünk kicsit. -ismertette a jelenlegi állást Em az anyukájával. -Veled mi újság? Hogy vagy?-tette fel a kérdést.
Kint még beszélgettünk kicsit, majd elmentünk sétálni hármasban, mert nem jött vissza az áram egyhamar. Este körülbelül 8 óra lehetett, mikor ismét égtek a lámpák a házban. Addig csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk. Egész jót trécseltünk. Később Em anyukája úgy döntött magunkra hagy minket, ezért elment egy szállodába.
-Most már szerintem csinálhatnánk valamit, amihez áram is kell.-tettem fel a gondolatom eléjük.
-Micsodát?-kérdezte Emma értetlenül.
-Háát.-mosolyogtam titokzatosan.
-Szóval?-kérdezte Em nagyokat pislogva.
-Mit szeretnél?- nevettem.
-Mindig azt kell csinálni, amit én akarok.. Ez így nem ér. -mondta kicsit csapkodva Em.
-Akkor csinljuk azt, amit én akarok.-jelentettem ki hucut mosoly keretében.
-És mit?-nézett rám Em óriási kék szemeivel.
-Szerinted?-próbáltam idegesíteni, mire ő csak kérdőn nézett rám. - Na jó, csak viccelni próbáltam.-nevettem fel végül.
-Nem vagy vicces.-mondta, majd kinyújtotta rám a nyelvét.
-Megharapjam?-kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.
-Mindig ezt mondod.-nevetett.
-Van ilyen.-válaszoltam, majd megcsókoltam.
-Te kis hülye!-mondta Em, majd rám mosolyogott és elkezdett szokás szeint a hajammal játszadozni.
-Szereted ezt csinálni?-kérdeztem meg tőle.
-Öhm.. Igen.-mondta mosolyogva, mert először nem értette, mire értem.
-Oké. -nevettem, majd engedtem, hogy tovább csinálja.
-Téged zavar?-nézett mélyen a szemebe.
-Dehogyis. Szeretem ha ezt csinálod.-néztem rá félmosollyal az arcomon.
-Ölelj meg!-mondta Emma hirtelen.
-Kérésed számomra parancs, Kicsim!-mondtam, és felálltam, majd jól magamhoz húztam és dédelgettem.
-Énekelj nekem, Zayn!-mondta Em, mire rámosolyogtam.
-Mit éneklejek?-kérdeztem zavartan.
-Bármit..-mosolygott a fejét a pulcsimba túrva.
Mivel még nem igazán énekeltem neki így, egyedül, ezértkicsit tartottam ettől az egésztől. Bár nem igazán tudom, hogy miért, mert havonta több millió embernek, rajongónak éneklünk a srácokkal. Elénekeltem az örök kedvencemet, a More Than This-t. Imádom ezt a számot. Mikor végigénekeltem, azt vettem észre, hogy Emmának egy könnycsepp folyt le az arcán.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva, és eltoltam magamtól, mert nekem volt dőlve.
-Nincs semmi baj. -mondta miközben letörölte az arcáról a meghatódás jeleit.-Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek, Emma.-mosolyogtam rá, és adtam neki egy jó nagy cuppanós puszit, mire mind a ketten nagyon hangosan felnevettünk, bár nem tudjuk az okát.
-Nem vagy álmos?-kérdezte Emma.
-Most, hogy mondod, tényleg álmos vagyok.-mosolygtam még egy utolsót rá.
-Olyan jó, hogy vagy nekem.-mosolygott rám ő is.
Imét kopogtak az ajtónkon, amin már nem is igazán lepődünk meg. Egyikőnk sem. Lassan már ajtó nyitási táblázatot kell csinálnunk, hogy melyik órában melyikünk nyisson ajtót.
-Kinyitom, maradj.-mondtam, és felkeltem a kanapéről, majd elindultm az ajtó felé.
Az ajtóban most nem más állt, mint Emma producere. Mikor megláttam, egyből boldogan köszöntem naki, majd szóltam Emmának, és behívtuk a konyhába. Kis beszélgetés után Em rátért a lényegre.
-Még nem telt le az 1 hét.-mondta kicsit rémülten.
-Tudom, de máris van egy koncertre felkérésed.-közölte vele a jó hírt, ami igazság szerint nem tudom, hogy mennyire tetszett Emmának.
-Úr Isten. Ez most komoly?- nézett óriási szemekkel a producerre.
-Igen. Egy kérdésem lenne még hozzád.-folytatta a mondani valóját. -Elfogadod a felkérést, vagy sem?-mosolygott. Emma rám nézett, mintha csak az én érdekem lenne. Lehet, hogy fél elkezdeni a zenei pályát, pedig nem lenne semmi veszteni valója.
-Na? -vetettem rá egy bíztató mosolyt, mire Em sóhajtott egyet.
-Hát jó, legyen.-mondta nem túl meggyőzően.
-Nem szeretnéd?-kérdeztem, mert tényleg látszott rajta a már-már megbábás első fázisa.
-De..- kezdte- Csak ez az egész nagyon váratlanul ért.
-Megértem, ha még kell egy kis idő..-bíztatta a producer is.-Amúgy a fellépés csak a jövő hónapban lenne.. Van még időd gondolkodni, csak előre szóltam.-fejezte be egy árva mosollyal.
-Köszönöm!-mondta Em.
-Semmiség, Emma.-mondta a producer, majd elköszönt tőlünk, és kilépett a házból.
-Nahát, Kicsim, ez nagyszerű lehetőség!-folytattam a témát a vendég elmenetele után. Emma nagyon csúnyán nézett rám, amit nem tudtam, mire véljek.
.........................

27. Rész ~Álom

Sziasztok. :)
Meglett ismét a 2 komment. :) ♥ Köszönöm!
Azt is köszönöm, hogy folyamatosan olvassátok a blogom. :)
A következő részt ismét minimum 2 komment után hozom. :)
Kommentet NÉV NÉLKÜL is lehet írni, ha nem szeretnéd, ha más is látná, hogy te írtad! ;) ♥
Iratkozzatok fel még jó sokan, hogy egy kis család lehessünk. :P ♥
Jó olvasgatást! :*
*Gitta.

 -Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.

-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............
Én elmentem fel a szobába, és ledőltem az ágyba. A következő pillanatban Emma már rajtam feküdt, mert rámesett.
-Naa.-nevettem fel.-Nem fájt a kezednek?-fogtam meg gyorsan az eltört kezét.
-Nekem nem fájt..-vette ős is szemügyre a mancsát. -Neked fájt?-kérdezte.
-Hát egy picit kemény volt a gipszed de kibírom.-mondtam mosolyogva.
-Bocsi.. -mosolygott, majd megcsókolt.-Szeretlek!-mondta.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá vissza.
Körülbelül 10 percig csak beszélgettünk, majd éreztük, hogy egyre álmosabbak lettünk, ezért elköszöntünk egymástól és elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy Emma nagyban ásít mellettem.
-Zaaayn..-ásított Em.
-Igen?-néztem fel rá a párnák közül kómás fejjel.
-Semmi.-mosolygott rám, majd magamhoz húztam.
-Kialudtál?-suttogtam a fülébe.
-Igen-mosolygott ismét, majd lehunyta a szemét.
-Na mi van? Mosolygós kedvedben leszel ma?-nevettem fel
-Igen.-nevetett fel velem együtt ő is.-Mit álmodtál?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-Nem szoktam álmodni.-mosolyogtam.
-Én mindig álmodok valamit.- vigyorgott, majd elkezdte a hajamat birizgálni.
-És mi jót álmodtam az éjjel? -kérdeztem, mert tudtam, hogy erre várt.
-Hát.. Öhmm..-gondolkodott Em.
-Hallagatlak!-tartottam vissza a nevetésemet.
-Ááá.. Inkább nem mondom..-mondta először mosolyogva, majd a következő pillanatban már olyan hangosan visított, hogy még én is furcsálltam.
-Na most már kíváncsi vagyok.-pusziltam meg a homlokát bíztatás képpen.
-Akkor elmondjam?-nézett rám nagy szemekkel.
-Kérlek, ne kínozz már.-mosolyogtam huncutan.-Mond már Kicsim.-tört ki belőlem is a nagy nevetés.
-Na szóval..-kezdte.-Röviden mondom. Azt álmodtam, hogy született egy kisfiúnk.-zavarodottan elmosolyodott.
-Na tovább. -bíztattam.-Ez eddig nagyon jó álomnak hangzik.
-Szóval ugyan úgy nézett ki, mint te.. Olyan szép szeme volt.-mosolygott maga elé nézve.
-Oooo..-néztem én is a távolba, hátha látok valamit, de nem így történt.
-Mi van?-kérdezte, mert nem értette mire mondtam ezt.
-Ez egy nagyon szép álom!-pislogtam nagyokat a távolba, mire Em is megértette.
-Örülnél, ha igaz lenne? -nézett rám kiskutya szemekkel, maja adott egy puszit.
-Igen.-néztem rá álmodozva, de ő csak furán nézett rám.
-Mi van?-nevettem fel.
-Áhh. semmi.-nevetett ő is.-Naa.-kérleltem ismét.
-Ma nem megyünk sehová!-jelentette ki, és elterelte a babás témát.
-Oké.-tettem fel a kezem amolyan 'Igenis kapitány' stílusban.
-Mindjárt jövök.. Csinálok valami kaját.. Kettőnknek.-tette hozzá mosolyogva.
-Rendben, de finom legyen!-kacsintottam.
Emma lement a konyhába, és pedig bekapcsoltam a TV-t. Kicsivel később már Em is csatlakozott hozzám a kezében egy tálcával, amin piritós és egy tábla csoki volt. Megnyaltam a számat és elkezdtem enni.
-Ez az aztán az igazi király reggeli.-nevettem és beleharaptam egy újabb falatba.
-A csoki az enyém!-vette le a tálcáról Em a csokit.
-Nem is kapok belőle?-néztem a csokira, majd Emmára.
-Nem!!-nevetett ki,mint az 5 évesek.
-Hát akkor jó étvágyat az irigy brátnőmnek.-vicceskedtem.
-Tessék.-mondta, majd a kezembe nyomott 2 kockát.-adok neked, hogy nehogy rám ragadjon az 'irigy barátnő' név.
-Köszönöm!-adtam egy puszit neki köszönet képpen.
-Megérdemled.-mosolygott aranyosan.
-Te is megérdemled.-haraptam bele a csokiba.
-Tudom én. -mondta, és ő is elkezdett édességet falni.
-Észre vettél valamit?-kérdezte Em film nézés közben.
-Mit?-néztem fel a képernyőből.
-Már régen nem veszekedtünk.-mikor ezt meghallottam, melegsét töltötte el a szívem.
-És én ennek nagyon, de nagyon örülök.-fejeztem be a mondanivalója végét.
-Én is.-mosolygott.
-Akkor jó.-mosolyogtam én is.
Folytattuk a TV-t nézni, amikor elment az áram. Emma is jól tudja, hogy félek a sötétben, de még jó, hogy még nappal volt.
-Pont most?-nézett körbe a szobában Em.
-Hát látod.-nevettem.
-Még jó, hogy nincs sötét.-nevetett Em is.
-Igen. Mert mind a ketten félnénk. Mi lenne itt akkor.- gondolkodtam, majd elnevettem magam.
-Csináljunk valami olyat, amit áram nélkül is lehet.-vetette fel az ötletés a barátnőm.
-Mit?-vártam a gondolatát.
-Nem tudom.. Unatkozok.. Mondjuk..-gondolkodott.-Kimehetnénk az udvarra.-mondta végül.
Ezt jó ötletnek találtam. Felöltöztünk, mert elég hideg volt már kint. Kiléptünk az ajtón és egy olyan személy állt a kapuban, akira nagyon nem számítottunk.
.............

26. Rész ~Egy délutáni séta // Rajongó

Sziasztok. :)
Köszönöm, hogy meglett ismét a 2 komment. :)
Meghoztam a következő részt, olvassátok sok-ok szeretettel. :) ♥
Ez a rész is hosszabb lett, és több képet is tettem hozzá. :) Azt hiszem haladok. :)
Azt is köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogom. :) Már több, mint 1500 az oldalmegjelenítés. ♥
Már van 1 rendszeres olvasóm, iratkozzatok fel ti is. :) Jó olvasást!
*Gitta.





-Hát.. Azt nem tudom.. Tényleg..-gondolkodtam.-Mindent beletettem, amit csak találtam.-nevettem fel.
...............
Lementünk a konyhába, és Emma egyből lehuppant az asztalhoz. Csak várt, és várt, amíg oda nem tettem elé az ételt. Nem kezdett el enni addig, amíg le nem ültem én is elé.
-Kiváncsi vagyok, milyen az íze.-mosolygott huncutan.
-Őszintén.. Én is. -nevetek.
Miután megettük a nem túl jó ebédünket, Emma felhozta a ma délután programját.
-Megyünk ma valahova? Vagy itthon maradunk?-kérdezte.
-Ahogy te szeretnéd, Törött kezű kismacska.-kacsintottam rá.
-Akkor maradjunk itthon.-mondta, majd elpakolta a tányérainkat. Nekem kellett elmosogatnom, ugyanis ő, a begipszelt kezével nem tudott.
-Oké. És mit fogunk csinálni?-kérdeztem huncut mosoly kíséretében.
-Imádom, amikor így mosolyogsz.-mosolygott vissza a pirulás szélén állva.
-Miért is?-tettem fel a kérdést, és megpróbáltam még huncutabbul nézni rá. Azt hiszem, sikerült, mert a következő pillantban már csókolóztunk.
-Na akkor találjuk ki, mit csináljunk ma.-mondta Em.
Leültünk TV-zni, majd néhány perc múlva kopogtak a bejárati ajtón. Én mentem kinyitni, én még visszakiabáltam Emmának, hogy nehogy utánam fusson, mert nem lesz jó vége, mire nagy kacagást hallottam felőle. Kinyitottam az ajtót, és az udvaron Liam állt. Köszöntem neki, majd bementünk Emmához.
-E..Emma, a kezed!-dadogott. -Mi van veled?-nezett a gipszre értetlenül.

-Hát az úgy volt...-kezdte Emma, majd végigmesélte, és Liam csak ennyit kérdezett az egész történet hallata után.
-Összefirkálhatom a gipszed? -nézett Emre kiskutya szemekkel.
-Ha szeretnéd.-válaszolta Emma nevetve.
Nem csak Liam, hanem én is firkáltam rá. Nagyon aranyos lett. Bár nem tudunk túl szépen rajzolni, mégis egész egyedi lett.
-Ez egész jó lett.-dícserte meg a munkánkat Liam.
-Hát.. -nézte Emma.-Izéé..-ennyit tudott csak mondani. Ebből levettük azt, hogy neki annyira nem tetszik. De most ki kell bírnia 6 kemény hétig ezzel a csúfsággal. De azért megölelt minket.
-Ja, amúgy azért jöttem, hogy nem-e szeretnétek eljönni valahová velem, mert nagyon unatkozok egyedül otthon..-mosolyodott el.
-És Danielle?-kérdeztem meggondolatlanul, mert elfelejtettem, hogy nemrég szakítottak.
-Akkor menjünk el valahová.-mondtam, hogy megtörjem a kínos csendet közöttünk.
-Liam, én nem akartam..-mondta Emma lelkiismeret fuldalással.-Sajnálom!-Itt már én is láttam rajta, hogy lehajtja a fejét és a földet kezdi el nézni.
-Semmi baj.-mondta Liam, még mindig lefelé nézve. -Tudod.. Ki kell bírnom.-mosolygott, hogy nyugodjunk meg, meg lesz Dani nélkül is.
-Gyere ide teee.-mondta Em és oda ment hozzá, hogy megölelje.
Megölelték egymást, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Összehoztunk egy csoportos ölelést. Kicsit még beszélgettünk otthon, majd kimentünk a parkba sétálni.
-Milyen jó idő van ma.-mondtam boldogan.
Talán ez az időtöltés kipucolja picit Leeroy fejét. A következő pillanatban nekem jött egy biciklis. Biztos vagyok benne, hogy nem direkt volt, és nem én voltam a hibás, bocsánatot kértem tőle.
-Ooo. Elnézést! Nem esett bajod?-segítettem fel a földről.
-Nem gond... És jól vagyok, köszi.-kelt fel belém kapaszkodva a biciklis.
-Rendben és mégegyszer bocsi.-mosolyogtam rá kedvesen. Megfogtam Emma kezét, és elindultunk, hogy tovább sétálunk. Liam nagyon szépet mondott nekünk.
-Olyan szép pár vagytok! -mosolyogott kedvesen, kicsit bűntudatot érezve.
-Köszönjük.-mondtuk szinte egyszerre a barátnőmmel. -Nem megyünk el egy kávézóba?-merült fel Emmának ez a jó ötlet.
-De, felőlem mehetünk.-egyeztem bele.
Elértünk a kávézóhoz, de mielőtt bementünk volna, köre néztünk, nincsenek-e sokan, nehogy szóljanak a rajongóknak. Szerencsére nem láttunk sok embert bent az épületbe, ezért bementünk. Mégsem voltak annyira kevesen, mert csak egy lány mellett volt hely. Oda ültünk le mellé.
-Helló. -köszönt a lány bátortalanul nekünk.-Ti vagytok azok?-kérdezte döbbenten.-Liam és Zayn a One Direction-ből?-esett le az álla, de mégis majd kiugrott a szíve.-Amúgy Agnes vagyok.-fogott kezet velünk.
-Ugye nme baj, hogy ideültünk?-kérdezte Emma Agnest. -Amúgy én Emma vagyok. mosolygott Em, és ő is kezett fogott a rajongóval.
-Nagyon szeretem a zenéteket.-ült le Agni.
-Ennek örülünk. -mondtam rámosolyogva.
-Énis, és nem vagy őrült!-simogatta meg Liam a vállát a lánynak.
Miután megittuk a kávénkat, elköszöntünk Agnestől, és elmentünk Louisékhoz.
-Ez jó délutén volt.-mosolygott ránk Liam.
-Többször is megismételhetnénk.-mondta Em kedvesen.
-Benne vagyok. -nevettem fel.
-Haza kell mennünk..-mondta Em alig hallhatóan. -Zayn!-rántott egyet a karomon.
-Oo.. Bocsim csak nagyon elmerültünk a videókba.-mosolyogtam.
Haza értünk, és egyből felmentünk a szobánkba, mert kicsit kidőltünk így erre a napra. Szinte még bent sem voltunk a szobába, de Emma már ott feküdt az ágyban.
-Fáradt vagy?-kérdeztem a kiterült lányt.
-Nem..-vágta rá a választ a kérdésemre. -Játszunk?-csillant fel a szeme.
-Mit?-nevettem fel.
-Azon a Play Station-ön..-mutott rá Emma a játékra.
-Jaaa.-mosolyogtam arra fele nézve, amerre mutatott. -Igen. -mondtam végül.
Elkezdtünk játszani, amikor Emma megszólalt.
-Ez nem ér.. Mindig én veszítek..-tettette a sértődött lányt.
-Ilyen ez a játék. -mosolyogtam, mire ő csak csúnyán nézett rám.-Jólvan, kicsit hagyom magam. -adtam meg magam.
-Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.
-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............

25. Rész ~Esti baleset

Sziasztok! :)
Meghoztam 2 komment után a következő részt :) Remélem tetszeni fog. :) ♥
2 komment után hozom megint a következő részt! :)
Ezt a blogot mostajánlanám nektek, egyik szobatársam írja. :)
paris-london-holmeschapel.blogspot.com

Jó olvasást.
*Gitta.



Én benyitottam hozzá, mire Ő csak felkiáltott.
............
-Naaa!!- kiabálta.
-Bocsi, bocsi. -kértem sűrűn elnézést, bár az okát nem értem, hiszen már évek óta együtt vagyunk, együtt élünk, láttuk már egymást minden körülményben.
-Semmi baj. -nevetett. -Mit szeretnél?- kérdezte nagy levegővételei között, mert kicsit megijedt, mikor hirtelen benyitottam hozzá.
-Csak kerestelek.-zárta le ezt a témát egyszerűen.
-Hát megtaláltál. -mosolygott kikukucskálva a zuhanyzófülkéből.-Kérdezhetek valamit?-nézett rám kedvesen.
-Persze. -le akartam ülni a WC tetejére, de ő megelőzött a kérdésével.
-Kimennél? -nevetett fel.
-Ja, igen.. Persze, bocsi, csak elbűvölt a látvány. -mosolyogtam huncutan, és kifele menet még egyszer hátra néztem és rákacsintottam. Emma viszont elég csúnyán nézett rám, ezért gyorsan becsuktam magam után az ajtót, de még egy utolsó szóra visszaugrottam.
-Bent várlak, béjbiii.-mondtam, majd elmentem, és nagy kacagást hallottam a fürdőből.
Pár perc múlva Emma kopogott a hálószoba ajtaján, mire odamentem, és kinyitottam neki.
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva.
-Szia.-mondta ő is, és elkezdtünk beszélgetni.
-Mizu?-kérdeztem, visszatartva a nevetésem.
-Most olyan, mintha nem is ismernénk egymást.-mondta nevetve.
-Tudom. -mondtam.-Pedig nem így van. -majd megöleltem.
-Mennyi az idő, Manó?-kérdezte Emma.
-Nem tudom.-mondtam
-Manónak foglak mostantól hívni.-mosolygott.
-Oké, de tényleg nem tudom, hogy mennyi az idő.-nevettünk fel.
Emma feltkelt az ágyról, és elővette az asztalról a telefonját, hogy megnézze, mennyi az idő.
-Este 10.. -mondta Em csodálkozva.
-Már?-kerekedett el a szemem a csodálkozástól.
Igen.-mondta Em.
-Az igen.. Hamar elment ez a nap...-mondtam nagyot sóhajtva, mire Emma megcsókolt.
-Egy perc és jövök.-mondta Em és huncutan rám mosolygott.
-Oké. Hova mész?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Megyek iszok egy pohár vízet.-mondta, és egy szál törölközőben lement az elemetről a konyhába.
-Ja, oké. -néztem utána csillogó szemekkel.
-Zayn!!-kiabált fel Em hozzám.
Én gyorsan felpattantam, és lefutottam hozzá, mert azt hittem valami rossz doldog történt, mikor kiderült, miért hívott le ennyire sürgősen, kicsit furcsán néztem rá.
-Vidd le a szemetet!-mosolygott.
-Ez most komoly?-nevettem fel akaratlanul is.
-Igeen.. Már mondtam neked délelőtt is.-nevetett fel hangosan, mire rácsaptam a fenekére.
-Bocsi, de komolyan 10-kor kell kivinnem?-tettem fel a kérdést. -És ha elkapja valami a kezem a kukában?-tettem magam, hogy félek.
Emma csak furán nézett rám, ezért felkaptam a szemetet és elindultam kifelé.
-Na jó mindjárt jövök.-mosolyogtam.
-Hagyjd, nem kell...-sértődött be Em.
-Már viszem is!-mondtam, és már rohantam is volna ki a konyhából, ha Emma nem szólt volna utánam.
-Zayn!-utánam futott, majd megbotlott a küszöbben, és elesett.
-Jól vagy?-kérdeztem ijedten, és vissza futottam hozzá.
-Auu.. A kezem.. Ez nagyon fáj...-mondta szomorúan, és a kezét szorította.
-Remélem nem tört el!-mondtam ijedtebben, bár próbáltam leplezni.
-Nagyon fáj. -Emmára néztem, és láttam, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán.
-Hívom a mentőket!-mondtam, és rohantam a nappaliba a telefonért.
A mentők körülbelül 10 perc alatt kint voltak a házunknál.
-Mi történt?-kérdezte az egyik mentős.
-Csak elestem, viszont nagyon, de nagyon fáj a kezem.
-Nagyon fájdalja a kezét. Megnézné, kérem?-kértem tőlük, megismételve Emmát.
-Ez biztos, hogy eltört.. -mondta a mentős biztosra véve a dolgot.
-Az nem jó.-mondtam szomorúan.
Bekísértem Emmáékat a kórházba, ahol begipszelték a kezét. Körülbelül fél 1-re értünk haza. Emmának a keze most igen szép volt.
-Ez mozgalmas este volt..-szólaltam meg.
-Mondtam, hogy ne vidd ki!-mondta Em, mire nagyot sóhajtottam.
-Oké, de kivittem volna. Miért futottál utánam?-kérdeztem.
-Nem tudom.-mondta lehajtott fejjel. -Na mindegy, aludjunk mert álmos vagyok.-mondta Emma, és ledőltünk aludni.
Mind a ketten körülbelül egyszerre keltünk fel. Már dél volt, mikor végleg kiszállt Emma az ágyból, én már lent voltam egyszer a konyhában.
-Kialudtál, Kicsim?-nevettem.
-Igen. -mosolygott, és megölelt.
-Akkor jó. Mindjárt kész az ebéd. Sajnos a reggeliről már lemaradtunk.-mosolyogtam rá.
-Te főzöl??-nézett elkerekedett szemekkel.
-Mivel te még itt forgolódtál, kénytelen voltam.-kacsintottam elrejtve a mosolyomat.
-És mi lesz az ebéd?-kérdezte, majd felült a paplan alatt az ágyikóban.
-Hát.. Azt nem tudom.. Tényleg..-gondolkodtam.-Mindent beletettem, amit csak találtam.-nevettem fel.
...............

24. Rész ~Eseménydús nap

Sziasztok. :)) Meghoztam a következő részt. :) Éz most kétszer olyan hosszú, mint szokott lenni, remélem többen fogjátok olvasni. :) 2 KOMI után hozom a következő részt. :))
Jó olvasást. :)
*Gitta.


Emma erre nagyon mélyen belenézett a szemembe, mire kicsit huncutkodni keztem.
...............
-Na??-mosolyogtam rá nagyon-nagyon huncutan.
-A szemed...-mosolygott.
-Mi van a szememmel? Talán nem állnak jól? -kérdeztem, és elkeztem bandzsítani.
-Hülye.. -nevetett. -Nem, kell a szemed.. Olyan szép. -mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. -köszöntem meg. -De azért valljuk be, te sem panaszkodhatsz. -kacsintottam, és megpusziltam.
-Szeretlek!-mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek!- mondtam neki őszintén.
-Akkor jó. -nevetett.
-Mondanom kell valamit.-megpróbáltam komolyan elkezdeni a beszédemet, ezért végig a szemébe néztem, ahogy beszéltem.- Én nem szeretlek!-mondtam, mire Em elhúzódott tőlem. -Én egyszerűen megbolondulok érted! Imádlak!- mosolyogtam szerelmesen.
-Most egy kicsit megijesztettél. -mondta őszintén.
-De én nem tudlak téged nem szeretni..-mondtam aranyosan, mint az ovisok.-Biztos nem vagy fáradt? -kérdeztem meg tőle körülbelül századszorra.
-Neeeem! -nevetett fel.
-Oké! -tettem fel a kezem, amolyan 'megvédem magam' pózba, mire még jobban elkezdtünk nevetni.
-Menjünk sétálni?-mosolygott ledőlve mellém.
-Oké, mehetünk is.- mosolyogtam.
Elindultunk otthonról, és nem sokára már a parkban voltunk. Ott sétáltunk kézen fogva,  mikor eszembe jutott egy közös sztorink, amit el is meséltem neki.
-Emlékszel, amikor majdnem szakítottunk? Ugyan itt voltunk. -mondtam, majd elnéztem más felé.
-Igen, emlékszem. -mosolygott kicsit máshogy, mint szokott.
-Szürnyű emlék.-mondtam, majd magamhoz húztam, és jó erősen megszorongattam.
-Igen. -lehelte a nyakamba.
-Szeretlek, és ilyen többet nem lesz.-ígértem meg neki újból, és újból.
-Így van. -mondta, majd megcsókolt.
A csókunkat egy rajongó szakította félbe, mert odajött hozzánk, amit nem bántam, csak kicsit rosszul időzített.
-Sziasztok! -köszönt vidáman a rajongó. -Bocsánat, hogy megzavartalak titeket. -dadogott kicsit.
-Semmi baj. -mondta Em, és elindult tőlünk, hogy ne zavarjon minket, mivel azt hitte, hogy csak hozzám jött a lány.
-Várj, kérlek! -szólt utána a kiscsaj. -Veled is szeretnék készíteni egy képet. -pirult el.
-Hogy mi?-kérdezett vissza Em, mert nem hitt a fülének.
-Tudod, ott voltam a koncerten, ahol énekeltél, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod akár egyedül is. -mosolygott Emmára nagyon kedvesen, ami nekem is nagyon jól esett, nem csak Emnek.
-Akkor mehet?-kérdeztem egyszer a rajongóra, egyszer pedig Emmára nézve. Megcsináltam róluk a képet, ami szerintem nagyon jól sikerült, majd velem is csináltatott egy közös képet.
-Hármunkról is közöset?-kérdezte kicsit bátortalanul a lány.
-Oké.-egyeztünk bele mosolyogva. Azt is megcsináltuk.
-Köszönöm szépen mégegyszer és bocsánat a zavarásért.-mosolygott és mégegyszer megölelt minket.
-Semmi gond. -mosolyogtunk rá kedvesen.
-Szép napot!-integettem utána, miután elment. Visszafordult, és mosolygott még egyet.
Visszamentünk a házunkba, majd kicsit később átmentünk Liam-ékhez. Odaértünk, Liamék már vártak minket.
-Szevasztok csemetéim!-köszöntött minket.
-Apuuu.. -hülyéskedett Em, majd megölelte Leeroyt.
-Szia Haver.-üdvözöltem én is Liam-et.
-Hogy vagytok?-kérdezte kedvesen Emma.
-Mi megvagyunk. És ti? -kérdezett vissza Liam.
-Remekül.-kacsintott Em.
-Pontosan.-mosolyogtam én is.
Bementünk a szobába, elkeztünk filmet nézni, majd kicsivel később Emma megszólalt.
-Unatkozok!-sóhajtott fel Em.
-Játszunk!-csillant fel Lou szeme elsőként.
-És mit?-tette fel a kérdést Emma.
-Felesz, vagy mersz!-mosolyogtam rájuk huncutan.
-Én is játszok!-kiáltott a konyhából Hazza.
Beültünk egy körbe a nappaliba, a földön. Elkeztünk játszani. Már jó párat pörgettünk, csak még nem voltunk annyira benne a játékban, amikor valaki Emmára pörgetett. Aki nem volt más, mint Harry. Fel sem tette a kérdést, hogy felel-e vagy mer, egyből mondta, mit szeretne.
-Merek! -bátorkodott Em magabiztosan.
-Igen?-mosolygott rá Hazza huncutabban a kelleténél.
-Mond, mit csináljak! -mosolyogott rá Em.
-Oké.. Öööö.. -gondolkodott Harry. -Mond el Zaynnek, hogy mit mondtál nekem.. Nem rossz dolog!- Tette fel a feladatot Harry Emmának.
-Mit mondtam neked?-nézett Em furcsán Hazzára, mire én is odakaptam a fejem.
-Hogy nem szeretsz... Nyugi, Zayn semmi olyan.. -nyugtatott, bár kissé hatástalanul.-Csak hogy elhidd végre, lerázott. -sóhajtott fel, majd felnevetett.
Emma belenézett a szemembe, és elmondta, hogy tényleg nem szereti őt.
-Én tudom, de kiváncsi vagyok rá, hogy rázta le.. Vagy Harry, mond el te. -nevettem fel, mivel vicces kedvemben voltam.
-Ezt nem értem. -rázta meg a fejét Em.
-Harry, mond el, hogy mit mondott Emma, amikor lerázott.-ismételtem el magam.
-Na jó. -adta be a derekát Harry. - Szóval az volt, hogy Emma szó szerint elküldött, hogy hadjam abba, ő Zaynt szereti.. -mondta. -És ezt olyan jó volt hallani, hogy nem tágított el mellőled... értitek?-mondta teljes szívéből, ami nekünk iszonyat jól esett, hiszen mégiscsak, akármit is művelt a jelenlétem ellenében, attól még mindig a legjobb haverom...
-Ezért szeretem.-mondtam, és Emmára pillantottam.
-És én ezt tiszteletben is tartom. -mosolygott Hazza és meglökte Emmát, nekem pedig egy pacsit adott.
A következő pörgető Emma volt, hiszen így megy a játék menete körbe-körbe. Miután már mindenki minimum négyszer volt, túl unalmassá vált ez az egész este. Ezért abbahagytuk. A következő emlék, ami megvan, az az, hogy én bealudtam, viszont Emma, és a többiek ott beszélgettek mellettem.
-Nem kéne haza mennetek? Zayn is elaludt már, te is fáradtnak tűnsz..Csak ásítozol. -mosolygott Niall Emmára, mint a lányára. Kicsit aggódott miatta, bár nem tudni, miért.
-Szóval haza küldesz?-vette poénosra Em ezt az egész sztorit.
-Neeem, dehogy is.-nevetett fel Niall, tipikus niallos nevetéssel.
Még egy kicsit bezélgettek Emmáék, majd Niall felkeltett, hogy ideje haza mennünk, mert már Emma is nagyon fáradt. Otthon én rögtön visszaaludtam, Emma pedig elment letusolni. Miközben ő fürdött, én felébredtem csodálatos hangjára. Éppen az Uncovert énekelte. Meseszép volt ezt a dalt tőle hallani. Én benyitottam hozzá, mire Ő csak felkiáltott.
............

23. Rész. ~Éjszaka

Sziasztok. :)
Hoztam az új részt :)) Remélem tetszeni fog. :)) ♥ Olvassátok sokan. :)
2 Komi után hozom a következő részt! ♥♥
Jó olvasást. :)



-Mit szeretnél, Kedves? -mosolyogtam rá álmosan.
.......................
-Nem akartalak felkelteni, aludj tovább! Szeretlek!-mondta, és megsimította az arocom.
-Miért nem alszol?-kérdeztem, mit sem törődve az elköszönéssel.
-Nem vagyok álmos. -mondta, majd megcsókolt.
-Na aludjunk.. Próbálj meg te is. -rámosolyogtam, és ismét betakartam.
-Ölelj meg!-mondta mosolyogva, mire megöleltem.
-Ez jól esett.-mondta, majd becsukta a szemét, és elfordult.
Elaludtunk, mire reggel felkelt Emma, már ölemben volt. Mikor kinyitotta a szemét én csak rámosolyogtam, és ezzel köszöntöttem.
-Emma! Csodálatos vagy! -mosolyogtam. -Imádlak!
-Zaaaayn!!-nyöszörgött- Mit csinálsz?
-Az ölembe tettelek. -mondtam.
-És ez mire volt jó, Kicsim? -kérdezte, és beletúrt a hajamba.
-Nem tudom.-nevettem saját magamon.
-Hát jó. -mosolygott. -Mennyi az idő? -kérdezte.
-Hajnali 4..- mondtam.
-Álmos vagy? -kérdezte nagyokat pislogva.
-Én nem.. Felkeltettél a nézéseddel.-mondtam, majd átöleltem.
-Én sem vagyok álmos. -mosolygott rám huncutan.
-Akkor? Mi jót csináljunk?-nevettem fel.
A következő pillanatban, viszont már egymásnak voltunk tapadva. Egy kicsit még beszélgettünk, majd arra jutottunk, hogy még egy kicsit visszafekszünk aludni. Reggel én megelőztem Emmát, ugyanis én előbb kialudtam.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntöttem egy nagy mosollyal.
-Neked is! -mondta, majd beletúrt a hajamba.
-Mégiscsak el tudtunk aludni.-nevettem.
- Igen. Jó volt. -mosolygott.
-Reggeli? -kérdeztem, és felpattantam az ágyból.
-Jöhet.- mondta, majd még forgolódott, és nyújtózott egy sort.
-Mit szeretnél enni?-tettem fel neki a kérdésem.
-Bármit, amit te készítesz.-mosolygott rám.
-Mond, mit szeretnél,azt csinálok. -nevetek rá.
-Csoookit!!-kiálltotta körbeugrálva a konyhába.
-Rendes kajára gondoltam.-néztem rá kicsit furán, mire mindketten egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ooo.. Hát okéé.. Akkor... -gondolkodott. -Rántottát! -csillant fel a szeme.
Én elmosolyostam, és elkezdtem csinálni neki a reggelit. Őt beküldtem addig a nappaliba, hogy ott várjon rám, míg kész nem leszek. Kész lettem, bár minden tiszta kosz lett. Bevittem neki a szépen tálalt Rántottát, megettük, és elkeztünk gondolkodni, hogy mit csináljunk ma. Arra jutottunk, hogy elmengyünk bowlingozni. Mikor hazaértük átbeszéltük a napot.
-Ez nagyon jó nap volt. -szólalt meg Emma.
-Igen, jól el is fáradtunk... -huppantam le a kanapéra.
- Én nem vagyok fáradt. -nézett rám Em nagy szemekkel.
-Amúgy én sem. -nevettem fel.
Emma erre nagyon mélyen belenézett a szemembe, mire kicsit huncutkodni keztem.
...............

22. Rész ~Stúdió

Sziasztok  :) Meghoztam a legújabb részt. :) Remélem tetszeni fog. :) Komiba írjátok le, eddig melyik rész volt a kedvencetek. :)) ♥

Az egyikbarátnőm blogja, lécci olvassátok sokan.;) -> http://zaynmalikfanfictio.blogspot.hu/
*Gitta.





-Akkor kezdhetjük??? -nézett Emmára, aki épp bámult ki a fejéből.- Menjünk el a stúdiómba!-mondta, és felpattant.
-Rendben!-mondta Emma, és ő is felállt.
......................
A stúdióhoz mi is elkísértük őket Niallel. Már ott voltunk, amikor Emmának leesett, hogy nem gyakorolt erre, és nem tudja mit énekeljen.
-És mit kellene elénekelnem??-kérdezte kicsit félve Em.
-Ezt (http://youtu.be/V4aq043kdfY) , Uncover! Menni fog? -mondja mosolyogva a Patrick.
-Persze! -mondta boldogan Emma. -Ez az egyik kedvenc számom, mindig ezt énekelem. Ez menni fog, remélem.-mondta mosolyogva rám.
Emma bement a stúdióba a mikrofon mögé, és elkezdte énekelni. Amikor vége lett, én rákacsintottam, mutatva, hogy nagyon-nagyon ügyesen elénekelte.
-Ez valami fantasztikus volt! Jobb, mit az eredeti! -dícsérte meg a producer.
-Köszönöm!- köszönte meg elpirulva Emma.
-Magadtól is írsz zenéket?-kérdezte Patrick.
-Hát..... nem. -vágta rá gondolkozás után Em, és odabújt hozzám.
-De mi írunk, és ha úgy van, akkor megnézhetne párat.. Egyet elénekelhetne és felvehetné, nem? -ajánlottam fel kedvesen.
-Persze! -mondta boldogan Patrick.
-Rendben. -mondtam.
-1 hét múlva ugyan itt találkozunk. -mondta Emmának a produver.
-Rendben, és mégegyszer köszönöm!-mosolygott Em.
Hazamentünk, és rögtön elkeztük otthon kitárgyalni ezt az egész stúdiós dolgot.
-Ez nagyon jó lehetőség, Kicsim!-mondta Emnek, és megpusziltam az arcát.
-Igen, tudom.-mondta, nem lelkesen.
-És reménykedem abban, hogy sikerülni fog.-folytattam.
Végre kitárgyaltuk nagyjából a nap eseményeit, és épp vacsorát főztünk, amikor valaki ismét kopogott a bejárati ajtónkon.
-Most te vagy a soros, Zayn. -mosolygott Emma, és biccentett a fejével az ajtó felé.
-Oké, már megyek is. -majd megtöröltem a kezem, és kinyitottam az ajtót.
-Ki az Kicsim?? -kíváncsiskodott Em.
-Nem tudom, mert elment, mire ideértem.. -mondtam furán.
-Úgy látszik valaki szórakozik..-hagyta ennyiben a dolgot Emma.
-Na mindegy.. Menjünk vacsizni, mert már nagyon éhes vagyok. -mondtam, és leültünk enni.
Miután megettünk mindent, amit főztük, bementünk a nappaliba TV-t nézni, amikor Emma megkérdezte, szeretem-e még.
-Zayn. -sóhajtott.. -Szeretsz?
-Hogyne szeretnélek. -néztem a szemébe. -És mi volt ez a nagy sóhaj?
-Én is szeretlek. Mindennél jobban. -mosolygott rám Em.
-Akkor jó. -mosolyogtam én is.
-Jó éjszakt, Zayn!-köszönt el, és felment a szobába aludni.
-Neked is!-mondtam, majd utána futottam, és megölteltem.
-Felmentem én a is szobába, betakartam, és magamhoz szorítottam, és úgy aludtunk el. Hajnali 3-kor arra ébredtem fel, hogy Emma tekintete már egy ideje az én arcomon van. Szuszogtam, mert még élig aludtam, mire megszólelatam suttogva.
-Mit szeretnél, Kedves? -mosolyogtam rá álmosan.
.......................

21. Rész ~Váratlan vendég

Sziasztok. :) Bár nagy sajnálatomra nem lett meg a 2 koomment, (egy sem.. :/ ) kiteszem a következő részt. :)
Most tényleg nem fogom hozni, csak ha 2 KOMI meglesz. :)
Olvassátok sokan :)
*Gitta.




-Szeretnéd kipróbálni? -néztem rá sunyin, mert éreztem, hogy azért ült ide, mert ő is játszani szeretne.
................
-Persze.. -mosolygott Emma, majd adott egy puszit az arcomra.
-Tessék. -nyújtotta felé a játékot, és én is adtam neki egy puszit.
Kicsit meglepődtem, mikor Emma már másodjára győzte le Hazzát a játékban, de mégis jót nevettünk, mert mint kiderült, Emma azt sem tudta, melyik gombbal mit kell csinálni.
-Na  kicsilány, biztos, nem ma kezdted. -nevetett fel Hazza.
-Na Zayn?? -nézett rám kérdően Em, majd kivette Hazza kezéből a konzolt, és a kezembe nyomta.
-Oké, de én legyőzlek, hiába vagy lány, nem fogom magam hagyni. -erősködtem. És sikerült, ugyanis én nyertem, hiába nyomkodott Em minden gombot egyszerre.
-Én mondtam. -mondtam, majd megcsókoltam Emmát.
-Bleee.. -nyújtatta rám ki a Em a nyelvét.
-Megharapom! -játszadoztam.
-Azt merd megtenni. -nevetett fel Emma.
-Oké!- mondtam, majd elkezdtem közeledni felé.
-Nem szeretlek, Zayn! -mondta durcázva Emma.
-Én visztont szeretem a nyelved! -íncselkedtem.
-Hanem imádlak!-fejezte be a mondani valóját. -Hogy mi? -nézett erőltetten értetlenül.
-Na jó.. -nevettem. -Nem csak a nyelved. -mosolyogtam.
-Olyan hülye vagy!- mosolygott Emma is.
Hamar este lett, Harry is hazament, mi pedig  lefeküdtünk aludni. Reggel amikor felkeltünk, én hamarabb lementem a konyhába, mert Niall írt SMS-t, hogy ma reggel átjön. Emma kicsit később lejött, mi pedig a konyhában ültünk már NiNivel.
-Akármit csináltok, én is kérek! -mondta Emma mosolyogva, köszönés nélkül.
-Jó reggelt Tündérke. -mosolygott rá kedvesen Niall.
-Neked is manócska.-mondt végül Em, és megborzolta Niall haját.
-Gofrit? -kérdeztem tőlük odanújtva a sütőformát.
-Én kérek gofrit!-mondta Em, és  leült Niall mellé.
-Akkor egyél szépen!- mosolyogtam rá.
-Mit csinálunk ma?-váltott témát Em.
-Én arra gondoltam, hogy eljöhetnétek velünk, vagyis a srácokkal elmehetnénk boulingozni.. -ajánlotta fel Niall. -Szóval? -nézett ránk csillogó szemekkel, mjd csöngettek.
-Okééés! -kiáltotta emma,miközben futott kinyitni az ajtót.
-Szia! Segíthetek? -mosolygott kedvesen Emma az ajtóban álló emberre.
-Szia! Én egy producer vagyok, Patrick Fogl, és Paul Higgins küldött ide. -mondta az idegen.
-És miben segíthetek? -tette fel újra a kérdést Em.
-Egy bizonyos Emma nevű lányt szeretnék meghallgatni... -mondta a producer.
-Én lennék az, teljes életnagyságban. -mondta Emma kicsit viccre véve a dolgot.
Amíg Emma felment felöltözni, addig mi behívtuk a lakásba, és leültek a kanapéra.
-És mitóta foglalkozik producerként? -kérdeztem tőle barátságosan.
-15 éve. -válaszolta., majd Emma lehuppant mellém a fotelben.
-Az igen, és hány mostani sztárnak segített beindítania a bizniszt?-kérdeztem kíváncsian.
-Nagyon soknak. -válaszolta. Ebből észrevettük, hogy nem szeret túlságosan beszélni.
-Az igen. -mondtam.
-Akkor kezdhetjük??? -nézett Emmára, aki épp bámult ki a fejéből.- Menjünk el a stúdiómba!-mondta, és felpattant.
-Rendben!-mondta Emma, és ő is felállt.
......................

20. Rész ~Békülés

Sziasztok. :) Köszönöm a megjegyzéseket, végre meglettt a 2. :) Ezért már teszem is a friss részt. :)
Olvassátok sokat, és osszátok, hirdessétek. :)
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Igen.. Vagyis próbálkozunk. -mondtam. -Harry, akkor légyszíves megbeszélnéd Emmával is, amit velem? -néztem Hazzára kérlelve, hogy lépjen egyet az ügy érdekében.
..........
Harry leültette Emmát a kanapéra, hogy neki is elmesélje azt, amit velem megbeszélt.
-Szóval Emma. Nagyon sajnálom.. És ígérem, soha többé nem fogok ilyet csinálni!-ígérte meg Hazza Emnek.
-Nahát, ez nagy szó, köszönöm, hogy értem ennyi mindent megtesztek. -mondta, majd mindkettőnket magához húzott. - Szeretlek titeket!
-Mi is szeretünk!- mondtunk egyszerre Harryvel.
Mind a hárman megnyugodtunk, és leültünk megnézni egy filmet. Emma megint nem bírta túl sokáig, szegény megint elaludt a filmen.
-Figyelj Zayn.. -kezdte Harry suttogva. -Én tényleg nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veletek.. Nagyon szép pár vagytok, és egyszer én is szeretnék egy ilyen szép, és jószívű lányt találni, mint Emma. -mondta HAzzy meghatottan és Emre pillantott.
-Harry neeee!!-kiabálta Emma álmában. Én felkeltettem, majd megkérdeztem tőle:
-Mi az kicsim? -kérdeztem suttogva hozzá.
-Harry!! -mondta Em, és felpattant majd megölelte Harryt.
-Mi??? -néztem furán rájuk.
-Azt álmodtam, hogy Harry elment, és hogy vég lett a bandának! -fakadt ki belőle ez a mondat sírással együtt.
-Ilyen nem lesz, ugyanis mi Zaynnel megint oylan jóban vagyunk, mit tegnap, vag akár mielőtt elmondtam hogy megcsalt.. -nyugtatta Harry Emet. - Újból szoros kötelék van köztünk. -mondta Hazza, és rám nézett, én pedig bólintottam neki, egetértést kifejezve.
Emma beült az ölembe, majd csendesen megint visszaaludt.
-Hazza, én úgy sszeretlek! Vagyis meg is bízom benned, de mégis tartok tőled.. Igaz barát vagy! -mondtam Harrynek, aki könnyes szemmel nézett rám.
-Felejtsük el  ezt az egészet, rendben? -nézett bánkódott szemekkel Hazza.
-Rendben! -mondtam, majd félvállról megöleltük egymást, mert Emma kicsit akadályozta az ölemből a dolgot.
Este még mindig ott volt nálunk Harry, egészen délutánig. Délután elkeztük nagy hanggal hallgatni a zenét, mire Emma felkelt, és szinte a szívbajt hozta ránk, hogy ott állt az ajtóban keresztbe tett kezekkel.
-Kicit lejebb halkítanátok? -nézett szúrós szemekkel ránk Em.
-Inkább gyere te is!- nyomtam a kezére egy cuppanós puszit.
-Na,kislány, gyere-gyere.. -noszogatta Hazza is.
-Neeeem! aludni szeretnék! -nyafizott egy sort a barátnőm.
-Oké, akkor lejebb halkítjuk egy kicsit. -egyeztem bele. -Amúgy mennyi az idő, hogy te már aludni akarasz? -néztem rá kérdően.
-4 óra. -válaszolta.
-És te már aludni akarsz? -ezt Harry kérdezte.
-Fáj a fejem.-mondta, és megsimogatta a feje búbját.
-Mitől?-tettem fel egy hülye kérdést.
-Nem tudom.. - válaszolt egyszerűen.
-Szedj be egy gyógyszert. -ajánlottam fel neki, majd a szekrányre mutattam, hogy ott találja.
-Hozol nekem, kicsim? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Persze.-mondtam meghatottan.
Emma beszedte a gyógyszert, majd nézte, hogyan Harry és én videójátékozunk.
-Még mindig fáj a fejed?-kérdezte Harry Emmától.
-Már nem.-mosolygott vissza kedvesen.
-Akkor jó. -ennyiben hagyta, majd küldött egy puszit a kezével.
Emma felállt, és beült közénk.
-Szeretnéd kipróbálni? -néztem rá sunyin, mert éreztem, hogy azért ült ide, mert ő is játszani szeretne.
................

19. rész ~Harry kontra Zayn 2.

Sziasztok. :)
Meghoztam a legújabb részt, remélem tetszeni fog. :) Bocsi, hogy ennek is az a címe, de ide is ez a cím illik. ;) Olvassátok sokan, és osszátok meg, lécci. :$ ♥
2 (!!) Komment után hozom a következő részt.:)
Jó olvasást :)
*Gitta.



-Zayn, én haza megyek, oké? -kérdezte Emma, szinte már suttogva.
-Nem! Most itt maradtok mind a ketten előttem, és elmagyaráztok mindent!-mondatam nekik, mint a kicsiknek.
.....................
Mindketten ott álltak előttem, de egy szót sem szóltak, ezért ránéztem Emmára, hogy kezdjen el valamit mondani.
-Én nem csináltam semmit.. Ő akart megcsókolni, de én nem hagytam, mert Zayn én téged szeretlek!- mondta Em.
-Elhiszem, Emma, de Harry miért csinláta ezt? Ő akarta, hogy megcsaljalak, vele smároltál... Jó, én nem foglalkoztam vele, hiszen tudom, hogy te mit érzel irántam.. -szakadt ki belőlem.- De Harold miért csinálod ezt?-tettem fel az utolsó kérdésem.
-Szeretem Emmát!! -bökte ki Harry gondolkodás nélkül. - És szeretném, ha választana kettőnk közül. -tette fel az ajánlatot, mire Emma és én összenéztünk.
-Hogy mi?-kérdeztem. -Ezt most komolyan gondolod?
-Szóval, Emma?? ÉN, vagy ZAYN? -vonta kérdőre Emmát a Fürtöske.
-Szóval?-szálltam  bele én is a kérdésbe, ugyanis ez rám is nagy számban tartozik.
-Egyértelmű, hogy..- itt nagy levegőtt vett, majd kimondta a nevet. -ZAYN!
-Mi?? -kapkodta a fejét értetlenül Harry. -Azt hittem, hogy szeretsz, és azért jöttél el, hogy szakíts Zaynnel...
-Hát, Harold, nagyot tévedtél! -mondta Em lesajnálóan.
-Ezt nem hiszem el Harold! Tudom, higy én is nagyot tévedtem,hogy leitattál, majd TE mondtad el Emmának az egész sztorit.. -magyaráztam. -Nem vártad meg, míg összeszedem magam, és elmodjam neki én.. Azért csináltad mindezt, hogy megkaphasd őt.. Igazam van?-kérdeztem könnyekkel küszködve, hiszem az egyik legjobb barátom volt.
-Nem, nem igaz. -tagadta még miindig Hazza az egészet.
-Akkor hogy magyarázod meg ezt az egészet? Miért hívtad ide?-vártam a valós indokot.
-Zayn, hagyj békén!! Tünjetek a házamból!-kiáltotta el magát idegesen Hazza és kitessékelt minket az utcára.
-Ó, igen?? Hiszen te hívtad ide Emmát.. Emma, kérlek maradj, és csinálj úgy, mintha meg sem történt volna ez, rendben?- löktem vissza Emmát finoman a házba.
Em nem ment vissza, inkább haza jött velem. Otthon ismét felhoztam a témát, mert nagyon nem állt össze valami ebben a dologban.
-Maradhattál volna.- mondtam Emmának.
-Nem akartam..-zárta le ezt a témát.
-Oké, de szerinted ebből most nagy balhé lesz? Mármint Harry és én köztem. - én nem hagytam annyiban, mert kíváncsi voltam.
-Nem hiszem.. Ha csak nem akarod bántani.. Amit persze nem hagynák.. -mondta tisztára nyugodtan.
-Én nem fogom bántani, csak attól félek, higy ez a veszekedés a banda jövőjét kockáztatta... -vaallottam be Em-nek, milyen kételyeim voltak. -El kellene menni Hazzához, hogy bocsánatot kérjek tőle.- mondtam, és már indultam is felöltözni.
Elmentem Harryhez, megbeszéltem vele a dolgokat, és mire hazaértem, Emma már összepakolta az összes cuccát a bőröndjébe, majd amikor Em megláttta, hogy nem egyedül érkeztem, hanem Harryvel eggyütt, nagyon bámult minket.
-Szia... Em... Mit csinálsz? -dadogott Harry.
-Jelen pillanatban szedem fel az állam a földről. -mondta szinte lesápadva.- Kibékültetek?
-Igen.. Vagyis próbálkozunk. -mondtam. -Harry, akkor légyszíves megbeszélnéd Emmával is, amit velem? -néztem Hazzára kérlelve, hogy lépjen egyet az ügy érdekében.
..........

18. Rész ~Harry konta Zayn

Sziasztok. :) Annyira szépen köszönöm, hogy ennyien néztétek a napokban a blogom. :) Ezért, hozok is nektek egy új részt. :) Remélem teszeni fog.:) Kommentbe írjátok le, melyik a kedvenc 'mondatotok' ebben a részben. :) Sok komit várok. :)
Jó olvasást! ♥
*Gitta.




-Strand!-sikoltott fel, mint egy kisgyerek.
-Oké,Oké.. -nevettem ki a park közepén.
.................
Elmentünk a fiúkhoz, hogy készüljenek el hamarabb, ne úgy mintha esküvőre mennének. Körülbelül 2-kor elindultunk 6-an a standra. Egből lecccoltunk, majd mentünk is a vízbe. Kis lubickolás után felmerült egy kérdés a fejemben, amit fel is tettem nekik a többieknek.
-Bomba? -néztem fürkészve őket.
-Neeem. -tiltakozott Emma. -Én biztos, hogy nem. -nevetett.
-Akkor dobjalak be? -incselkedtem vele egy kicsit.
-Segítséééég!! -kiáltotta, mert felkaptam az ölembe.
-Nyugi, akkor bent találkozunk. -mosolyogtam, és letettem.
-Köszi.-mosolygott rám, és elengedte a kezem, amit végig szorított a félelem miatt.
-Na, nem jössz? -kiáltottam ki a partra, mert még mindig ott állt kint a medence szélén.
-Nem hideg a víz? -nyúlt bele óvatosan, majd gondolt egyet, és bejött közénk. Nem kellett neki sok idő, mire megszokja a vízet, ugyanis bejött, és egyből lenyomott a víz alá. Ezen nagyonn jót nevettünk.
-Na ez most mire colt jó?-nevettem fel megsegyszer utoljára.
-Éhes vagyok..-váltott témát Em. -Nem veszel nekem valami kaját? -nézett rám bociszemekkel.
-Igen.-adtam be a derekam.
Vettem neki egy hamburgert, majd hosszú várakozás után vissza mentem a többiekhez. Ők addigra már mind kint ültek a napozószékekben.
-Ez jó lesz? -mutattam meg Emmának.
-Persze. -mosolygott, és kivette a kezemből az ételt.
Még fürödtünk jó sokat, kajáltunk is, majd haza mentünk. Otthon lepakoltunk, és így folytattuk a beszélgetést.
-Ez a nap nagyon jó volt. -pusziltam meg Emma homlokát.
-Figyu Zayn.. -kezdte Em. Én erre odakaptam a fejem. Csak akkor kezdi így a mondanivalóját, ha el akar menni. Méghozzá nélkülem. -Harry kérdezi, hogy átmehetnék-e hozzá... Egyedül.. -fejezte be, mire én belenéztem a szemébe.
-Egyedül? -emeltem ki az utolsó szavát a mondandójából.
-Hát.. Öhmm.. Izéé.. Igen.. -dadogta a választ.
-És ki lesz még ott? -néztem rá sunnyogva.
-Egyedül van otthon.. -bökte ki.
-Akkor miért akarja, hogy egyedül menj?-néztem rá furán.
-Elmehetek, vagy nem? -kérdezte meg ismét, kicsit ingerültebben.
-Felőlem! Hiszen önálló személyiség vagy kicsim. -mosolyogtam rá, elrejtve a kíváncsiskodásomat.
-Oké, akkor én mentem is. -mondta, majd adott egy gyors csókot.
Harryéknél folytatódott az este. Emma megérdekezett, és Hazza egy öleléssel fogadta.
-Na szia kislány. -mondta Hazza az ölelkezés közben.
-Miért akartad, hogy ide jöjjek? -tette fel a kérdest Em köszönés helyett.
-Nem akartál?-nézett férfiasan Hazza.
-Hát, Zayn íy is nehezen engedett el.. -árulta el Hazzának Em.
-Csak nem félt? -mosolygott Harry és közeledett Emma felé.
-Ne csináld már!- húzódott el tőle Em.
-Na mi a baj? Nem szeretnéd?-kérdezett erre rá a Göndörke.
-NEM! -vágta rá határozottan Em.
Ennek a beszélgetésnek a kopogás vetett véget. Emma fogta magát, és elindult az ajtó felé, hogy elmenjen. De én megelőztem, ugyanis én kopogtam. Én rontottam be Hazza házának ajtaján. Láttam, hogy Emma fut, majd megáll,mikor látja, hogy én vagyok az.
-Mégis mi folyik itt? -kérdeztem a fejem kapkodva köztük. -Emma! Miért futsz? ÉS Harry! Miért akartad, hogy Emma egyedül jöjjön ide, hozzád?? -vontam kérdőre egyszerre mindkettőjüket. Ők csak bután néztek rám, mire Emma megtörte a kínos csendet.
-Harry meg akart csókolni! De én nem hagytam.. -monda Em könnyeivel küszködve, majd közelebb jött hozzám.
-Mi?? Harold!! Tudom jól, hogy múltkor őcsókolt meg, de miért kell ezt csinálnod?-vontam ismét  kérdőre Hazzát, mert az előbb nem válaszolt.
-Zayn, én haza megyek, oké? -kérdezte Emma, szinte már suttogva.
-Nem! Most itt maradtok mind a ketten előttem, és elmagyaráztok mindent!-mondatam nekik, mint a kicsiknek.
.....................

17.Rész. ~Cigaretta

Na sziasztok ismét. :)
Teszem a következő részt, amit 1 hónapja halasztok. :) Olvassátok sokan, és írjatok kommentet, hogy hogy tetszett :)
Jó olvasást ;) ♥



-Kb mennyit ittál?-kérdezte tisztára normálisan.
-Nagyon sokat! Össze-vissza!- nevettem ki saját magam.
..........
-Én még sohasem voltam berúgva...-súgta oda nekem Em.
-Ne is.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Szeretném, ha leszoknál a cigizésről!-váltott témát hirtelen.
-Én is szeretném.-mosolyogtam. -De érted minden erőmet beleadom, és le fogok szokni róla!-néztem a szemébe, kissé kómásan. -Ígérem!- mondtam, majd megcsókoltam.
-Fogadjunk abban, hogy ameddigcigizel, addig nem csókollak meg! - tette fel az ajánlatot. Én erre furán néztem, és ezt mondtam neki.
-Ettől a perctől nem gyújtok rá! - kimentem a konyhába és széttéptem a csikkeket, ami még megmaradt.
-Meglátjuk, hogy kidobod-e. -nevetett rám, pedig tudta, hogy azokat már nem lehet elszívni. Én csak felnevetettem és bedobtam a kukába. -Ki fogodbírni? -kérdezte csillogó szemekkel nézva.
-Ki fogom bírni! -mondtam, és magamhoz húztam.
-Imádlaaak!- ölelt át Emma.
-Én is. -mosolyogtam át a válla fölött.
Még maradtunk egy picit a buliban, majd hazamentünk, mert kicsit többet ittam a kelleténél, emiatt jobban tomboltam, mint mindenki más együttvéve. Reggel, amikor felkeltünk cigiszagot éreztem. Kinyitottam a szemem, és Emma ott feküdt mellettem.
-Miért van cigaretta szagod?- vontam korán reggel kérdőre.
-Mi? Cigi szagom van? -próbálta tagadni.- Én.. nem cigiztem!
-Biztos?-húztam össze a szemem.
-Biztos.- mosolygott rám titokzatosan.
-Oké, hiszek neked!-kacsintottam rá.
-Na, jó! -kezdte Em.
-Szóval?-mosolyogtam rá sejtelmesen.
-Csak kipróbáltam!! -bökte ki végül némi gondolkodás után.
-Oké. -hagytam ennyiben.
-Haragszol? -kereste a tekintetem, mert nem néztem rá.
-Nem haragszom... Biztos, hogy csak kipróbáltad, vagy már rá is szoktál? -kérdeztem tőle, és vártam az igazat.
-Fúúj.. nem!-hazudott, de nem sikerült megjátszania.
-Biztos? -kérdeztem meg ismét. Ő csak elmosolyodott. -Szóval? Mióta? -tettem fel ismét a kérdést.
-Régóta..- vallotta be egyszerűen.
-Komolyan?? -néztem rá meglepődve. -És te akarod azt, hogy én leszokjak? Én megpróbálok leszokni, ha te is próbálkozol, úgyhogy most menjünk, és tüntessük el a házból az összes cigarettát! -mosolyogtam rá kedvesen.
-De olyan nehéz! -mondta erre Emma szomorúan.
-Ki fogjuk bírni.. -bíztattam. - És ez amúgy nekem miért nem tűnt fel?? -értetlenkedtem.
-Hát én honnan tudjam? -nevetett ki egyszerűen..
-Na mind1.. -hagytam annyiban.- Megpróbáljuk, oké?
-Gonosz vagy! -nézett a szemembe.
-Most miért? Legalább tovább élünk. -mosolyogtam.
Egész nap elvoltunk, és egyszer sem gyújtottunk rá, nem is hiányzott. Elvoltunk a srácokkal. A történet reggel folytatódott tovább.
-Jó reggelt picim. -néztem rá csillogó szemekkel.
-Neked is. -köszönt vissza édesen, majd hozzám bújt.
-Hogy aludtál?-kérdeztem kedvesen.
-Mesésen!-nevetett egyet, és mégjobban hozzám bújt.
-Én is, mert itt voltál mellettem. -mosolyogtam, ő pedig nyomott egy puszit az arccomra.
-Nem megyünk reggelizni?-tettem fel a kérdést.
-Jó ötlet.- egyezett bele hamar, majd felkeltünk és lementünk a konyhába.
-Mit kérsz? Szendvicset? -kérdeztem.
-Vagy inkább tojásrántottát, vagy gofrit.. -nevetett fel hangosan.
Beküldtem Emmát a nappaliba, hogy hagyja rám a dolgot és nézzen addig tv-t. Én addig megcsináltam a gofrit, bevittem a nappaliba neki, aztán közösen elfogyasztottuk.
-Ez egész jó volt. -mosolyogtam.
-Ahhoz képest, hogy te csináltad, jó volt.-incselkedett.
-Naaa..-nevettem fel.
Egy picit még tv-ztünk, aztán kiruccantunk kicsit a parkba sétálni.
-Nem megyünk el a strandra a srácokkal? Vagy kettesben szeretnél lenni otthon?- tettem fel az ajánlatokat fürkészű tekintettel.
-Strand!-sikoltott fel, mint egy kisgyerek.
-Oké,Oké.. -nevettem ki a park közepén.
.................

FONTOS!

Sziasztok. :)

Bocsi, hogy most egy hónapig nem írtam, meg semmi, de nem láttam visszajelzést, ezért abba akartam hagyni... De meggondoltam magam, ezértr MA ESTE kiteszem a következő részt, és kérlek titeket, aki olvassa, szóljon hozzá, vagy akármi :) :)

Köszönöm! ♥♥

16. Rész. ~Szeretlek!

Sziasztok! :) Meghoztam a következő részt, ugyanis hétvége van.:) Köszönöm a sok nézést, bár kommenteknek is örülnék. ;)

Jó olvasást;)
*Gitta.



 -Ez nagyon finom lett!- haraptam bele a süteménybe.
-Köszi! -mosolygott és hátra dűlt a kanapén.
............

Este tv-t néztünk Emmával, amikor hirtelen megcsókoltam. Ő csak meglepődött, és ezt kérdezte.
-Ezt most miért kaptam?
-Mert szeretlek! -válaszoltam a szemébe nézve.
-Én is! -mosolygott Em.
-Tudom.- mondtam, és felnevettem.
-Nincs harag?- nézett rám Em kiskutya szemekkel.
-Miért?-kérdeztem.
-Hát a Harry-s ügy miatt.-emlékeztetett.
-Én azt már el is feljetettem. Oké?-néztem ráá mosolyogva.
-De ez engemúgy zavar!-háborodott fel helyettem is.
-De ne zavarjon.. -nyugtattam. -Én én csókolózok a legjobb haverom után.
Megpróbáltam ismét poénosra venni egy kicsit a figurát, mire ő felállt mellőlem és kiment a nappaliba. Én is felkeltem, és elindultam utána.
-Miért mentél el?-néztem rá furán.
-Ezek a beszólásiad nagyon zavarnak!-kiabállt nekem.
-Miért?-kiabálltam ezért én is.
-Hát csak!-fogta rövidre.
-Miért?-kérdeztem meg tőle újból.
-Jajj.. -sóhajtott ey nagyot, és felröhögve mondta -CSAK!
-Bocsánat, csak kíváncsi lettem. -mondtam feltartott kezekkel, és közben ott mosolyogtam magamban.
-Mindig ez a bocsánat.- jött ki és megállt előttem.
-Oké, akkor nem mondom. -ígértem meg neki.
-Megölelhetlek?-mosolygott rám Em, miközben megkérdezte ezt az alap kérdést.
-Neeem!-mosolygtam rá.
-Oké, akkor szia.-próbálta velem beetetni, hogy elmegy, de nem jött neki össze.
-Csak vicceltem!-fogtam meg a kezét, és összekülcsoltam, mire Em szó szerint a nyakamba ugrott és hanyat vágódtunk a földön.
-Nanana!- mondtam.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek...-hajtogatta folyamatosan Emma.
-Én is szeretlek.-mondtam neki, mire mindketten elmosolyodtunk.
10 perc múlva még mindig a földön feküdtünk, amikor témát váltottam, és kicsit komolyabb dologról keztünk el beszélgetni.
-Tudod, ezt szerintem mások nagyon megirigylik...-mondtam.
-Mit?- nézett rám a szép szemeivel.
-Hát azt, hogy mi még mindig együtt vagyunk ennyi minden után is.. -fejeztem be.
-Mert szeretjük egymást.. -mondta- ÉS nem állhat semmi a kapcsolatunk útjába. -mondta komolyan, mire csillógó szemmel ránéztem.
-Még a megcsalás sem!-mondtam, és megcsókoltam. -De azért remélem többet nem csinálunk ilyet!- mosolyogtam.
-Tudod!- kezdte.. - Én tényleg nem akartam.. -mondta komolyabbnál komolyabban - Én nem szeretem Hazzát!
-Én sem szeretem azt a lányt..-vallottam be én is. -Ja, és tisztáznunk kellene valamit! -mondtam, mire kicsit meglepődve nézett rám.
-Igen? Mit?-kérdezte kíváncsian.
-Nem feküdtem le azzal a lánnyal, csak csókolóztunk. -mondtam  végül neki, mire egykő esett le a szívemről, hogy elmondhattam neki az igazat.
-ÉS ki volt az a lány?-kérdezte, mintha nem is érdekelte volna az sem, ha lefekszem vele.
-Nem tudom..-mosolyogtam. -Kicsit be voltam rúgva, nem igazán emlékszem arra, ami az nap este történt velem.. Kürölbelül mindeent Harry mesélt el. -mondtam, mire rámmosolygott.
-Kb mennyit ittál?-kérdezte tisztára normálisan.
-Nagyon sokat! Össze-vissza!- nevettem ki saját magam.
..........