34. Rész. ~Megdöbbentő nap

Sziasztok. :)
Majdnem meglett a 3 pipa, a komikat viszont köszönöm.. ;) ♥
Meghoztam az új részt, mert már nem bírom tovább. :) ♥
Nem is húzom az időt, olvassátok csak. .) ♥
Jó olvasgatást,pusziii. :)
*Gitta.



-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Okés.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................
Mentünk,mentünk, mikor Emma már nagyon kíváncsi lett.
-Zayn ott vagyunk már??-kérdezte meg körülbelül ezredszerre.
-Még nem, még mindig nem.-mondtam neki nyugodtan kuncogva.
Még egy kicsit sétáltunk, majd meg is érkeztünk a tetőre, ahová perceken keresztül sétáltunk. Levettem Em szeméről a kendőt, mire ő megdörzsölte a szemét és tátott szájjal nézett le az épület tetejéről.
-Zayn, ez-ez mesés!-dadogott a látvány miatt.
-Örülök, hogy tetszik.-szorítottam meg gyengéden a derekát.
-Ezt te főzted?-mutatott a pokrócon lévő ételre.
-Igen, kíváncsi leszek, hogy milyen íze  van.-nevettem fel.
-Ez isteni!-mondta Em, miután leültünk, hogy megkóstoljuk.-Biztos te csináltad?-viccelődött.
-Igen, én voltam. Azt hiszem, tényleg gyakorlat teszi a mestert.-nevettem.
-Nagyon finom.-dicsérte meg újra, és újra.
-Köszönöm!-mosolyogtam, és bekaptam egy falatot.
Megettük a kaját, majd nézelődtünk még, beszélgettünk és lementünk a szállásunkra. Úgy döntöttünk nem fogunk egész nap bent kockulni, ezért kimentünk az utcára.
-Jól érzed magad?-kérdeztem Emtől.
-Persze.-mosolygott kedvesen.
-Akkor jó.-mondtam, majd megcsókoltam, mikor csörgött Emma telefonja.
-Nem veszed fel?-kérdeztem, miközben ő csak a kezében forgatta a mobilját.
-Halló?-vette fel Em. A telefon másik végén, ha jól hallottam, akkor Louis volt.
-Mi újság veletek?-kérdezte Lou a telefonon keresztül. Azért hallottam, mert Em kihangosította, miután biztos volt benne, hogy a srácok azok.
-Szia Louis!-köszönt Emma vidáman. -Még élünk.-nevetett.-Bocsi, elfelejtettünk felhívni titetek!
-Louis az?-kérdeztem, mert kicsit el volt csukódva a hangja, mintha baj lenne otthon, de később kiderült, hogy nem volt semmi.
-Üdv haza!-mondtam a telefonba, mire Louis így válaszolt.
-Átadom mindenkinek!
Hirtelen olyan dolog történt, ami számomra felfoghatatlan. Nem otthon történt baj, hanem itt, Párizsban, velünk. Egy szem pillantás alatt Emma eltűnt mellőlem. Elrángatták mellőlem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak káromkodni tudtam.
-Zaaayn!!-kiáltott Emma, miközben az ismeretlen személy még mindig a karját rángatta futás közben.
Ennyi idő alatt nem jutott semmi eszembe, hogy mit tehetnék, ezért utánuk futottam, és Emmát elkezdtem magam felé hurcibálni. Tudom, hogy fájhatott neki, de mégis mit tehettem volna mást?! Az ismeretlen ember még erősebben fogta Em kezét, amitől én még jobban dühbe jöttem. Hirtelen fellángolásból beboxoltam egyet az arcába. Megérdemelte. Emmát ebben a pillanatban el is engedte, de ő elfutott, ezért nem tudtam jól megnézni az arcát, tehát feljelentést sem tudok tenni zaklatásért. Emet szorosan magamhoz húztam, mire ő csak ott sírt a vállamon. Hogy történhetett ez? Nem értem.
-Ez meg ki volt?-néztem utána a távolba.
-Zayn.. Nem tudom.-sírt tovább.
-Jajj.. Jól vagy?-simítottam meg gyengéden a kezét, amelyet szorította a bűnöző.
-Megvagyok. -mondta, majd adott egy gyors csókot.
-Az a lényeg!-ölelt meg.
Körülbelül 2 óra lehetett, amikor visszamentünk a hotelba, addig bejártuk a környéket. Nagyon szép város ez a Párizs! Épp hogy becsuktuk magunk után a szoba ajtót, ismét csörgött a telefon. Most én vettem fel, mert Em ledőlt az ágyra.
-Louis! Bocsi, hogy csak így lecsaptuk a telefont, de nem tudom mi történt!-kértem bocsánatot egyből Louistól, mert el sem köszöntünk tőle, hiszen azt sem tudtam mi  volt. Emma már ott állt mellettem, és kivette a kezemből a mobilt, majd elkezdte elmesélni Louisnak az elmúlt óra eseményeit.
-Az nem semmi.-csak ennyit tudott Lou hozzá fűzni a dologhoz.- Jól vagytok?-kérdezte, a  hangjában aggódást hallottam.
-Igen.-nézett a karjára Em.
-Én is.-értettem egyet, majd végigsimítottam Emma kezét.
Elköszöntük Loutól, majd letettük a készüléket. Nagyon gyorsan eljött az este.
-Unatkozok.-mondta Emma. Kimenni már nem tudtunk, bent sem tudtunk már semmit sem csinálni.
-Aludjunk.-mondtam ásítva.
-Oké.-értett egyet mosolyogva a barátnőm.
-Jó éjt Kincsem!-köszöntem el tőle, majd egy jó éjszakát csókot adtam neki.
-Neked is, Zayn!-pislogott a nagy kék szemeivel.

Reggel Nagy meglepetés volt, mikor felkeltem. De ezt Emma jobban átélte, mint én. Mikor lementem felkelés után a konyhába ismét csörgött a telefon. A srácok egyszerre szóltak bele, hogy engedjem őket be az ajtón. Kicsit furán nézhettem magam elé, mikor ezt meghallottam, de végülis kinyitottam nekik. Bejöttek, majd Harry egyből letámadott, hogy had menjen még visszafeküdni, ezért felküldtem, hogy a földre feküdhet a szobába, de Emma mellé nehogy be merjen feküdni! Em mikor felkelt arra lett figyelmes, hogy Hazza fekszik mellette, és nem én. Nem értette, hiszen Párizsban voltunk. Egyből felrázta Em Harryt.
-Harry? Te mit csinálsz itt?-nézett Em bután, de ő nem kelt fel.-Harry!! Kelj már fel!-rugdosta meg Em harciasan.
-Mi a baj?-nézett fel Hazza kómás fejjel Emmára.
-Zayn hol van? Miért fekszel mellettem? És egyáltalán hogy kerülsz ide?-tett fel ezer egy kérdést Harrynek korán reggel.
-Hát az úgy volt..-kezdte Harry, de ásítása miatt abba kellett hagynia.