6.Rész ~Harag vs. Szerelem

Sziasztok. :) MEghoztam a 6.részt is. :) Szerintem ez most nagyon izgire sikeredett, bár kicsit rövöd lett. :) :) Olvssátok jó sokan, és irtkozzatok, komizzatok is. :)
Jó olvasgatást. ;) puszii. ♥
*Gitta.



-Te úr isten! Emma!-kiáltottam rá, hátha reagál.De nem így lett. -Hívjátok a mentőket!! Kérlek titeket! -mondtam sírva.
A mentősök körülbelül 20 perc múlva már ott is voltak.
......

A mentősök egyből kérdezgettek, hogy mi történt vele az elmúlt körülbelül fél órában. Hát elmondtam neki, hogy megtudta, hogy megcsaltam. Vagyis, hogy a barátja megcsalta. Niall átvette aszót, és ő is elmondta, hogy ő mit látott, amikor kijött Emmához.
-Eszméletlen állapotban találtam rá, amikor már itt feküdt.-sóhajtotta NiNi.
-Az hogy lehet? Lélegzik.. Csak elájult.-vigasztalt meg minket.
-Kérem vigye be!-mondtam a mentősöknek könnyes szemmel.
Bevitték a kórházba. 2 hétig haza sem engedték,. Hiába akartam hozzá bemenni, a srácok azt mondták, nem szeretne látni, ezért felesleges bemennem. Én mégis erősködtem, de tényleg nem akart látni. Még köszönni sem köszönt, amikor meglátta, hogy én állok az ajtó másik oldalán. Nagyon rosszul esett, de én vagyok a hibás, hogy ez lett belőle. Miután már kiengedték a kórházból Emmát, akkor sem kereste a társaságom, pedig én minden nap próbálkoztam, hátha megenyhül a szíve. Mikor utolsó nap mentem el hozzá, akkor sem jött, hát meguntam.
-Emma!-kiabáltam a házba.-Tudom, hogy itthon vagy!
Erre kinyitotta az ajtót. Gondolom, már várta, mikor adom fel azt, hogy csak kopogok. Hát most jött el az az idő. És örülök, hogy megtettem. Bevallottam naki mindent, még egyszer.
-Szeretlek4-kezdtem.-Tiszta szívemből!
Miután ezt elmondtam neki, úgy éreztem nem szeretnék mást. Én megtettem mindent, amit tudtam.. Ennél többet már tényleg nem tudok tenni. Ha ő nem lép, a mi kapcsolatunknak nem lesz jövője. De nem így történt. Egy kis csend után sem válaszolt semmit, ezért elindultam el az ajtótól. Majd utánam kiabált.
-Maradj!-mondta, mint valami kutyának.
Oké, nem sértődtem meg rajta, de azért mégis. Megálltam, de nem fordultam meg. Megvártam, amíg folytatja. Így kénytelen volt újból hozzám szólni.
-Öhmm..-dadogta.-Nem akarsz itt aludni?
Erre a mondatára annyira ledöbbentem, hogy hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni. Nem láttam, hogy milyen arcot vág. Gondoltam hirtelen mindenre. Lehet, hogy csak megsajnált, de az is lehet, hogy komolyan gondolja. Ezért megfordultam, és szerintem komolyan mondta, mert kedvesen mosolygott rám. Én is visszamosolyogtam rá, de közben mégis kérdőn néztem felé.
-Szóval?-kérdezte újból.
-Rendben.-Adtam be a derekam. Bár nem mintha nem ez lett volna a célom.
Beengedett a házba, majd bezárta az ajtót. Hirtelen nem tudtam, hogy miért csinálja ezt, ezért megkérdeztem.
-Miért zárod be az ajtót?-kérdeztem meglepetten.
-Félek.-válaszolta egyszerűen.
-Mégis mitől?-mosolyogtam rá.
-Mindentől.-válaszolta ismét, mosolyogva.
-Például mitől?-már kezdtem kíváncsi lenni, muszáj volt kiderítenem, hogy mitől fél ennyire, hogy még az ajtót is bezárja.
-Szellemek, szörnyek, Samara Morgan..-sorolta. -Azt hiszem ennyi.
-Ennyi?-mosolyogtam.
-Öhmmm..-gondolkodott.-igen..
-Igen?-kérdeztem, majd vetettem rá egy huncut mosolyt.
-Most mi van?-nevetett.
-Semmi,semmi.-hagytam rá, de még mindig figyeltem.
Eddig a pontig az egész beszélgetésünk olyan volt, mintha nem is ismernénk egymást, csak flörtölünk. De hirtelen minden a régi lett. Kérdezett egy olyat, amit kerülni próbáltam már azóta, mióta Hazzának kicsúszott a száján.
-Miért csaltál meg?-kérdezte komoly fejet vágva.
-Nem tudom..-kezdtem.-Rossz cselekedet volt.. Nagyon megbántam.-vallottam be neki.
-Én sohasem tennék ilyet..-mondta.
Láttam rajta, hogy már majdnem sír, ezért én is egy kicsit megenyhültem. Nagyon rossz érzés volt, hogy miattam sír. Majd meglepett egy nagyon szoros öleléssel. A nyakamban ugrott.
-Na mi a baj?-kérdeztem, mert nem tudom mi volt ez.
Ő csak tovább sírt. A vállam már tiszta könnyes volt, én mégsem toltam el magamtól. Ő húzódott el tőlem.
-Hi-hi- hiányoztál!-dadogta szipogva.
-Akkor miért nem jöttél?-tört ki belőlem hirtelen.-Miért vártál rám ennyit?
-Nem tudom.-kért bocsánatot, még mindig szipogva.-Sajnálom Zayn!
-Én nem tudok rád haragudni.-mondtam és megcsókoltam.
-Zayn, én..én..-kezdte, de nem tudta befejezni.
-Mondjad!-kérleltem.
-Hagyjuk..-majd megtörölte a szemét.
-Mond nyugodtan.-kérleltem újból, hátha meggondolja magát. Nem sikerült.
-Nem fontos.-hagyta ennyiben.-Gyere ülj le.
Leültünk a kanapéra, és az egész estét végig beszélgettük. Amikor reggel felkeltem, Emma az ölemben feküdt, és csendesen szuszogva aludt. Annyira aranyos volt. Amikor láttam, hogy kezdte kinyitni a szemét, kicsit megtöröltem a szemem, mert még homályosan láttam a hirtelen fény miatt.
-Nagyon jól éreztem magam. Hiányoztak ezek az esti beszélgetésink.-mondtam naki ébresztőként.
Rám mosolygott, majd váratlanul, gyengéden megcsókolt.
-Waóó. -csodálkoztam.
-Baj??-kérdezte pirulva.
-Ez sohasem baj.-majd még egyszer megcsókoltam.
Hallottuk, hogy valaki kopogott a bejárati ajtónál. Nagyon meglepődtünk, hiszen még elég korán volt.
-Ki az?-kérdeztem egyből.
-Megnézem.-Már elkezdett felkelni, amikor visszahúztam az ölembe.
-Hagyjad, majd én.
Aztán elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és nagyon-nagyon meglepődtem, ugyanis a reggeli zavaró nem volt más, mint Paul...

5. Rész ~Megcsalás

Sziasztok. :) Meghoztam a 4. részt is. :)) Szerintem ez most elég jól sikerült. :)) ♥ Jó olvasgatást, komizzatok és iratkozzatok fel jó sokan. ♥
*Gitta.

-

Tipped sincs?-mosolyogtam rá olyan tipikus huncut mosollyal.
........


-Zayn, nem akarom azt most. -mintha tudta volna, hogy mire gondolok. Hát ez most nem jött össze. De azért még próbálkoztam, hátha..
-Mit?
-Fejezd már be..-ütött bele a vállamba, és közben nevetett.
-Mit?-kérdeztem újból. Ő csak megcsókolt majd ezt válaszolta.
-Na most már ne beszélj annyit.
-Oké, csak annyit mondj, hogy mit szeretnél most csinálni.-kérdeztem meg ezt is újból.
-Aludni akarok..-mondat- lefárasztod az agyam.-ezt idegesen mondta, mire kicsit meglepődtem.
-Na nyugcsi babcsi.-próbáltam viccesre venni a dolgot, azt hiszem sikerült is.
-Csitt!-mondta, majd megpróbált elhallgattatni. Nem igazán sikerült neki.
Miután én még mindig beszéltem hozzá, bár nem tudom mit,  mert próbáltam összezavarni, ő kinyújtotta rám a nyelvét. Én ezt kihívásnak vettem, ezért poénkodtam egy sort.
-Most miért? -kérdeztem tetetett besértődéssel.-Harapjam meg?
-NEM! -kiabálta nevetve, majd így szólt mélyen a szemembe nézve..-Mondták már, hogy cuki vagy?
-Őszintén?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.
-Oké. -kezdtem.-Nagyon sokan mondták már, mivel tinek 90%-a szerelmes belém, és azt hiszik én leszek a férjük.. -röhögtem el magam.-Szóval egyszóval:Igen.
-Nem adlak senkinek.-mondta, majd szorosan magához húzott.
-Én sem téged.-Majd megcsókoltam.
-Aludjunk. -ajánlotta fel- leragad a szemem.
Hallgattam rá, majd gyengéden betakartam puha testét a takarójával. Ezzel szerintem érthető volta válaszom, hogy egyet értek, majd befeküdtem mellé. Elaludtunk este, majd reggel amikor felkeltem, ő még mindig aludt. Lementem a konyhába, és bekaptam párfalatot, majd halottam, hogy járkál. Tudtam, hogy Em az, mégis egy kicsit megijedtem. Hallottam, hogy magában beszél és keres. Nagyon aranyos volt. Bementem a nappaliba, és bekapcsoltam a TV-t. Épp hírek mentek..
-Kicsim!-szóltam utána, mert láttam, hogy nem vett észre.-Mikor keltél fel?-Bár tudtam, hogy nem rég, muszáj volt valami beszélgetést kezdeményeznem.
-Pár perce, mosolygott rám aranyosan.
-Kialudtál?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Igen.-mondta, egy ásítás keretében. Én csak nevettem egyet és megpusziltam. -Mit csinálsz?
-Semmit.-mosolyogtam vissza rá titokzatos mosollyal.
-Valamit eltitkolsz előlem..Látom a szemedben.-mosolygott- ismerem ezt a nézést.
-Na jó.-adtam fel.-Reggelit csináltam neked, csak még nincs kész. Azt  hittem kicsivel később fogsz felkelni, de ez nem jött össze.-mosolyogtam rá.
-De szeretem a hülye fejedet.-mosolygott, majd gyengéden megölelt.-Amúgy jól aludtál?
-Én igen. És te?-nevetek.
-Én is,-ő is nevet.
-Akkor jó.-most már annyira röhögtünk hogy fogtuk a hasunkat, bár nem tudom, hogy ebben a pár szóban mi volt ennyire vicces.Ezt már soha sem fogjuk megtudni.
-Mi a mai program?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Amit te szeretnél, azt csinálunk ma.-hagytam rá a dolgot. Mindig jó programokat talál ki, remélem ma is így lesz.
-Nekem aztán mindegy, hogy mit csinálunk ma. -Na erre nem számítottam.
-Nekem is,- mosolygok.
-Akkor menjünk el a többiekre, mármint Hazzáékhoz.-Tudtam én, hogy lappang ott valami ötlet.
-Rendben.
Megreggeliztünk, majd felöltöztünk, elkészültünk, és körülbelül 1 óra elteltével már ott is voltunk Harry házánál. Bekopogtunk. Érdekes dolog volt. Egyszerre nyitotta ki az összes ott lévő ember az ajtót. Em-mel egymásra néztünk, és vállat voltunk majd elmosolyodtunk.
-Sziasztok!-köszöntünk Em-mel nekik.
-Szia Hazza, de rég láttalak!-mondta Em, majd megölelte Harryt.
-Nanana.. Ne engem ölelgess csöppségem!-mondta Harry, majd visszaölelte. Elég furán nézhettem rájuk.
-Hát jó.-hallottam, hogy mondja Em, szomorú fejet vágva.
-Csak vicceltem.-mondta Hazza Em-nek.
-Akkor jó.-újra megölelte.
-Zayn nagyon néz minket.-hallottam, ahogy súgni próbálta Harry Emmának, de kicsit hangosra sikeredett.
-Miért? -kérdezte.
-Ha én azt tudnám..-majd elhúzódott tőle.
-Em, gyere ide.-mondtam neki, majd elhúztam finoman Harrytől.
-Mi a baj bab?-kérdezte mosolyogva. Nem mondtam először semmit.-Mond már.. Ja már tudom!-mondta elrejtett mosollyal.-Féltékeny vagy, hogy megöleltem Harryt.-mondta hangosabban a kelleténél, hogy a többiek is jól hallják.
-Hogy mi?-kérdeztem tetetett meglepődéssel. Tutira látszott, hogy csak megjátszom. Hát igen, mert így szólt Em.
-Ne tettesd magad.-mondta nevetve.-Tudom, hogy féltékeny vagy Harryre.-majd adott egy puszit.
-Miért lennék az?-kérdeztem.
-Még jó, hogy Em nem tudja, hogy Zayn megcsalta.-mondta halkan Harry, de sajnos nem elég halkan. Ezt csak mi 5-en tudtuk. Közös titok volt.
-Hazza kinyírlak!-indultam meg felé.
Liam lefogott, én pedig visszanéztem Emmára, hogy mi van vele. Láttam, hogy krokodil könnyek esnek le az arcán, de mégsem hittem a szememnek. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Em a földre rogyott.
-Emma figyelj, kérlek!-kérleltem.-Ne haragudj rám! Én Tényleg szeretlek, de tudod, hogy voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban..-mondtam szomorúan, már majdnem sírva.
-Zayn!-mondta sírva-Menj a francba!
Emma kitépte a nyakában lévő láncot, amire az volt ráírva, hogy 'MINDIG SZERETNI FOGLAK!'. Tőlem kapta. Tudom, hogy nagyon-nagy hiba volt, hogy megcsaltam, hiszem szeretem, de így jött. Változtatni már úgysem tudok rajta. Sajnos.
-Emma,miért? Mond azt, hogy sohasem csináltál ilyet!-kértem.
-Én sosem csaltalak meg,Zayn!-mondta ordítva. Megszakadt a szívem.
-Én sem tudom miért csináltam.-próbáltam védekezni, de hiába. Leesett mi volt az oka..-Vagyis de! Harry!-kiabáltam rá-Menj a pokolba!-indultam el felé újból.-Leitattál múltkor! Most miattad el fogom veszíteni Emmát!-kiabáltam vele torkom szakadtából. Hogy lehet ennyire hülye?
-Nem érdekel! Mindenkit utálok!-kiabálta Emma.
Em kiszaladt a házból. Nem tudtuk merre ment, mert mindenkit lesokkolt az,amit mondott. Mindenkit utál, köztük engem is. Hogy lehettem ennyire hülye? Komolyan?! Hülye barom vagyok, de már nem tudom jóvá tenni.
-Neeeeeeeee- hallottuk, hogy Em kiabál az udvaron. Nem mentünk ki, csak Niall.
-Harry, miért kellett ez? Jó volt?-próbáltam nyugtatni magam.
-Egyszer úgyis meg kellett volna neki mondani..-hagyta ennyiben.
-De tudod Harry, lehet, hogy lett volna ennyire fájdalmas neki, ha én mondom el. Nem gondoltad? És hogy így? Főleg, hogy az egyik legjobb barátomtól tudja meg, ez lehet hogy a legrosszabb dolog.. Hála istennek Niallék vannak olyan rendesek, és kimentek utána, hiszen engem biztos, hogy látni sem akar.
-Úr isten Em!-kiabálja Niall. Odaszaladt hozzá, majd segítségért kiabált. Mindenki kiszaladt, köztük Hazza és én is. Em eszméletlenül feküdt a földön. Azt hittem, hirtelen velem is ez fog történni. Megremegett a lábam.
-Te úr isten! Emma!-kiáltottam rá, hátha reagál.De nem így lett. -Hívjátok a mentőket!! Kérlek titeket! -mondtam sírva.
A mentősök körülbelül 20 perc múlva már ott is voltak.
.......

4. Rész ~Újságcikk

Sziasztok. :) MEghoztam a 4. részt, kis késéssel,de annálnagyobb szeretettel ;)) Olvassátok sokan. :) Kommenteljetek, hogy tetszik a blog/rész. :)

Jó olvasást. :))

-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem megint, hátha valami olyat mond, amit szeretnék is csinálni. :) 

...

-Menjünk kajálni valamit a konyhába.. -mondta, nekem pedig felcsillant a szemem, mert már tényleg éhes voltam, ezért egyből beleegyeztem.

-Oké, csinálok neked valami finomat. 

Kimentem a konyhába, de hirtelen nem tudtam, hogy mi finomságot csináljak neki. Végül maradtam az egyszerű kaja mellett, amit nem igazán lehet elrontani. Főzés közben be-be kukucskáltam a nappaliba Emhez, és mivel láttam, hogy unatkozik, megkérdeztem tőle, mit csinál.

-Semmit, csak tv-zek.-mondta, kicsit unottan.

-És mit nézel?-kérdeztem, hátha elvonom a figyelmét az unalomtól.

-Semmit.-válaszolta.  Megértettem. Mivel csak lapozgatott a csatornák között. Az egyik adón pont egy olyan film ment, amit nagyon szeretek.

-Ez jó!-szóltam -Szeretem ezt a filmet. -rám mosolygott, és hirtelen eszébe jutott, hogy vacsit csináltam.

-Mit készítettél?-nézett rám rejtelmesen.

-Csak egy egyszerű tojásrántottát, de úgy, ahogyan te szereted. -mosolyogtam, és adtam a homlokára egy puszit. Ezt szájra puszival köszönte meg. 

-Imádlak! Te is kérsz?-kérdezte, én pedig elfogadtam ajánlatát.

-Persze!-és megettük. -Hogy ízlett?

-Isteni v olt!-mosolygott, majd megpuszilta azarcom.

-Egészségedre. -megcsókoltam.

Este körülbelül 10 óra lehetett, amikor teli hassal ledőltünk a kanapéra,hogy kipihenjük magunkat egy picit. Nem igazán jött össze, mivel hallottam valami zajt.

-Mi volt ez? -kérdeztem Em-től ijedten. Ő csak még ijedtebben rám nézett és ezt mondta, és hozzám bújt.

-Zayn, ne ijeszgess!

-Nem áll szándékomban. -mondtam őszintén.-Hallottad ezt?

-Igen..-mondja félve.-Zayn, én félek! -szorított még jobban.

-Ne félj, -próbáltam nyugtatni - szerintem csak a szél.. elég rossz idő van ma este. -Valaki kopogott. -mondta csukott szemmel, és összeszorított fogakkal.

-Na ez mostmár tényleg félelmetes.-adtam fel végül.

-Nézd meg ki az.-engedett el, és kicsit kitessékelt maga mellől.

-Nem merem.-vallottam be. Tényleg nagyon félelmetes volt. Emma feladta, és inkább ő ment megnézni. Kiment, de végül pár másodperc múlva sikítva tért vissza mellém és beugrott az ölembe.

-Mi történt Em?

-N..n...nem tudom- mondta dadogva- nézd meg, valaki áll az ajtóban.

-Hogy mi? -néztem elkerekedett szemekkel.

-Menj már!-utasított.

-Oké.-mondtam kicsit félve, és reszketve. Közben láttam, hogy Em a paplan alá bújva sír. Szegény. Kik azok az őrültek, akik ilyenkor kopognap?!

-Niall, Liam! -köszöntöttem őket megkönnyebbülve.- A frászt hoztátok ránk! Este 10 óra! Mit szeretnétek?-Vissza mentünk a nappaliba, ahol Emma még mindig a paplan alatt volt.

-Em, nyugi! csak Liam és Niall az.

-Mi?- nézett rájuk kipirosodott szemekkel.

-Igen..-mondtam.-Gyertek beljebb srácok.-majd kikapcsoltam a TV-t. Niall elkezte mondania valós okot, amiért idejöttek.

-Nami van veletek srácok?-kérdezte tettetett érdeklődéssel.-Láttalak titeket az újságban..-kezdte-azért jöttünk, és bocsi, hogy megijesztettünk benneteket. Nem direkt volt, csak szándékos. Na jó.. Tényleg nem akartunk. -fejezte be végül.

-Mit írtak rólunk?-esett le nekünk szinte egyszerre Emmával. Erre Liam válaszolt, kedves mosollyal.

-Azt, hogy Zayn megkérte a kezed. 

-Höö.. -nézett rám. Hirtelen nem tudtam mit fog erre reagálni.

-Nem tudom..Niall! -szóltam neki- Pontosan mit is írtak?

-Én örülnék neki.-Tért el a témától Emma, majd megölelt és megcsókolt. 

Liam kicsit csúnyán nézett ránk. Olyan apás. Előtte nem szabad ilyeneket csinálni. Van ez így. Niall megtörtöe a kínos csendet a csókunk után, majd elkezdte mondani, hogy mire emlékszik még a cikkből. Nagyészt csak ez maradt meg benne, hiszen ez a legfontosabb.

-Hát pontosan már nem tudom..-kezdte-devalami olyasmi, hogy sétáltatok a PArkban és egy kép van, ahol Zayn pont felkel térdelésből. Ezek a hülye paparazzók mindig kiszúrják azokat a pillanatokat, amiket ki tudnak belezni..-mondta kiakadva.-Hihetetlenek!

-Hogy mi?-Reagált Emma.

-Dehát csakfelvettem valamit a földről.- próbáltam kimagyarázni magam a kép ellenére, hiszen MÉG nem kértem meg a kezét. 

Niall észrevette, hogy kicsit sokkos állapotba lettünk a hír hallatán, ezért úgy döntött elmennek.

-Mi megyünk is, nem zavarunk tovább.-majd egy huncut kis mosollyal nyugtázta a mondatát.

-Figyelj-kezdtem el újból egy beszélgetést- el tudnád hozni azt az újságot holnap, amiben benne vagyunk képpel? Nagyon meköszönnénk!

-Persze.-mondta gondolkodás nélkül NiNi.

-Köszi haver. -ütögettem meg a vállát, majd kissé kitessékeltem őket.- Na Liam, Niall, köszönjük a késői rossz híreket, de mostmár aludjatok egy jót. 

Miután visszamentem a nappaliba Emmát már nem találtam ott. Gondoltam kiment a konyhába bekapni valamit,hoszen vannak olyan emberek akik az idegesséktől éhesek lesznek. De nem volt ott, ezért felmentem a szobába. Ott megtaláltam. Már bent feküdt az ágyában, a helyén. Bebújtam mellé, majd kérdeztem tőle valamit.

-Jól vagy kicsim?

-Megvagyok.-zárta le túl hamar a témát. 

-Rendben. -hagytam rá-Szeretlek! 

-Én is te majom!-fogta viccesre a beszélgetést. -Mennyi az idő?

-11 múlt, miért?- válaszoltam.

-Még nem vagyok álmos.-mondta ásítva. Méghogy nem álmos. Na mindegy. Akkor próbáálkozzunk, gondoltam.

-Én sem. Mit csináljunk akkor? -mosolyogtam rá, majd elkezdtem puszilgatni.

-Nem tudom. -Adta fel.

-Tipped sincs?-mosolyogtam rá olyan tipikus huncu mosollyal.

........

3. Rész ~Szakítás.

Sziasztok! :) Meghoztam a 3. részt is. :) Remélem tetszeni fog. :) Láttam azért, hogy néhányan olvassátok a blogot, de nem túl sokan.. Megtennétek nekem, hogy egy picit hirdetitek az oldalt? :) Köszönöm! ;)


1 évvel később.
Emma és én már egy éve együtt vagyunk. Egyik nap elmentünk sétálni a parkba. Sajnálatos módon a kapcsolatunk már nem olyan, mint eddig volt. Körülbelül 2 hónapja nincs egyenesben. Emma azt mondta, el kellene simítani a dolgokat. Megpróbáltuk... Az egész beszélgetést Emma kezdte, mivel volt pár percnyi  kínos csend. Ez már akkor sem volt jó.
-Zayn, a kapcsolatunkkal valamit kezdeni kell.. Ez így nem mehet tovább! -támadott le hirtelen Em. Kicsit meglepődtem, hogy ő is gondolkodott már ezen, ezért őszintén válaszoltam neki.
-Igazad van..
-Szóval?-kérdezte fürkésző tekintettel. Próbáltam kicsit oldani a hangulatot, ezért visszakérdeztem.
-Van ötleted?
Erre ő is felnevetett, de ez a nevetés komoly arcot, és szavakat rejtett maga mögött. Azt hittem, hogy csak viccel,d e aztán kiderült valami. Azok a keserű szavak is kijöttek a száján, amit már nem tudott tovább elhallgatni előlem...
-Szakítanunk kellene.. Ennek így nincs igazából semmi értelme. -mondta, mire én elszomorodtam, és megpróbáltam lebeszélni a szakításról. Nem akartam erőltetni azt, hogy maradjunk együtt, de muszáj volt, mert én még mindig szeretem őt.
-Szerintem csak meg kellene beszélnünk ezt az egész dolgot.. -tanácsoltam.
-Eleget beszélgettünk már. -fejezte be, mire kicsit megrogytam. Éreztem, hogy valami eltörik bennem ezek a szavak hallatán. Szörnyű. Végül muszjy volt beleegyeznem, és nagy nehezen reagáltam.
-Akkor ezt vegyük szerintem úgy, hogy közös megegyezés. -Nem volt túl jó ezt kimondani, de mégis megtettük. Szakítottunk.
Ő már elköszönt volna tőlem, de én utána szóltam, hátha mégis meg tudom győzni valahogy.
-Várj!
-Na? -kérdezte kissé flegmán, mire furán néztem rá.
-Attól maradhatnánk még barátok, hogy nem jött össze ez az egész dolog, nem? -Mosolyogtam rá, hátha erőt adok neki, és kimondja azt, amit hallani szeretnék. Hát nem éppen azt mondta..
-Szerintem ez nem jó ötlet. -mondta. Elkerekedett a szemem, és nem hagyhattam szó nélkül, meg kellett kérdeznem, hogy miért? Ő erre csak annyit válaszolt.
-Mert én még mindig szeretlek és szeretni és foglak.-Elhadarta, és nagyon meglepődtem, majd elgondolkodtam, hogy akkor miért mondta, hogy szakítsunk. Nem igazán értem a női logikát. Végül válaszoltam neki, és kíváncsiságból feltettem a kérdést neki, amit nem értettem.
-Én is szeretlek! Akkor miért szakítunk?
Em erre csak elnevette magát, de nem szólt semmit addig, amíg újra meg nem kérdeztem.
-Nos?
Ez a kis szó után olyan történt, ami általában szakítás után nem szokott történni. Odajött hozzám és megcsókolt. Azt hittem hirtelen, hogy meg akar pofozni, mert megérdemeltem volna. De nem! Ő megcsókolt. Tényleg szeretem.
-Akkor? -kérdeztem Em-től, mert nem igazán tudtam, hogy akkor most végülis mi van kettőnkkel.
-Te az enyém vagy és az enyém is maradsz örökké.- mondta.
-Pontosan.-helyeseltem neki, mire felnevetett.
-Olyan hülyék vagyunk. Majdnem szakítottunk, pedig szeretjük egymást.-mondta, még mindig mosolyogva.
-Nagy kár lett volna.-helyeseltem neki ismét, majd így szólt.
-Ezzel egyet értek.- mire felnevettem.
-Akkor felejtsük el ezt az egész sétát. Rendben? -kérdeztem.
-Rendben.
-Akkor kezdjük elülről a mai sétálást.
-Vagy menjük haza!-ajánlotta fel, mire felcsillant a szemem.
-Rendben.
Pár perc múlva már otthon voltunk, és ott folytattunk tovább a napot. Nagyon jól éreztem magam vele, és még mindig nem értem, hogy miért akartunk szakítani.
-Na és mi jót csináljunk, ha már így kettesben vagyunk?-tettem fel költői kérdésemet. Ő csak kérdőn nézett rám, én meg próbáltam meglepődöttséget mutatni.
-Most mi van? -kérdeztem, erőltetett komolysággal.
-Semmi.-válaszolt egyszerűen, és nevetett, ezért én is elnevettem magam. Nem volt semmi ötlete, ezért kicsit huncutkodtam.
-Na akkor szerintem..-kezdtem.
-Na?- kérdezett vissza.
-Gondoltam majd te befejezed. -mondtam, és rámosolyogtam.
-Feküdjünk le aludni.-mondta végül, mire felnevettünk mind a ketten, mire leesett, hogy mit is mondott.
-Aludni?  Hát oké.- néztem rá furán, mire feladta, mert látta hogy kicsit kiakadtam.
-Csak vicceltem te hülye!
-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem megint, hátha valami olyat mond, amit szeretnék is csinálni. :)
...

2. Rész ~Szeretlek!

...
-Harry! -kezdtem- Mond, miért mindig pont akkor kell bejönnötök, mikor épp egy nagyon fontos beszélgetés közepette vagyunk? -Kiabáltam rá mérgesen Hazzára. Emma közben csak a fejét fogva rázkódva nevetett rajtam. Igazán jó érzés volt. Harry azt hiszem felfogta, hogy ezzel azt akartam mondani, hogy menjen ki, de csak ennyivel reagált a mondandómra.
-Haver, nyugi van! -És kiment, Emma pedig még mindig nevetett.
-Ez annyira nem vicces.- Mondtam, majd újból megcsókoltam, de most érzelmesebben. Ő megölelt és nem engedett el. Ez az ölelés tetszett nekem, de éreztem, hogy egyre szorosabban fog, ezért rászóltam mosolyogva, és adtam a homlokára egy cuppanós puszit.
-Össze fogsz roppantani a végén.
-Nem érdekel! -ennyit mondott rá. - Remélem azért  nem haragszol ezért az egészért.- mondta, és közben úgy nézett rám, mint egy kiskutyus. És én nagyon szeretem a kiskutyákat. Elismerően bólintottam és válaszoltam.
-Örülök, hogy végre megtörtént! -kedvesen mosolyogtam rá.
Ekkor az történt, amire én végképp neme számítottam. Olyat mondott, amire azt hittem hirtelen összeesek.
-És remélem, hogy ezek után is nagyon jó - ez a szó után kicsit megerősítette a hangját, és folytatta - barátok maradunk.- mosolygott rám kedvesen, mintha én is ezt szerettem volna hallani. Nem tudtam erre mit mondani, és ezt ő is észrevette.
-Valami baj van? -kérdezte barátságosan.
-Ezt én most nem értem! -törtem ki magamból, és azt hittem, hogy csak álmodom.
-Látnod kéne a fejedet.. -röhögött fel egy nagyot- Csak vicceltem te! -mosolygott kedvesen.
-Nem volt jó vicc! -erre a kijelentésre megkönnyebbültem.- Ilyet többet ne csinálj! -Majd ismét megcsókoltam, mire ismét benyitott Hazza, talán most már nem zavar. Ebben óriásit tévedett, ugyanis borzasztóan elfoglaltak voltunk abban a másodpercben. Emma kínosan elhúzódott tőlem, én pedig az ajtó felé kaptam a fejem. Harry nagyon jól tud időzíteni, és most is jó pillanatot kapott el.
-Nanana, gyerekek! -mondta - Ne itt, ha lehet! Főleg azért, mert vendégségben vagyunk!
-Húzz már ki! -mondta Emma, már idegesebben a kelleténél. Harry kiment, és kacér mosolyt hagyott ránk.
-Nyugi Emma. Már elment. -próbáltam lenyugtatni, de nem igazán sikerült.
-Fúú. -mondta már kicsit nyugodtabban, de még mindig az egekben volt a pulzusa.
-Tényleg nyugi! -mondtam, és egy sexy moslyot vetettem rá, hátha megenyhül. Azt hiszem sikerült, mert kissé zavarba jött a nézésemtől.
-Ahww.. Ne nézz így rám! -mondta elpirulva.
-És miért is ne?- kérdeztem huncut mosoly keretében, hogy oldjam a hangulatot. Erre ő csak ennyit mondott.
-Idiótám!
-Csak, és kizárólag a tiéd. -fejeztem be, amit ő kihagyott.
Elindultunk kifelé, de valami oknál fogva Emma véletlenül elesett a lábamban. Hirtelen megijedtem és felsegítettem.
-Jajj, vigyázz! -mondtam ijedt hangon.
-Aúú,, ez fájt.- majd kinevette saját magát, és én is röhögtem vele.
-Legközelebb óvatosabban. - nyugtáztam a dolgot- Annyira azért amúgy sem nagy a lábam, hogy eless benne. -fejeztem be végül nevetve, és ő is értette a poént, ugyanis vállba vert és így szólt.
-Hülye!
erre én olyat mondtam, amit biztos vagyok benne, hogy nem most kellett volna kimondanom.
-Szeretlek! -jött ki a számon véletlen.
-Én viszont utállak! -mondta rezzenéstelen arccal.
-Ezt te sem gondolod komolyan! -majd megpusziltam a fejét.
Megöleltük egymást, és pár másodperc múlva belesúgta a fülembe:
-I love you!
Én erre csak annyit mondtam:
-I love you too.- mire mindketten felnevettünk.
Eszünkbe jutott, hogy a többieknek csak 2 percet mondtunk, ezért már biztos nagyon kíváncsiak, hogy mit csinálhattunk eddig a konyhában, csukott ajtó mellett. Emma előrukkolt egy ötlettel.
-Nem megyünk ki? -mondta ki a nagy ötletét.
-De, menjünk. -és már el is indultunk kifelé.
-Na helló emberek.. -köszöntem a többieknek, mert láttam, hogy mindenki úgy csinál, mintha el lenne foglalva valamivel, pedig csak minket vártak. Harry nem bírta tovább eljátszani, hogy minden oké, egyből letámadott minket.
-Hát ez nem igazán 2 perc volt. - mondta huncutan vigyorogva.
-És bajod? -szólt vissza neki Em.
-Ááá. Nekem nincs.-hagyta rá Hazza - De akkor most meséljétek el, mi történt ebben a bő fél órában a konyhában, ha már szemtanút nem igazán engedtetek be!
-Drága Harry muszáj neked mindenbe beleavatkoznod? -kérdezte Emma.
-Hát ezért élek, édeském. -idegesítette Emmát a kijelentésével.
-Nem vagyok az 'édeskéd'.-mondta Em, mire Harry felröhögött.
-Bocsánat Emma babácskám! -huncutkodott Hazza -Ez jobb!
-Ááááá. -kiáltott fel Em, mire Harry feladta, és nem szívatta tovább.
-Oké-oké ,csak mondjátok már, hogy mi van veletek! -mondta Harry kiakadva.
-Semmi, csak barátok vagyunk.-mondta Em, mire én nagyon meglepődve ránéztem, és ő rám kacsintott, jelezve, hogy ne mondjuk még el nekik ezt az egészet. Beleegyeztem, és ezt mondtam.
-Höhöhö.. Barátok? Legalább akkor leges-legjobb barátok!
Emma erre felnevetett, és megbökte az oldalam, mire én titokban megsimítottam a fenekét, mivel mögötte álltam.
Szeretem.. komolyan!
.....