2. Rész ~Szeretlek!

...
-Harry! -kezdtem- Mond, miért mindig pont akkor kell bejönnötök, mikor épp egy nagyon fontos beszélgetés közepette vagyunk? -Kiabáltam rá mérgesen Hazzára. Emma közben csak a fejét fogva rázkódva nevetett rajtam. Igazán jó érzés volt. Harry azt hiszem felfogta, hogy ezzel azt akartam mondani, hogy menjen ki, de csak ennyivel reagált a mondandómra.
-Haver, nyugi van! -És kiment, Emma pedig még mindig nevetett.
-Ez annyira nem vicces.- Mondtam, majd újból megcsókoltam, de most érzelmesebben. Ő megölelt és nem engedett el. Ez az ölelés tetszett nekem, de éreztem, hogy egyre szorosabban fog, ezért rászóltam mosolyogva, és adtam a homlokára egy cuppanós puszit.
-Össze fogsz roppantani a végén.
-Nem érdekel! -ennyit mondott rá. - Remélem azért  nem haragszol ezért az egészért.- mondta, és közben úgy nézett rám, mint egy kiskutyus. És én nagyon szeretem a kiskutyákat. Elismerően bólintottam és válaszoltam.
-Örülök, hogy végre megtörtént! -kedvesen mosolyogtam rá.
Ekkor az történt, amire én végképp neme számítottam. Olyat mondott, amire azt hittem hirtelen összeesek.
-És remélem, hogy ezek után is nagyon jó - ez a szó után kicsit megerősítette a hangját, és folytatta - barátok maradunk.- mosolygott rám kedvesen, mintha én is ezt szerettem volna hallani. Nem tudtam erre mit mondani, és ezt ő is észrevette.
-Valami baj van? -kérdezte barátságosan.
-Ezt én most nem értem! -törtem ki magamból, és azt hittem, hogy csak álmodom.
-Látnod kéne a fejedet.. -röhögött fel egy nagyot- Csak vicceltem te! -mosolygott kedvesen.
-Nem volt jó vicc! -erre a kijelentésre megkönnyebbültem.- Ilyet többet ne csinálj! -Majd ismét megcsókoltam, mire ismét benyitott Hazza, talán most már nem zavar. Ebben óriásit tévedett, ugyanis borzasztóan elfoglaltak voltunk abban a másodpercben. Emma kínosan elhúzódott tőlem, én pedig az ajtó felé kaptam a fejem. Harry nagyon jól tud időzíteni, és most is jó pillanatot kapott el.
-Nanana, gyerekek! -mondta - Ne itt, ha lehet! Főleg azért, mert vendégségben vagyunk!
-Húzz már ki! -mondta Emma, már idegesebben a kelleténél. Harry kiment, és kacér mosolyt hagyott ránk.
-Nyugi Emma. Már elment. -próbáltam lenyugtatni, de nem igazán sikerült.
-Fúú. -mondta már kicsit nyugodtabban, de még mindig az egekben volt a pulzusa.
-Tényleg nyugi! -mondtam, és egy sexy moslyot vetettem rá, hátha megenyhül. Azt hiszem sikerült, mert kissé zavarba jött a nézésemtől.
-Ahww.. Ne nézz így rám! -mondta elpirulva.
-És miért is ne?- kérdeztem huncut mosoly keretében, hogy oldjam a hangulatot. Erre ő csak ennyit mondott.
-Idiótám!
-Csak, és kizárólag a tiéd. -fejeztem be, amit ő kihagyott.
Elindultunk kifelé, de valami oknál fogva Emma véletlenül elesett a lábamban. Hirtelen megijedtem és felsegítettem.
-Jajj, vigyázz! -mondtam ijedt hangon.
-Aúú,, ez fájt.- majd kinevette saját magát, és én is röhögtem vele.
-Legközelebb óvatosabban. - nyugtáztam a dolgot- Annyira azért amúgy sem nagy a lábam, hogy eless benne. -fejeztem be végül nevetve, és ő is értette a poént, ugyanis vállba vert és így szólt.
-Hülye!
erre én olyat mondtam, amit biztos vagyok benne, hogy nem most kellett volna kimondanom.
-Szeretlek! -jött ki a számon véletlen.
-Én viszont utállak! -mondta rezzenéstelen arccal.
-Ezt te sem gondolod komolyan! -majd megpusziltam a fejét.
Megöleltük egymást, és pár másodperc múlva belesúgta a fülembe:
-I love you!
Én erre csak annyit mondtam:
-I love you too.- mire mindketten felnevettünk.
Eszünkbe jutott, hogy a többieknek csak 2 percet mondtunk, ezért már biztos nagyon kíváncsiak, hogy mit csinálhattunk eddig a konyhában, csukott ajtó mellett. Emma előrukkolt egy ötlettel.
-Nem megyünk ki? -mondta ki a nagy ötletét.
-De, menjünk. -és már el is indultunk kifelé.
-Na helló emberek.. -köszöntem a többieknek, mert láttam, hogy mindenki úgy csinál, mintha el lenne foglalva valamivel, pedig csak minket vártak. Harry nem bírta tovább eljátszani, hogy minden oké, egyből letámadott minket.
-Hát ez nem igazán 2 perc volt. - mondta huncutan vigyorogva.
-És bajod? -szólt vissza neki Em.
-Ááá. Nekem nincs.-hagyta rá Hazza - De akkor most meséljétek el, mi történt ebben a bő fél órában a konyhában, ha már szemtanút nem igazán engedtetek be!
-Drága Harry muszáj neked mindenbe beleavatkoznod? -kérdezte Emma.
-Hát ezért élek, édeském. -idegesítette Emmát a kijelentésével.
-Nem vagyok az 'édeskéd'.-mondta Em, mire Harry felröhögött.
-Bocsánat Emma babácskám! -huncutkodott Hazza -Ez jobb!
-Ááááá. -kiáltott fel Em, mire Harry feladta, és nem szívatta tovább.
-Oké-oké ,csak mondjátok már, hogy mi van veletek! -mondta Harry kiakadva.
-Semmi, csak barátok vagyunk.-mondta Em, mire én nagyon meglepődve ránéztem, és ő rám kacsintott, jelezve, hogy ne mondjuk még el nekik ezt az egészet. Beleegyeztem, és ezt mondtam.
-Höhöhö.. Barátok? Legalább akkor leges-legjobb barátok!
Emma erre felnevetett, és megbökte az oldalam, mire én titokban megsimítottam a fenekét, mivel mögötte álltam.
Szeretem.. komolyan!
.....