Emma♥Zayn: június 2013

Máris hoztam az első részt, remélem tetszeni fog.:) A következő részt meg próbálom minnél hamarabb hozni, addig iratkozzatok fel. :) ♥
Annyit még szeretnék elmondani, hogy az egész történet Zayn szemszögéből lesz leírva.Jó olvasgatást. ;)
~Gitta.*

Épp Emmáék házában voltunk, amikor félre hívtam Emmát, hogy beszéljek vele. Nem tudta hirtelen, hogy mit akarok tőle, de kiváncsi lett, ezért félre jött velem.
Mikor már félre vonultunk a társaságtól, kissé barátságtalanul kezdtünk el beszélgetni.
-Mit akarsz?- kérdezte Emma, én pedig egy kicsit meglepődtem a hangvételén.
-Szeretnék kérdezni valamit, amit eddig nem mertem.-mondtam egy szuszra.
-Na? Kérdezd!- mosolygott kedvesen, amitől egy kicsit megnyugodtam, bár a válaszától még így is tartottam.
-Van, aki most tetszik neked?-kimondtam egyszerűen.
-Nem, nincs. -mondta, mintha csak ez normális dolog lenne.
-Akkor kezdjük máshogy..- próbálkoztam. - Mi a kedvenc sütid?
-Zayn, térjünk a lényegre.- modta keserűen, mire én ledöbbentem.- Mit nem mersz elmondani?
-Na jó. Azt, hogy..- vallottam volna be, de belépett Louis a szobába, ezért abba hagytuk a beszélgetést.
Emma egyből rátért a lényegre, miszerint Louisnak most nagyon nincs itt a helye.
-Louis nagyon jó időzítés...- forgatta a szemét Emma, mire én csak felröhögtem.
Louis egyből vette a lapot, és így szólt:
-Bocs, bocs, már megyek is. - ,majd sejtelmes vigyor mellett elhagyta a helyiséget.
Emma visszatért az eredeti témához, és ezt mondta:
-Na mondjad már!
Kicsit ledermedtem a félelemtől, hogy hogy mondjam el neki, végül nem tudtam mit mondani, ezt válaszoltam.
-Tudod az van -kezdtem- ,hogy szeretnék egy kiskutyát! -fejeztem végül be, mire ő szó nélkül hátat fordított és ott hagyott. Nem tudom mire számítottam, amikor egy kiskutyát hoztam fel a félelmemre. De akkor is, valahogy másra számítottam. Hirtelen megkérdeztem tőle:
-Most hova mész? Várj egy pillanatot! -szóltam utána.
-Most jutott eszembe, hogy... ööö.. -mondta, majd így folytatta- izé.. mennem kell. -Biztos vagyok benne, hogy ezt csak azért mondta, mert ő is megijedt attól, amit eredetileg mondani szerettem volna neki.
Értem.-mondtam, pedig tudtam, hogy nem mond igazat, és csak előlem menekül el... - Akkor bocsi, hogy feltartottalak!- Mondtam végül szomorúan.
Ekkor váratlan dolog történt. Emma visszafordult, és szorosan megölelt.
Gondoltam magamban *ez most mégis mi volt?*.
Emma egyből észrevette, hogy ezt nem kellett volna neki csinálnia. Egyből ki akarta húzni magát ez alól.
-Bocs Zayn,csak.. -mondta.-Na jó hagyjuk!
-Várj!-szóltam utána- Most komolyan mi a bajod?-kérdeztem meg tőle végül.
-Semmi. válaszolta egy hamiskás mosoly keretében.
-Na persze. Tudod- kezdtem, majd folytattam egy mély levegőt véve.- Nem most jöttem le a falvédőről.
Azt hiszem Emma felfogta, mit akartam ezzel mondani. A beszélgetésünk egyre mélyebb sérelmeket csomagolt ki.
-Zayn, lécci ne fagass! Tudom milyen szar érzés ez..
-Mégis mi? -kérdeztem már kicsit idegesebben.-Na?
-Az, hogy.. -próbálta elmondani, de nem merte.. -Nem tudom elmondani! Félek a válaszodtól!- mondta ki végül, mire én tátott szájjal néztem rá, végül megenyhültem, mert láttam, hogy tényleg reszket az idegességtől és a félelemtől.
-Mondd nyugodtan, én meghallgatlak! -jelentettem ki olyan halkan, hogy én is alig hallottam magam.
-Zayn! -kezdte halkan, majd folytatta.- Tetszel nekem!- Kimondta, és porfelhőt hagyva maga után kirohant a többiekhez.
Ha nem ment volna el, hallotta volna, mit reagálok rá, de sajnos már nem volt velem. Nem hallotta mit mondtam. Nem tudja mi a reakcím erre az egészre. De én elmondtam volna neki, hogy szeretem! Ez lett volna a tökéletes pillanat, de ő elszalasztotta. Nem értem.-gondoltam ezt mind magamban.
Elindultam, hogy megkeressem Emmát, de nem találtam sehol, ezért megkérdeztem Louist, hátha látta merre ment.
-Louis, nem tudod hova szaladt?
-Kint van a nappaliban.-mondta, mindha tudnék róla. Kiszaladtam a nappaliba a többiekhez és megláttam Emmát. Gondoltam félrehívom megint, hátha meg tudjuk beszélni.
-Emma! -szóltam felé.- Beszélhetnénk, kérlek! Csak 2 perc az egész!
Zayn hagyj! - válaszolta eléggé csalódottan. Tudtam, hogy nincs sok esélyem, hogy újra kettesben legyek vele, és beszélhessünk, de tovább próbálkoztam.
-De miért? Felőlem akkor itt is megbeszélhetjük, hogy legyen szemtanúd.- mondtam - Nem bántani akarlak!
Emma erre a kijelentésemre elég fura nézéssel válaszolt, de végül megenyhült és félrevonult velem a konyhába.
-Nos? -kérdeztem tőle minden bevezetés nélkül.
- Nos mi? -kérdezett vissza elég flegmán.
-Szóval, most komolyan, ez mi volt? -kezdtem a mondani valómat, és teljesen megfeledkeztem magamról.- Tényleg így érzed, hogy tetszek neked, vagy csak az idegesség és a félelem beszél belőled? Mert már tényleg nem értelek Emma.
Kérdőn nézett rám, majd így szólt:
-Hazudtam én már neked bármikor is?
-Nem tudom- válaszoltam egyszerűen.- De ha most igazat mondtál, akkor most nagyon meglepődtem.
-Tudom, elutasítasz, de nem érdekel. -mondta meg sem várva a reakcióm. - Egyszerűen már nem tudtam magamban tartani..
Kezdtem mérges lenni, hogy ilyen következtetéseket von le a beszélgetésünkből, ezért próbáltam jó útra terelni, és így szóltam:
-Ezt meg honnan veszed, hogy el akarlak utasítani?
-Nem tudom. -nézett rám szomorúan.
-Akkor?- kérdeztem vissza.
Emma most már a földet bámulta. Éreztem, hogy nem éppen erre a válaszra várt, ezért ezt mondtam:
-Emma! Nézz a szemembe, és mond, hogy igazat mondtál!-néztem rá mosolyogva, mire mélyen belenézett a szemebe és azt válaszolta:
-Igazat mondtam. Hisz sohasem hazudnék neked!
Mikor ezt mondta, elöntött a boldogság, és a tudat, hogy nem tudna nekem ártani és hazudni. Mikor látta, hogy tátott szájjal gondolkodok valamin, újból a földet kezdte el pasztázni. Majd félénken újból elindítottam egy beszélgetést.
-Szeretnéd, ha én is igazat mondanék neked? -kérdeztem, és éreztem, hogy belepirulok. Ő pedig csak mosolyogva válaszolt.
-Ez nem kérdés.
-Hát rendben. -szerettem volna egy kis időt nyerni, hogy átgondolhassam, mit is mondjak, de ő megszakította a gondolkodási menetemet és így szólt:
-Szóval?
Te is tetszel nekem, már nagyon régóta. -Mondtam, és éreztem eljött az idő, hogy elmondjam, mi is volt a korábbi félrevonulásunk eredeti oka.- És ma is azért hívtalak félre, hogy elmondjam, de nem volt bátorságom. Gyáva vagyok, és ezt el is ismerem. -fejeztem be végül a mondani valóm, ő viszont nem tudott erre mit mondani. Csak gondolkodott, és szinte már hallottam, hogy kattog az agya, ezért megkérdeztem tőle.:
-Semmi?
Miután Emma visszatért a valóságba, csak meglepődve nézett rám, én pedig hiába vártam a válaszát, nem jött ki hang a száján, ezért megtörtem a már kínos csendet a helységben.
-Hát rendben.
Elkezdtem kifelé menni, mikor utánam szólt.
-Ne, Zayn! Várj!
-Igen? Hallgatlak, csupa fül vagyok.- mondtam már kissé flegmán, mikor észrevette, hogy kissé megbántott, hogy nem szólt semmit, mikor én elmondtam neki az érzéseimet.
-Nem jutok szóhoz.- Most ő törte meg a hallgatásunkat.
-Pedig jó lenne, mert így most nem tudok mihez kezdeni. Tudod, nem tudok olvasni mások gondolataiban.- Mondtam, és vigyorogtam, mint egy tejbe tök, bár nem tudom miért. Ekkor az történt, amire igazából még csak gondolni sem mertem. Emma oda jött hozzám, majd megcsókolt. Nem tudtam mihez kezdeni, ezért visszacsókoltam, majd elhúzódott tőlem, és így szóltam.
-Nahát! Szóval akkor mi most.. -abba hagytam ,mert nem tudom, neki mit jelentett ez a csók, gondoltam, majd ő befelezi a mondanivalómat. De nem így lett. Emma csak mosolygott, gondolom tudta, hogy szerintem mi volt ez. Ennek nagyon örültem, ezért csak ennyit mondtam.
-Hát rendben.
Emma még minden csak mosolygott, ezért én már nem bírtam tovább, és megpróbálkoztam kideríteni a csók történetét.
-Akkor ezt most vegyem úgy, hogy mi.. izé... -próbálkoztam, de éreztem, hogy a pillantásával megint zavarba hozott.- kisegítenél, kérlek! -kértem meg mosolyogva, mire elkezdte mondani.
-Te és én, -kezdte, majd belépett Harry és nem fejezte be a mondatot. Kissé mérges lettem, mert az előző elvonulásunkkor is benyitott valaki, de ő nem Louis volt.
...

Összes oldalmegjelenítés

2013. június 29., szombat

1. rész~Titkolózás

Szereplők

Szereplők: