34. Rész. ~Megdöbbentő nap

Sziasztok. :)
Majdnem meglett a 3 pipa, a komikat viszont köszönöm.. ;) ♥
Meghoztam az új részt, mert már nem bírom tovább. :) ♥
Nem is húzom az időt, olvassátok csak. .) ♥
Jó olvasgatást,pusziii. :)
*Gitta.



-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Okés.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................
Mentünk,mentünk, mikor Emma már nagyon kíváncsi lett.
-Zayn ott vagyunk már??-kérdezte meg körülbelül ezredszerre.
-Még nem, még mindig nem.-mondtam neki nyugodtan kuncogva.
Még egy kicsit sétáltunk, majd meg is érkeztünk a tetőre, ahová perceken keresztül sétáltunk. Levettem Em szeméről a kendőt, mire ő megdörzsölte a szemét és tátott szájjal nézett le az épület tetejéről.
-Zayn, ez-ez mesés!-dadogott a látvány miatt.
-Örülök, hogy tetszik.-szorítottam meg gyengéden a derekát.
-Ezt te főzted?-mutatott a pokrócon lévő ételre.
-Igen, kíváncsi leszek, hogy milyen íze  van.-nevettem fel.
-Ez isteni!-mondta Em, miután leültünk, hogy megkóstoljuk.-Biztos te csináltad?-viccelődött.
-Igen, én voltam. Azt hiszem, tényleg gyakorlat teszi a mestert.-nevettem.
-Nagyon finom.-dicsérte meg újra, és újra.
-Köszönöm!-mosolyogtam, és bekaptam egy falatot.
Megettük a kaját, majd nézelődtünk még, beszélgettünk és lementünk a szállásunkra. Úgy döntöttünk nem fogunk egész nap bent kockulni, ezért kimentünk az utcára.
-Jól érzed magad?-kérdeztem Emtől.
-Persze.-mosolygott kedvesen.
-Akkor jó.-mondtam, majd megcsókoltam, mikor csörgött Emma telefonja.
-Nem veszed fel?-kérdeztem, miközben ő csak a kezében forgatta a mobilját.
-Halló?-vette fel Em. A telefon másik végén, ha jól hallottam, akkor Louis volt.
-Mi újság veletek?-kérdezte Lou a telefonon keresztül. Azért hallottam, mert Em kihangosította, miután biztos volt benne, hogy a srácok azok.
-Szia Louis!-köszönt Emma vidáman. -Még élünk.-nevetett.-Bocsi, elfelejtettünk felhívni titetek!
-Louis az?-kérdeztem, mert kicsit el volt csukódva a hangja, mintha baj lenne otthon, de később kiderült, hogy nem volt semmi.
-Üdv haza!-mondtam a telefonba, mire Louis így válaszolt.
-Átadom mindenkinek!
Hirtelen olyan dolog történt, ami számomra felfoghatatlan. Nem otthon történt baj, hanem itt, Párizsban, velünk. Egy szem pillantás alatt Emma eltűnt mellőlem. Elrángatták mellőlem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak káromkodni tudtam.
-Zaaayn!!-kiáltott Emma, miközben az ismeretlen személy még mindig a karját rángatta futás közben.
Ennyi idő alatt nem jutott semmi eszembe, hogy mit tehetnék, ezért utánuk futottam, és Emmát elkezdtem magam felé hurcibálni. Tudom, hogy fájhatott neki, de mégis mit tehettem volna mást?! Az ismeretlen ember még erősebben fogta Em kezét, amitől én még jobban dühbe jöttem. Hirtelen fellángolásból beboxoltam egyet az arcába. Megérdemelte. Emmát ebben a pillanatban el is engedte, de ő elfutott, ezért nem tudtam jól megnézni az arcát, tehát feljelentést sem tudok tenni zaklatásért. Emet szorosan magamhoz húztam, mire ő csak ott sírt a vállamon. Hogy történhetett ez? Nem értem.
-Ez meg ki volt?-néztem utána a távolba.
-Zayn.. Nem tudom.-sírt tovább.
-Jajj.. Jól vagy?-simítottam meg gyengéden a kezét, amelyet szorította a bűnöző.
-Megvagyok. -mondta, majd adott egy gyors csókot.
-Az a lényeg!-ölelt meg.
Körülbelül 2 óra lehetett, amikor visszamentünk a hotelba, addig bejártuk a környéket. Nagyon szép város ez a Párizs! Épp hogy becsuktuk magunk után a szoba ajtót, ismét csörgött a telefon. Most én vettem fel, mert Em ledőlt az ágyra.
-Louis! Bocsi, hogy csak így lecsaptuk a telefont, de nem tudom mi történt!-kértem bocsánatot egyből Louistól, mert el sem köszöntünk tőle, hiszen azt sem tudtam mi  volt. Emma már ott állt mellettem, és kivette a kezemből a mobilt, majd elkezdte elmesélni Louisnak az elmúlt óra eseményeit.
-Az nem semmi.-csak ennyit tudott Lou hozzá fűzni a dologhoz.- Jól vagytok?-kérdezte, a  hangjában aggódást hallottam.
-Igen.-nézett a karjára Em.
-Én is.-értettem egyet, majd végigsimítottam Emma kezét.
Elköszöntük Loutól, majd letettük a készüléket. Nagyon gyorsan eljött az este.
-Unatkozok.-mondta Emma. Kimenni már nem tudtunk, bent sem tudtunk már semmit sem csinálni.
-Aludjunk.-mondtam ásítva.
-Oké.-értett egyet mosolyogva a barátnőm.
-Jó éjt Kincsem!-köszöntem el tőle, majd egy jó éjszakát csókot adtam neki.
-Neked is, Zayn!-pislogott a nagy kék szemeivel.

Reggel Nagy meglepetés volt, mikor felkeltem. De ezt Emma jobban átélte, mint én. Mikor lementem felkelés után a konyhába ismét csörgött a telefon. A srácok egyszerre szóltak bele, hogy engedjem őket be az ajtón. Kicsit furán nézhettem magam elé, mikor ezt meghallottam, de végülis kinyitottam nekik. Bejöttek, majd Harry egyből letámadott, hogy had menjen még visszafeküdni, ezért felküldtem, hogy a földre feküdhet a szobába, de Emma mellé nehogy be merjen feküdni! Em mikor felkelt arra lett figyelmes, hogy Hazza fekszik mellette, és nem én. Nem értette, hiszen Párizsban voltunk. Egyből felrázta Em Harryt.
-Harry? Te mit csinálsz itt?-nézett Em bután, de ő nem kelt fel.-Harry!! Kelj már fel!-rugdosta meg Em harciasan.
-Mi a baj?-nézett fel Hazza kómás fejjel Emmára.
-Zayn hol van? Miért fekszel mellettem? És egyáltalán hogy kerülsz ide?-tett fel ezer egy kérdést Harrynek korán reggel.
-Hát az úgy volt..-kezdte Harry, de ásítása miatt abba kellett hagynia.

33. Rész ~Utazás-Párizs ♥

Sziasztok! :)
Először is nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak. :)) ♥
Másodszor pedig nagyon köszönöm a kommenteket. :) Meghoztam a friss részt. :) A következő fejezet 2 komment, és 3 pipa után jön!!!! :)
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............
-Mégis hová?-néztem rá meglepetten.
-Párizsba!-kiáltott fel őrülten csillogó szemmel.
-Na ne! Irány pakolni!-jelentettem ki, és már futottunk is fel a lépcsőn.-Amúgy ez most csak vicc, vagy komoly?-bizonytalanodtam el egy pillanatra.
-Komolyan.. Itt vannak a jegyek.-mondta, és odahozta a jegyeket.
-Akkor?-nevettem fel.
-Akarsz jönni, vagy nem? Mert akkor mással megyek.-nevetett fel ő is.
-Ez egy kicsit buta kérdés volt.-kacsintottam rá.
-Szóval jössz!-válaszolt helyettem.
-Persze.-mosolyogtam.
-Oké, akkor folytassuk a pakolást.
Mikor már nagyjából mindent bepakoltunk a bőröndökbe, akkor jutott eszünkbe, hogy igaz, hogy megvannak a repülő jegyek, de egy nagy kérdés az, hogy pontosan mikor indul a gép.
-Mikor indul a gép?-kérdeztem ijedt fejjel Emmától.
-Ez nagyon jó kérdés.-mondta, de ő ezt viccesnek találta.
Gyorsan mind a ketten elővettük a Laptopunkat, és elkezdtünk rajta pötyögni. Csak úgy bámultuk a kijelzőt, hogy minnél előbb megtudhassuk a menetrendet. Egy-két szóból meglett, a gép pontosan 15:30-kor indult. Mivel már 14:56 volt, ezért így szóltam.

-Aha! Akkor lassan indulnunk kellene, hogy fel is férjünk a gépre.
Elkészültünk, hívtunk egy Taxit, és már kint is voltunk a reptéren. Felszálltunk  gépre,  nem volt túl hosszú az út, mert az egészet végig beszélgettük.
-Remélem nem kell megint haza mennünk.-említette meg a megtörtént esetet.
-Én is!-értettem vele egyet.
Mikor megérkeztünk, leszálltunk a gépről valami fantasztikus táj tárult elénk. Elvittük a bőröndjeinket a szállodába, ahol aludni fogunk, és már indultunk is ki a nagyvárosba nézelődni. Ez az egyik kedvenc városom a sok közül, ahol már jártunk. Az Eiffel-torony, Notre-Dame.. Elképesztő helyek, építmények vannak itt. Épp az Eiffel-toronynál sétáltunk, amikor felmerült egy ötletem.

Kilátás az Eiffel-toronyból ♥

-Nem megyünk fel a torony tetejére?-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Mehetünk, de majd akkor én nem fogok lenézni!-kötötte ki Em.
-Én sem!-jelentettem ki én is, majd megcsókoltam.-Szeretlek!
-Én is Szeretlek!-mosolygott rám, majd átölelt.
Végig vártuk a nagyon hosszú sort, majd mi is felértünk az Eiffel-torony tetejére. Csoda szép volt a kilátás onnan fentről.
-Nagyon hosszú volt a sor, de megérte végig várni. -állapítottam meg a távolba nézve.
-Hát egy kicsit. -mondta Em, és megfogta a kezem.
-Na mi az? Félsz?-kérdeztem szorosabban tartva a kezét.
-Nem...-mosolygott.
-Rendben.-hagytam ennyiben és újból kinéztem a távolba.
-Zayn, mondtam már, hogy szeretlek?-nézett rám óriás kék szemeivel.
-Nem elégszer.-válaszoltam, majd megcsókoltam. Annyira romantikus volt.
Miután kinézelődtünk magunkat egy időre, úgy döntöttünk, hogy vissza indultunk a hotelba, ahol megszálltunk.
-Ez egyszerűen csodálatos volt!-áradoztam még mindig az Eiffel-toronyról.
-Meseszép.-értett velem egyet Emma.-Akárcsak a szemed.-folytatta.
-Na ne kezd megint.-mosolyogtam rá huncutan.
-Ez az igazság! Te ki hülye.-nevet, majd egy nagyot ásított.
-Aludjunk?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Jó lenne.-mosolygott, majd már el is indult fel a lépcsőn.
Én már régen aludtam, amikor Emma bekapcsolta a szobában a TV-t, mikor elkezdtem forgolódni.
-Emma.-szóltam hozzá suttogva, mire ő elbújt a paplan alá.-Emma, láttam, hogy itt vagy!-mosolyogtam kómás fejjel.
-Bááá..-ugrott ki egy kis idő múlva Em a takaró alól.
-Jajj..-nevettem ki, majd magamhoz húztam.-Mióta vagy fent?
-Hát körülbelül 1 és fél órája..-számolgatta az órát nézve.
-Az igen.. És mit csináltál?-vártam a választ.
-Tv-ztem.-mondta vállat vonva, mosolyogva. -Te miért keltél fel?
-Nem tudom.-nevettem.
-Mennyi az idő?-kérdezte.
-Fél 4.-válaszoltam a fali órát nézve a sötétben.
-Már? Szinte semmit sem aludtam.-nevetett.
-Akkor ideje aludni.-mosolyogtam és a távirányítót kezdtem el keresni.
-Te is alszol még?-nézett rám.
-Persze.-mosolyogtam.
Reggel, mikor felkeltem Emma még nagyon mélyen aludt, ezért lementem a konyhába valami reggelit összecsapni magamnak. Emma körülbelül délben kelt fel. Én addig elmentem sétálni egyet, TV-ztem is. Legalább kialudta magát.
-Jó reggelt, vagy napot, Kincsem.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Neked is.-mondta sóhajtva, nem túl meggyőzően.
-Mi a baj?-mentem hozzá közelebb.
-Semmi.-tagadta egyből.
-Komolyan?-próbáltam viccelődni vele.
-Ugyan mi baj lenne?-harapta le egyből a fejem a kérdésem miatt.
-Csak furán köszöntél.-mondtam, majd megöleltem.
-Bocsi. Mi a mai program?-tért el a témától.
-Mit szeretnél? Maradjunk, vagy mennyünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Párizsban vagyunk... Mennyünk!-erre már ő is vidámabb lett.
-Oké, de szeretném, ha bekötnéd a szemed!-kértem, hogy tegye azt, amit mondtam, majd átnyújtottam neki egy kendőt.
-Miért?-nézett rám furán és a kezében tartott rongyra.
-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Oké.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................

32. Rész ~Meglepetés

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy ekkora késéssel, de meghoztam az új részt. :) Mivel ennyit késtem, ezért hosszabbra, és eseménydúsabbra próbáltam írni ezt a részt, de döntsétek el ti, hogy mennyire lett jó. ;)
A következő részt akkor hozom, ha meg lesz a 3 komment!! Ha karácsonyig nincs meg, akkor TALÁN karácsonyi ajándéknak megelőlegezem a frisset. ;)
Jó olvasgatást. :)♥
*Gitta.

Na hol vannak?-nézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......
A strandról egyenesen Liamék házához mentünk, ahol az összes többi banda tag is ott volt. Kicsit sajnáltam, hogy a közös napunk helyett, egy szokásos, srácos nap lett, de mégis nagyon jól éreztük magunkat.
-Sziasztok!-rontottam be először én a házba.
-Ti együtt vagytok még?-nézett ránk Louis értetlenül, köszönés nélkül.
-Miért ne lennénk?-kérdezett vissza Em meglepődve.
-Oppssz.. -monda Lou. Azt hiszem valamiben elszólta magát.- Semmi..-terelte a témát feltűnően.
-Mi?-nézett körbe még mindig értetlenül Emma a helységben, de mindenki tettette, hogy mással van elfoglalva. - Mond már mi a bajod Louis!-nevetett kínosan Em, mire én csak furán néztem a többiekre, de még mindig nem válaszoltak.-Na jó, mindegy.. Hagyjuk..-próbálta Em meg sem történtnek nyilvánítani az előbb elhangzott mondatot.
-Oké..-nevetett fel Louis.
-Harry?? Hol van Harry??-nézett rémülten körbe Em.
-Elment valahová.-ismertette a helyzetet Niall.
-Na mindegy..-mondta Emma szomorúan, ami nekem kicsit rosszul esett.
-Miért?-kérdeztem kíváncsiságból.
-Mert már régen láttam.-mondta Em, mintha ez alap dolog lenne, hogy egyből őt keresi.
-Igen?-néztem rá furcsán.
-Zaayn!-nézett rám Em, és átkulcsolta a kezét az enyémen.
-Igen?-mosolyogtam.
-Ááá.. Semmi.-mondta Em, majd megölelt, mire valaki megijesztette Emmát, aki felugrott, engem elengedve. Az a valaki nem más volt, mint Hazza. Ő állt mögötte.
-Na miért is hiányoztam ennyire?-kérdezte Harry széttárt karokkal, Emma ölelésére várva. Em csak mosolygott és már ott is volt Harry kebleiben.
-Hát te merre voltál?-nézett fel Harryre Em kíváncsian.
-Csak vettem neked valamit. -mondta Hazza mosolyogva, majd átnyújtott neki egy kis dobozt. Így külső szemmel eléggé furcsa jelenet volt, mert elfelejtettem egy dolgot.  Jó, hogy nem térdelt le elé, vagy valami.
-Ez mi?-nézte a kis dobozkát Emma, és forgatta a kezében.
-Nézd meg!-mondták egyszerre a többiek, de én csak elkerekedett szemmel vártam, hogy mi van benne. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egész dolgot, mert én is tudtam róla, de annyira érdekes jelenet volt ez az életemben, hogy egyszerűen nem tudtam a srácokkal megbeszélt dolgunkra gondolni. Sőt, semmire sem tudtam abban a pillanatban gondolni. Szóval az ajándéka Haroldtól nem volt más, mint egy nyaklánc, amire az volt ráírva, hogy 'We Love Ya Em', a másik
oldalára pedig az, hogy 'Best Friends Forever'. Erről persze, hogy mindenki tudott, csak Emma nem. Mikor megláttam, annyira megkönnyebbültem, és annyira tetszett ez az egész, hogy így hozták össze, hogy még én sem tudtam róla, nehogy kibökjem Emma előtt, hogy azt elmondani nem lehet. Gyönyörű ajándék volt ez az ékszer Emma számára.
-Jajj srácok! Ez eszméletlenül gyönyörű! Le sem fogom venne! Nagyon köszönöm!-hálálkodott Em, mire mindenki odatömörült, hogy egyesével megölelhesse, végül egy csoport ölelés lett belőle.
-Vigyázz Em, összenyomunk!-kiáltott fel a kör közepétől Niall nevetve.
-Aúú.. Már mindegy!-mondta Em levegő után kapkodva.
-Bocsi, csak dúl az ölelés hiány mindenkiben!-mondta Liam, mire mindenki jobban nevetett.
Ott maradtunk még a srácoknál, kibeszéltük magunkból a dolgokat, megnéztünk egy filmet, majd már este is lett. Emma úgy döntött, hogy lassan haza kellene mennünk, úgyhogy elköszöntünk a fiúktól, és postafordultával beültünk a kicsi kocsinkba. Haza értünk, és egyből a nappaliba mentünk.
-Tényleg tetszik, amit összehoztunk neked?-néztem rá kíváncsian, az arcát fürkészve.
-Persze, egyszerűen imádom!-mondta, és bekönnyezett a szeme.
-Akkor jó.-mosolyogtam elégedetten, mint aki jól végezte a dolgát.
-Tv-zünk?-váltott témát Em.
-Igen.-nevettem fel, mert ez már meghitt esti program, miután hazajövünk valahonnan.
Bekapcsoltuk a TV-t, majd Emma az ölembe ült, és úgy néztük a TV-t.
-Ez így nagyon kényelmes, hogy az ölemben vagy.-mosolyogtam rá huncatan, mert már nagyon régen voltunk így, kettesben. Erre ő csak felnevetett. -Na mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi. -mosolyogott még mindig. -Nézzük a TV-t. -mondta, és a vállamra hajtotta a fejét, de én nem hagytam annyiban.
-Na mondjad! -erőlködtem mosolyogva.
-Semmi.-mondta, majd nézte volna tovább a filmet.
-Na?-mosolyogtam, és felemeltem óvatosan a fejét a vállamról, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
-Szeretlek!-mondta, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek, Kicsim!-mondtam mosolyogva.
-Nem megyünk el valahova? -pattant fel ez az ötlet Emnek.
-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............

 

31. Rész ~BackStage és másnap

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy a héten nem tettem ki új részt, akkor sem, hogy meglett a 2 komment. :D Ennek nagyon örültem, viszont nem vittem be magammal a koleszba a Laptopom, ezért nem tudtam megírni a friss részt sem..  Bocsánatot kérek mindenkitől! :)
Most viszont itt a legújabb rész, ami szerintem hosszabb lett, mert azt írtátok, hogy rövidek a részek. :) Hát akkor tessék. :) Még hosszabb lett. :)
Iratkozzatok fel, tényleg nem fogjátok megbánni. ;)
Jó olvasást! ♥
*Gitta.





-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit  rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................
Az egész koncert nagyon jó hangulatban telt, ezért egész hamar vége lett, mert elszaladt az idő. A koncert végén Em lejött a színpadról, én már ott vártam őt a színpad aljánál. Beugrott a nyakamba, és végig azt hajtogatta, hogy mennyire jó érzés volt, hogy mindenki ő érte volt oda. Együtt átmentünk a Bachstahebe, ahol még mindig a koncertről volt szó.
-Emma, egyszerűen fantasztikus voltál!-dicsértem meg körülbelül ezredszerre.
-Köszönöm!-ölelt meg fülig érő mosollyal.
-Ez az igazság! A barátnőm egy igazi énekes nő lett!-csókoltam arcon.
-Emmaaa!-futott Harry Emma felé, aki hirtelen teljesen ledermedt.
-Harry, nyugi!-nyugtatta Em, mert Hazza csak úgy lendületből felkapta a lányt, aki kisebb sokkot kapott ettől a mozdulattól.
-Bocsi.-nevetett Harry.
-Mesés voltál!-szállt be a dicséretek közé Niall is.
-Köszönöm Niall! Tudjátok ez nagyon sokat jelent nekem!-mosolygott Emma büszkén, hogy mi is ott lehettünk, és tudtunk rá időt szakítani. Pedig ez nagyon természetes dolog számunkra, hogy az ő fontos eseményein ott vagyunk, ahogy ő is a miénken. Ez az igaz szerelem, és egyben barátság is. -Szeretlek titeket, srácok!
-Mi is téged, Em!-mondtuk, szinte egyszerre.
Nagyban beszélgettünk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Paul köhint mellettünk. Senki sem vette észre, hogy mikor jött oda, vagy hogy mióta állt ott. Nem is volt túlságosan a lényeges.
-Nagyon ügyes voltál Emma. Gratulálok!-próbált kezet rázni vele Paul is.
-Köszi Paul!-Em csak megölelte, nem is rázott vele kezet.
-Büszkék vagyunk rád, mindannyian. Mind a 7-en, akik most itt vagyunk! -mondtam, véleményem szerint mindenki nevében.
-Köszönöm mégegyszer, és utoljára, de lassan menjünk haza, mert nagyon elfáradtam. -nevetett Emma, elég fájdalmas képet vágva.
-Oké, induljunk.-egyeztem bele.
Mindenkivel lepacsiztunk, Emma mindenkivel lepusziszkodott és kimentünk az ajtón. Hamar haza is értünk, mert nem volt messze a koncert helyszíne. Otthon ismét a nappaliba ültünk le, ahol tényleg mindent meg tudunk beszélni, ezért folytattuk a koncertet.
-Tényleg annyira ügyes voltál, de már annyian dicsértünk, hogy akkora lesz az EGO-d, hogy nem fogsz beférni a házunkba.-nevettem fel és odahúztam magamhoz Emmát.
-Köszi, ez igazán kedves volt.-nevetett fel és beleütött a vállamba, de csak játékosan, ezért nem fájt.
Még egy kicsit beszélgettünk, tévéztünk, majd amikor már mind a ketten körülbelül a századikat ásítottuk, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a szobába aludni. Fent az egyben úgy aludtunk el, hogy Em még majdnem ült, és pedig álltam, de végül reggel úgy keltünk, hogy az ágyban fekszünk, kényelmesen a pihe-puha párnák között. Igazából én arra keltem, hogy Emma véletlenül megütött.
-Au.-kiáltottam fel, mire Em kinyitotta a szemét. - Na jó reggelt Álomszuszék!-köszöntöttem kedvesen a friss hírességet.
-Bocsi.-nyöszörögte Em álmosan.
-Nincs semmi baj.-mosolyogtam rá még én is elég kómásan.
-Nagyon jót aludtam.-mondta Em mosolyogva két ásítás és nyújtózás között.
-Én is, bár már nem érzem a fenekem.-nevettem.
Nagy nehezen kikeltünk az ágyból és lementünk reggelizni. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit csinálhatnánk ma, de mivel nem jutottam semmire, feltettem a kérdést a páromnak.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá aranyosan a kora reggeli órákban.
-Hmm.. Ez egy nagyon jó kérdés, viszont nem tudom rá a választ. -nevetett.
-Várj! Eddig gondolkodtam, bár nem jutott semmi eszembe, viszont most, hogy kimondtad azt, hogy nem tudod a kérdésemre a választ eszembe jutott az, hogy kimehetnénk a strandra. Viszont azt ne kérdezd, hogy ebből a kijelentésedből hogy jött ez az ötlet.-nevettem fel.
-Hát oké.-nevetett Em is.-De amúgy ez egy nagyon jó ötlet.-mosolygott.
-Oké, akkor ha végeztünk, akkor mennyünk összepakolni a cuccainkat.-ajánlottam fel.
Megreggeliztünk, majd már a cuccainkat is összepakoltuk, ezért elindultunk ki a strandra. Eléggé be volt borulva, pedig reggel nagyon szépen sütött a nap.
-Lehet, hogy esni fog.-forgolódtam a homokban az egét szemlélve.
-Pont ma. -nevetett Emma.
-Így szokott ez lenni. Mindig kifogjuk a rossz pillanatokat.-mosolyogtam.
-Akkor merre tovább?-nézett körbe a strandon Em, ahol nagyon sok ember volt.
-Nem tudom.-töprengtem.
-Elmegyünk a fiúkhoz?-kérdezte Emma csillogó szemekkel.
-Menjünk!-nevettem, mert tudtam, hogy nagyobb kedve volt inkább oda menni, mint strandra.
-És kihez? Niall? Harry? Liam? Vagy esetleg Louis?-mosolygott huncutan.
-Még mielőtt válaszolnék, felhívom Niallt, hogy hol vannak, oké?-nevettem fel akaratlanul is.
-Okés.-mosolygott majd megölelt.
Tárcsáztam Niallt, aki már az első csöngésre felkapta a telefonját. Kitárgyaltuk, hogy hol vannak, ezért le is tettük a mobilt. Emma egyből a nyakamba zúdította a kérését.
-Na hol vannak?-kinézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......

30. rész ~Haladás a régi élet felé

Sziasztok. :)

Bár nem lett egy komment sem, nem akartam tovább várni, ezért meghoztam nektek a következő részt. :)

olvassátok jó sokat, és kommenteljetek, mert csak 2 komi után hozom a 31. részt!

Kommentelni NÉVTELENÜL is lehet! :) ;)

*Gitta.

 -Ennyi? Ez komoly? Szánalom..-hallgattam, majd elkezdett csipogni a telefon. Kinyomott.
..................
Érzem, hogy ez nagyon csúnya dolog volt, amit Emmával tettem. De akkor úgy éreztem,
hogy nem tehettem mást. Sajnálom, iszonyat bűntudatom van. Bárcsak lehetne idő gép..
Akkor ezt a telefon beszélgetést biztos nem így csináltam volna. Egy hét múlva Emma
hazajött New Yorkból. Kimentem elé meglepetésből a reptérre, de nem számítottam
tőle ilyen nagy lelkesedésre.
-Szia!-sétáltam felé nyugodtan.
-Zaaayn!-kiáltotta Em és a nyakamba ugrott. Ez már elég furcsa dolog volt ahhoz
képest, hogy nemrég még szinte a szakítás szélén álltunk.
-Szia!-köszöntem ismét.
-Valami baj van Kicsim?-nézett a szemembe Em.
-Nem.. -mondtam, és lehajtottam a fejem.-Gondolkodtál?-vágtam bele a dolgok közepébe.
-Igen..-válaszolta hirtelen.- És arra jutottam, hogy Szeretlek, és remélem, hogy te is így érzed ezt az egészet.-vallotta be.
-Igen..-mosolyogtam, mert reméltem, hogy ezt fogja mondani.-Többet nem fogunk veszekedni ilyen kis apróságokon és lenne még egy kérdésem.-néztem rá huncutan.
-Hallgatlak!-fürkészett Em kíváncsian.
-Elmész koncertet adni?-hajtottam le a fejem, nehogy belenézzen a szemembe.
-Ez a hét nagyon rossz volt...-kezdte.-Nélküled..-fejezte be, majd megláttam a cigis dobozt a kabátja zsebébe. Megpróbálta mélyebbre dugni a dobozt, pedig tényleg észrevettem.
-Ugye az nem cigi?-kérdeztem remélve, hogy nemet mond.
-Hol?-kérdezte, majd elkezdett a zsebében turkálni, végül úgy döntött, hogy előveszi.
-Oké, nem tudom, hogy miért. Én teljesen leszoktam- mondtam, majd vártam, hogy elmagyarázza ezt az egész szituációt.
-Tudod..-kezdte.-Ez a hét nagyon húzós volt nekem. -mondta.-De ígérem, leszokok!- ígérte meg, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Mit csináltál akkor, amikor nem voltam itthon?-kérdezte Em.
-Semmi különöset.-mondtam neki őszintén.
-Az jó.-nevetett ki.
-Tudom.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Menjünk el sétálni.. Ketten.-mosolygott Em és felkapta a kis táskáját.
-Oké.-mosolyogtam rajta egyet.
Elindultunk, kiértünk a reptérről és beszálltunk egy taxiba. Csak a helyi parkig mentünk autóval, onnan sétáltunk egy jó nagyot. Elértünk egy messzebbi padhoz, ahová leültünk.
-Szóval?-kérdeztem, és vártam, hogy most mit szeretne csinálni.
-Nem tudok mit mondani.-rázta meg Em a fejét.

-Komolyan?-visszakérdeztem, ugyanis ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem, hiszen mindig jár a szája.
-Több, mint egy éve együtt vagyunk.-ismertette a helyzetet, mire én elmosolyodtam ezen az aranyos kijelentésén.
-Igen, tudom.
Itt elhallgattunk egy ideig. Egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. Kínos csend volt, amit ismételten én törtem meg.
-Szóval, mit szerettél volna ezzel mondani?
-Csak így hirtelen eszembe jutott.-mondta.
-Boldog vagyok veled, Emma.-fordítottam magam felé, és mélyen a szemébe nézve mondtam ezt neki.
-Én is.-mosolygott, majd hosszasan megöleltük egymást.
-Mit csináltál a kezeddel?-húzta le a pulcsi ujját a sebről.
-Semmit.-mondtam, majd gyorsan eltakartam ismét.
-Zayn..-nézett rám. -Ne titkolózz! Szóval?-ki akarta szedni belőlem.
-Semmit. Tényleg.-mondtam zavartan.-Csak eltörtem egy tányért.
-Oké. Én hiszek neked! -mosolygott és adott egy gyógypuszit a kezemre.
-Köszönöm! -mosolyogtam.
-Na merre felé menjünk?-nézett körbe Em a téren.
-Menjünk arra.-mutattam jobbra, majd elindultunk.
Sétáltunk egy kört, majd ismét leültünk egy padra. Beszélgettünk, aztán odajött hozzánk néhány rajongó.
-Sziasztok!-köszönt elsőként Emma.
-Sziasztok! Kérhetnénk tőletek autó grammot?-csillogott az összes lánynak a szeme.
-Tőlünk?-emelte ki Em ezt a szót meglepetten.
-Persze, hogy adunk.-mentettem ki Emmát a helyzetből, és már nyúltam is a tollakért
és a cetlikért.
Haza mentünk, majd néhány nappal később eljött a nap, amit már nagyon vártunk. Emma koncertjének az ideje, amit végül is elvállalt. Tényleg ez a nap is eljött. Hamarabb, mint azt gondoltuk. Reggel úgy keltünk fel, hogy már olyan fittek voltunk, mintha csak Kondiból jöttünk volna, nem is az ágy puha karjaiból. Aznap délelőtt korábban elmentünk a Producerrel arra a

helyszínre, ahol Em fellépett. Még egyszer elpróbálták a dalokat, táncokat, beállították a mikrofonokat, majd már kezdtek  készülődni az estére. Egész gyorsan elkészültek a sminkkel, ruhával és a frizurájával. Egyszerűen gyönyörű lett! Lementem a színpad elé, hogy közelről nézhessem a barátnőm első, egyedüli koncertjét. Emma kilépett a színpadra. Az egész koncert terem egy emberként kezdett el sikonyálni, üvöltözni. Emma bemutatkozott, és kezdte is az éneklést.
-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................

29. Rész ~ Váratlan fordulat

Sziasztok. :)
Ismét meg lett a 2 komment. :) Imádlak titeket. :)
Haladunk a feliratkozással is. :) Köszönöm. :)
Szerintem behozhatjuk azt is, hogy lassan már csak akkor teszek ki új részt, ha 3 komi van a rész alatt! :) Sok sikert. :)
Jó olvasást.! :) ♥
*Gitta.



-Nahát, Kicsim, ez nagyszerű lehetőség!-folytattam a témát a vendég elmenetele után. Emma nagyon csúnyán nézett rám, amit nem tudtam, mire véljek.
.........................
-Mi a baj?-kérdeztem kissé rémülten az arcát fürkészve.-Nem szeretnéd?
-Nem, nem azzal van a baj.-rázta mega fejét. -Na jó, inkább nem mondok semmit.-mondta és bement a nappaliba. Utána mentem és bíztattam, hogy mesélje el, mi bántja ezzel kapcsolatban.
-Hallgatlak!-ültem le mellé.
-Nem.. Hagyj békén.-mondta erőteljesebben és felkelt mellőlem.
-Kicsim!-szóltam utána, de hiába.
-Majd jövök!-jelentette ki, aztán megfogta a táskáját és elment. Több, mint valószínű, hogy a srácokhoz tartott, ezért elindultam utána.
-Hát te? -kérdezte Niall egyből Emmát.- Zaynt hol hagytad?-kíváncsiskodott.
-Nem érdekel hol van.-mondta póker arccal.
-Mi történt veletek?-kérdezte Louis kíváncsian.
-Zayn..Tudjátok annyira furán viselkedik mostanában velem.-kezdte mondani.
-Miért?-ezt Liam kérdezte.
-Olyan fura és kész. Nem olyan már, mint régen.-fejezte be egy krokodil könnycsepp keretében. Én ott álltam az aktóban, ezért az egészet hallottam, amit mondott Emma rólam. Úgy éreztem, belekell avatkoznom, nem csinálhatok úgy, mintha nem is lenne közöm ehez az egészhez, ezért beljebb léptem és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Igen?-mondtam, Emmához szegezve a kérdésem súlyát.-És miért nem vagyok olyan? -értetlenkedtem. -Csak jüt akarok neked, hogy beinduljon a karriered. Bíztatni próbállak, Emma.-fejeztem be a combomra csapva.
-Zayn.. Te mit keresel itt?-még mindig itt volt elakadva, hogy kerültem ilyen gyorsan ide, és honnan tudtam, hogy Niall-ékhoz ment.
-Tudtam, hogy ide fogsz jönni.-zátam le ezt a témát. Elég jól ismerem ahoz, hogy ebből is vita legyen.
-És mond, tegnap előtt este hol jártál?-nézett rám fürkésző tekintettel. -Mivel tegnap előtt este te nem voltál otthon.-vágta a fejemhez.
-Ezt nem itt kellene megbeszélnetek.. És bocsi Emma, de Zayn itt aludt nálunk, mert amolyan banda megbeszélés volt.-magyarázta el az eseményket Emmának Liam.
-Akkor ezért bocsi.-hajtotta le fejét Em.
-Semmi baj. Akkor most te jösz. Mia  bajod a mostani viselkedésemmel?-kérdeztem meg ismét válaszra várva. Mélyen a szemébe néztem, mert még mindig nem válaszolt. Egyszer csak oda jött hozzám, és megölelt. -Kicsim! Mondjad, kérlek!-kérleltem még mindig.
-Tudom, Zayn én nagyon szeretlek, de mostanában nagyon furán viselkedsz.-mondta, bár ezt hallottam, amikor mondta a többieknek is.
-De miért? Én arra vagyok kíváncsi.. Csak jót szereték neked. Miért vagyok furcsa?-kezdett kicsit idegesíteni Em viselkedése, és titkolózása.
-Menjünk haza, jó?-nezett a szemembe. -Hagyjuk ezt az egészet és csináljunk úgy, mintha meg sem történt volna ez az egész.
Ez a mondat után végleg betelt a pohár. Komolyan nem értettem, Em miért hisz furcsának. Ha csak ennyi, el akarja felejteni, biztos nem nagy dolog, de ha már felhozta, kisebb oka biztos volt.
-Ez nem állapot, Emma! Meg kell beszélnünkm különben a kapcsoltunk ezután soha nem lesz már olyan, mint régen!-tört ki belőlem.
-Állandóan veszekszünk!-bökte ki Em, majd szomorúan nézett rám.
Megpróbáltunk kicsit lanyugodni, ezért elment haza. Leültünk a nappaliba. Ez az a helység, ahol általában mindent nagyon jól át tudunk beszélni. Mindig itt tárgyaljuk ki a dolgainkat.
-Mire jó ez?-kezdtem ismételten.
-Van egy ötletem.-mondta Em, bár nem a kérdésemre.
-Mi?-mosolyogtam kicsit erőltetten, de azért nem feltűnően.
-Egy hétre elmegyek a nővéremhez New Yorkba. Egyrészt azért, hogy mind a ketten nyugodtan át tudjuk gondolni a történteket. Másrészt pedig azért, hogy kicsit a nővéremmel is lehessek.-fejezte be.
-Oké.-pislogtam rá szomorúan, mert nem ilyen ötletre számítottam.
-Visszajövök, nyugi.-nyugtatgatott a vállamat simogatva.
-Rendben.-mondtam kedvtelenül.
-Naa.. Ne legyél már ilyen letört!-fogta meg a kezem.
-Jó.-mondtam kicsit nagyobb erővel.
-Zayn. -mondta ki a nevem.-Most én kérdezem meg tőled. Mi a baj?-nézett mélyen a szemebe.
-Semmi, tényleg. Csak rossz ez így.. Most ezek szerint szünet lesz köztünk, igaz?-kérdeztem nem kerülgetve ezt a komoly témát.
-Sajnos igen.-mondta ő is szomorúan.
-Rendben, akkor jó utat, Em.-búcsúztam el tőle, és elindultam az ajtó felé.
-Zayn, várj!-kiabált utánam, és elkezdett sírni.
-Nincs miért várnom.-válaszoltam, és lenyomtam a kilincset.
-Zayn, kérlek.-könyörgött, már mellettem állva.
-Mondjad.-hagytam rá.
-Szeretlek!-mondta és ismét legördült egy könnycsepp az arcán, ma már sokadszorra.
-Én is szeretlek, de most már ideje pakolnod.-küldtem fel a szobába.
A srácokhoz mentem, ahol a fiúk nagyon kedvesek voltak. Napokig nem szóltam nekik egy szót sem Emmáról, nehogy eszembe jusson, mennyire hiányzik. A többiek sem hozták szóba. Bár biztos voltam benne, hogy nagyon jól érzi magát kint Amerikában a nővérénél, mégis éreztem, hogy jelen pillanatban valami hiányzik az életemből. Ami nem más, mint maga Emma. Nem bírnám elviselni, ha szakítanánk.
*Eközben New York-ban*
-Szia. Ugye nem zavarlak?-kérdezte Emma nővérétől, Carlytól.
-Nem. -mosolygott kedvesen.-Zaynt hol hagytd?-nézett Em mögé.
-Otthon.-válaszolta szomorúan.
-Hogy-hogy? Valami baj van?-ölelte meg a húgát Carly.
-Nem nagy valami. Csak állandóan veszekszünk, ezért egy kis szünetet tartunk a kapcsolatunkban.
*Otthon*
-Azt hiszem fel kellene hívnom Emmát. Végülis nem szakítottunk, csak szünetet tartunk.-vázoltam fel a srácoknak az ötletem, mire mindenki bólintott, ezért már tárcsáztam is a nővére telefonszámát, amit rögtön Em vett fel.
-Szia.-köszönt boldogan.-Mit szeretnél?
-Szia. Csak gondoltam felhívlak, hogyépségben oda értél-e.-mondtam neki, én is mosolyogva.
-Persze. Köszi.-mondta.
-Akkor jó, csak ezért hívtalak. Szia.-mondtam és már ki is akartam nyomni a telefont, de Emma még beszélt ezért vissza emeltem a fülemhez.
-Ennyi? Ez komoly? Szánalom..-hallgattam, majd elkezdett csipogni a telefon. Kinyomott.