32. Rész ~Meglepetés

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy ekkora késéssel, de meghoztam az új részt. :) Mivel ennyit késtem, ezért hosszabbra, és eseménydúsabbra próbáltam írni ezt a részt, de döntsétek el ti, hogy mennyire lett jó. ;)
A következő részt akkor hozom, ha meg lesz a 3 komment!! Ha karácsonyig nincs meg, akkor TALÁN karácsonyi ajándéknak megelőlegezem a frisset. ;)
Jó olvasgatást. :)♥
*Gitta.

Na hol vannak?-nézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......
A strandról egyenesen Liamék házához mentünk, ahol az összes többi banda tag is ott volt. Kicsit sajnáltam, hogy a közös napunk helyett, egy szokásos, srácos nap lett, de mégis nagyon jól éreztük magunkat.
-Sziasztok!-rontottam be először én a házba.
-Ti együtt vagytok még?-nézett ránk Louis értetlenül, köszönés nélkül.
-Miért ne lennénk?-kérdezett vissza Em meglepődve.
-Oppssz.. -monda Lou. Azt hiszem valamiben elszólta magát.- Semmi..-terelte a témát feltűnően.
-Mi?-nézett körbe még mindig értetlenül Emma a helységben, de mindenki tettette, hogy mással van elfoglalva. - Mond már mi a bajod Louis!-nevetett kínosan Em, mire én csak furán néztem a többiekre, de még mindig nem válaszoltak.-Na jó, mindegy.. Hagyjuk..-próbálta Em meg sem történtnek nyilvánítani az előbb elhangzott mondatot.
-Oké..-nevetett fel Louis.
-Harry?? Hol van Harry??-nézett rémülten körbe Em.
-Elment valahová.-ismertette a helyzetet Niall.
-Na mindegy..-mondta Emma szomorúan, ami nekem kicsit rosszul esett.
-Miért?-kérdeztem kíváncsiságból.
-Mert már régen láttam.-mondta Em, mintha ez alap dolog lenne, hogy egyből őt keresi.
-Igen?-néztem rá furcsán.
-Zaayn!-nézett rám Em, és átkulcsolta a kezét az enyémen.
-Igen?-mosolyogtam.
-Ááá.. Semmi.-mondta Em, majd megölelt, mire valaki megijesztette Emmát, aki felugrott, engem elengedve. Az a valaki nem más volt, mint Hazza. Ő állt mögötte.
-Na miért is hiányoztam ennyire?-kérdezte Harry széttárt karokkal, Emma ölelésére várva. Em csak mosolygott és már ott is volt Harry kebleiben.
-Hát te merre voltál?-nézett fel Harryre Em kíváncsian.
-Csak vettem neked valamit. -mondta Hazza mosolyogva, majd átnyújtott neki egy kis dobozt. Így külső szemmel eléggé furcsa jelenet volt, mert elfelejtettem egy dolgot.  Jó, hogy nem térdelt le elé, vagy valami.
-Ez mi?-nézte a kis dobozkát Emma, és forgatta a kezében.
-Nézd meg!-mondták egyszerre a többiek, de én csak elkerekedett szemmel vártam, hogy mi van benne. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem ezt az egész dolgot, mert én is tudtam róla, de annyira érdekes jelenet volt ez az életemben, hogy egyszerűen nem tudtam a srácokkal megbeszélt dolgunkra gondolni. Sőt, semmire sem tudtam abban a pillanatban gondolni. Szóval az ajándéka Haroldtól nem volt más, mint egy nyaklánc, amire az volt ráírva, hogy 'We Love Ya Em', a másik
oldalára pedig az, hogy 'Best Friends Forever'. Erről persze, hogy mindenki tudott, csak Emma nem. Mikor megláttam, annyira megkönnyebbültem, és annyira tetszett ez az egész, hogy így hozták össze, hogy még én sem tudtam róla, nehogy kibökjem Emma előtt, hogy azt elmondani nem lehet. Gyönyörű ajándék volt ez az ékszer Emma számára.
-Jajj srácok! Ez eszméletlenül gyönyörű! Le sem fogom venne! Nagyon köszönöm!-hálálkodott Em, mire mindenki odatömörült, hogy egyesével megölelhesse, végül egy csoport ölelés lett belőle.
-Vigyázz Em, összenyomunk!-kiáltott fel a kör közepétől Niall nevetve.
-Aúú.. Már mindegy!-mondta Em levegő után kapkodva.
-Bocsi, csak dúl az ölelés hiány mindenkiben!-mondta Liam, mire mindenki jobban nevetett.
Ott maradtunk még a srácoknál, kibeszéltük magunkból a dolgokat, megnéztünk egy filmet, majd már este is lett. Emma úgy döntött, hogy lassan haza kellene mennünk, úgyhogy elköszöntünk a fiúktól, és postafordultával beültünk a kicsi kocsinkba. Haza értünk, és egyből a nappaliba mentünk.
-Tényleg tetszik, amit összehoztunk neked?-néztem rá kíváncsian, az arcát fürkészve.
-Persze, egyszerűen imádom!-mondta, és bekönnyezett a szeme.
-Akkor jó.-mosolyogtam elégedetten, mint aki jól végezte a dolgát.
-Tv-zünk?-váltott témát Em.
-Igen.-nevettem fel, mert ez már meghitt esti program, miután hazajövünk valahonnan.
Bekapcsoltuk a TV-t, majd Emma az ölembe ült, és úgy néztük a TV-t.
-Ez így nagyon kényelmes, hogy az ölemben vagy.-mosolyogtam rá huncatan, mert már nagyon régen voltunk így, kettesben. Erre ő csak felnevetett. -Na mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi. -mosolyogott még mindig. -Nézzük a TV-t. -mondta, és a vállamra hajtotta a fejét, de én nem hagytam annyiban.
-Na mondjad! -erőlködtem mosolyogva.
-Semmi.-mondta, majd nézte volna tovább a filmet.
-Na?-mosolyogtam, és felemeltem óvatosan a fejét a vállamról, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
-Szeretlek!-mondta, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek, Kicsim!-mondtam mosolyogva.
-Nem megyünk el valahova? -pattant fel ez az ötlet Emnek.
-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............