28. Rész ~Otthoni móka

Sziasztok. :)
Bocsi a késésért, de csak most volt időm megírni az új részt. :) Annyira nem lett jó, mint amilyenre számítottam, ezért még a hétvégén megpróbálok mégegy részt kitenni :)

Ismét leírom, hogy név nélkül is lehet kömizni. ;) ha méég ma meg lesz a 2 komment, akkor MMA teszem ki az újabbat. :) ♥
Jó olvasást. :)
*Gitta.



Ezt jó ötletnek találtam. Felöltöztünk, mert elég hideg volt már kint. Kiléptünk az ajtón és egy olyan személy állt a kapuban, akira nagyon nem számítottunk.
.............
Csak néztünk magunk elé, amikor végre felfogtuk, ki áll a kapuban. Az a személy nem más volt, mint Emma anyukája. Arra viszont nem jöttünk rá, mit keresett itt, a házunknál, ezért kedvesen próbáltam megkérdezni.
-Helló. Mi újság? Mi szél hozott erre?-néztem rá nagy szemekkel válaszra várva.
-Sziasztok! -köszönt fülig érő mosollyal. -Csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagytok.
-Mi megvagyunk. Csak éppen elment az áram aztán kijöttünk kicsit. -ismertette a jelenlegi állást Em az anyukájával. -Veled mi újság? Hogy vagy?-tette fel a kérdést.
Kint még beszélgettünk kicsit, majd elmentünk sétálni hármasban, mert nem jött vissza az áram egyhamar. Este körülbelül 8 óra lehetett, mikor ismét égtek a lámpák a házban. Addig csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk. Egész jót trécseltünk. Később Em anyukája úgy döntött magunkra hagy minket, ezért elment egy szállodába.
-Most már szerintem csinálhatnánk valamit, amihez áram is kell.-tettem fel a gondolatom eléjük.
-Micsodát?-kérdezte Emma értetlenül.
-Háát.-mosolyogtam titokzatosan.
-Szóval?-kérdezte Em nagyokat pislogva.
-Mit szeretnél?- nevettem.
-Mindig azt kell csinálni, amit én akarok.. Ez így nem ér. -mondta kicsit csapkodva Em.
-Akkor csinljuk azt, amit én akarok.-jelentettem ki hucut mosoly keretében.
-És mit?-nézett rám Em óriási kék szemeivel.
-Szerinted?-próbáltam idegesíteni, mire ő csak kérdőn nézett rám. - Na jó, csak viccelni próbáltam.-nevettem fel végül.
-Nem vagy vicces.-mondta, majd kinyújtotta rám a nyelvét.
-Megharapjam?-kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.
-Mindig ezt mondod.-nevetett.
-Van ilyen.-válaszoltam, majd megcsókoltam.
-Te kis hülye!-mondta Em, majd rám mosolyogott és elkezdett szokás szeint a hajammal játszadozni.
-Szereted ezt csinálni?-kérdeztem meg tőle.
-Öhm.. Igen.-mondta mosolyogva, mert először nem értette, mire értem.
-Oké. -nevettem, majd engedtem, hogy tovább csinálja.
-Téged zavar?-nézett mélyen a szemebe.
-Dehogyis. Szeretem ha ezt csinálod.-néztem rá félmosollyal az arcomon.
-Ölelj meg!-mondta Emma hirtelen.
-Kérésed számomra parancs, Kicsim!-mondtam, és felálltam, majd jól magamhoz húztam és dédelgettem.
-Énekelj nekem, Zayn!-mondta Em, mire rámosolyogtam.
-Mit éneklejek?-kérdeztem zavartan.
-Bármit..-mosolygott a fejét a pulcsimba túrva.
Mivel még nem igazán énekeltem neki így, egyedül, ezértkicsit tartottam ettől az egésztől. Bár nem igazán tudom, hogy miért, mert havonta több millió embernek, rajongónak éneklünk a srácokkal. Elénekeltem az örök kedvencemet, a More Than This-t. Imádom ezt a számot. Mikor végigénekeltem, azt vettem észre, hogy Emmának egy könnycsepp folyt le az arcán.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva, és eltoltam magamtól, mert nekem volt dőlve.
-Nincs semmi baj. -mondta miközben letörölte az arcáról a meghatódás jeleit.-Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek, Emma.-mosolyogtam rá, és adtam neki egy jó nagy cuppanós puszit, mire mind a ketten nagyon hangosan felnevettünk, bár nem tudjuk az okát.
-Nem vagy álmos?-kérdezte Emma.
-Most, hogy mondod, tényleg álmos vagyok.-mosolygtam még egy utolsót rá.
-Olyan jó, hogy vagy nekem.-mosolygott rám ő is.
Imét kopogtak az ajtónkon, amin már nem is igazán lepődünk meg. Egyikőnk sem. Lassan már ajtó nyitási táblázatot kell csinálnunk, hogy melyik órában melyikünk nyisson ajtót.
-Kinyitom, maradj.-mondtam, és felkeltem a kanapéről, majd elindultm az ajtó felé.
Az ajtóban most nem más állt, mint Emma producere. Mikor megláttam, egyből boldogan köszöntem naki, majd szóltam Emmának, és behívtuk a konyhába. Kis beszélgetés után Em rátért a lényegre.
-Még nem telt le az 1 hét.-mondta kicsit rémülten.
-Tudom, de máris van egy koncertre felkérésed.-közölte vele a jó hírt, ami igazság szerint nem tudom, hogy mennyire tetszett Emmának.
-Úr Isten. Ez most komoly?- nézett óriási szemekkel a producerre.
-Igen. Egy kérdésem lenne még hozzád.-folytatta a mondani valóját. -Elfogadod a felkérést, vagy sem?-mosolygott. Emma rám nézett, mintha csak az én érdekem lenne. Lehet, hogy fél elkezdeni a zenei pályát, pedig nem lenne semmi veszteni valója.
-Na? -vetettem rá egy bíztató mosolyt, mire Em sóhajtott egyet.
-Hát jó, legyen.-mondta nem túl meggyőzően.
-Nem szeretnéd?-kérdeztem, mert tényleg látszott rajta a már-már megbábás első fázisa.
-De..- kezdte- Csak ez az egész nagyon váratlanul ért.
-Megértem, ha még kell egy kis idő..-bíztatta a producer is.-Amúgy a fellépés csak a jövő hónapban lenne.. Van még időd gondolkodni, csak előre szóltam.-fejezte be egy árva mosollyal.
-Köszönöm!-mondta Em.
-Semmiség, Emma.-mondta a producer, majd elköszönt tőlünk, és kilépett a házból.
-Nahát, Kicsim, ez nagyszerű lehetőség!-folytattam a témát a vendég elmenetele után. Emma nagyon csúnyán nézett rám, amit nem tudtam, mire véljek.
.........................

27. Rész ~Álom

Sziasztok. :)
Meglett ismét a 2 komment. :) ♥ Köszönöm!
Azt is köszönöm, hogy folyamatosan olvassátok a blogom. :)
A következő részt ismét minimum 2 komment után hozom. :)
Kommentet NÉV NÉLKÜL is lehet írni, ha nem szeretnéd, ha más is látná, hogy te írtad! ;) ♥
Iratkozzatok fel még jó sokan, hogy egy kis család lehessünk. :P ♥
Jó olvasgatást! :*
*Gitta.

 -Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.

-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............
Én elmentem fel a szobába, és ledőltem az ágyba. A következő pillanatban Emma már rajtam feküdt, mert rámesett.
-Naa.-nevettem fel.-Nem fájt a kezednek?-fogtam meg gyorsan az eltört kezét.
-Nekem nem fájt..-vette ős is szemügyre a mancsát. -Neked fájt?-kérdezte.
-Hát egy picit kemény volt a gipszed de kibírom.-mondtam mosolyogva.
-Bocsi.. -mosolygott, majd megcsókolt.-Szeretlek!-mondta.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá vissza.
Körülbelül 10 percig csak beszélgettünk, majd éreztük, hogy egyre álmosabbak lettünk, ezért elköszöntünk egymástól és elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy Emma nagyban ásít mellettem.
-Zaaayn..-ásított Em.
-Igen?-néztem fel rá a párnák közül kómás fejjel.
-Semmi.-mosolygott rám, majd magamhoz húztam.
-Kialudtál?-suttogtam a fülébe.
-Igen-mosolygott ismét, majd lehunyta a szemét.
-Na mi van? Mosolygós kedvedben leszel ma?-nevettem fel
-Igen.-nevetett fel velem együtt ő is.-Mit álmodtál?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-Nem szoktam álmodni.-mosolyogtam.
-Én mindig álmodok valamit.- vigyorgott, majd elkezdte a hajamat birizgálni.
-És mi jót álmodtam az éjjel? -kérdeztem, mert tudtam, hogy erre várt.
-Hát.. Öhmm..-gondolkodott Em.
-Hallagatlak!-tartottam vissza a nevetésemet.
-Ááá.. Inkább nem mondom..-mondta először mosolyogva, majd a következő pillanatban már olyan hangosan visított, hogy még én is furcsálltam.
-Na most már kíváncsi vagyok.-pusziltam meg a homlokát bíztatás képpen.
-Akkor elmondjam?-nézett rám nagy szemekkel.
-Kérlek, ne kínozz már.-mosolyogtam huncutan.-Mond már Kicsim.-tört ki belőlem is a nagy nevetés.
-Na szóval..-kezdte.-Röviden mondom. Azt álmodtam, hogy született egy kisfiúnk.-zavarodottan elmosolyodott.
-Na tovább. -bíztattam.-Ez eddig nagyon jó álomnak hangzik.
-Szóval ugyan úgy nézett ki, mint te.. Olyan szép szeme volt.-mosolygott maga elé nézve.
-Oooo..-néztem én is a távolba, hátha látok valamit, de nem így történt.
-Mi van?-kérdezte, mert nem értette mire mondtam ezt.
-Ez egy nagyon szép álom!-pislogtam nagyokat a távolba, mire Em is megértette.
-Örülnél, ha igaz lenne? -nézett rám kiskutya szemekkel, maja adott egy puszit.
-Igen.-néztem rá álmodozva, de ő csak furán nézett rám.
-Mi van?-nevettem fel.
-Áhh. semmi.-nevetett ő is.-Naa.-kérleltem ismét.
-Ma nem megyünk sehová!-jelentette ki, és elterelte a babás témát.
-Oké.-tettem fel a kezem amolyan 'Igenis kapitány' stílusban.
-Mindjárt jövök.. Csinálok valami kaját.. Kettőnknek.-tette hozzá mosolyogva.
-Rendben, de finom legyen!-kacsintottam.
Emma lement a konyhába, és pedig bekapcsoltam a TV-t. Kicsivel később már Em is csatlakozott hozzám a kezében egy tálcával, amin piritós és egy tábla csoki volt. Megnyaltam a számat és elkezdtem enni.
-Ez az aztán az igazi király reggeli.-nevettem és beleharaptam egy újabb falatba.
-A csoki az enyém!-vette le a tálcáról Em a csokit.
-Nem is kapok belőle?-néztem a csokira, majd Emmára.
-Nem!!-nevetett ki,mint az 5 évesek.
-Hát akkor jó étvágyat az irigy brátnőmnek.-vicceskedtem.
-Tessék.-mondta, majd a kezembe nyomott 2 kockát.-adok neked, hogy nehogy rám ragadjon az 'irigy barátnő' név.
-Köszönöm!-adtam egy puszit neki köszönet képpen.
-Megérdemled.-mosolygott aranyosan.
-Te is megérdemled.-haraptam bele a csokiba.
-Tudom én. -mondta, és ő is elkezdett édességet falni.
-Észre vettél valamit?-kérdezte Em film nézés közben.
-Mit?-néztem fel a képernyőből.
-Már régen nem veszekedtünk.-mikor ezt meghallottam, melegsét töltötte el a szívem.
-És én ennek nagyon, de nagyon örülök.-fejeztem be a mondanivalója végét.
-Én is.-mosolygott.
-Akkor jó.-mosolyogtam én is.
Folytattuk a TV-t nézni, amikor elment az áram. Emma is jól tudja, hogy félek a sötétben, de még jó, hogy még nappal volt.
-Pont most?-nézett körbe a szobában Em.
-Hát látod.-nevettem.
-Még jó, hogy nincs sötét.-nevetett Em is.
-Igen. Mert mind a ketten félnénk. Mi lenne itt akkor.- gondolkodtam, majd elnevettem magam.
-Csináljunk valami olyat, amit áram nélkül is lehet.-vetette fel az ötletés a barátnőm.
-Mit?-vártam a gondolatát.
-Nem tudom.. Unatkozok.. Mondjuk..-gondolkodott.-Kimehetnénk az udvarra.-mondta végül.
Ezt jó ötletnek találtam. Felöltöztünk, mert elég hideg volt már kint. Kiléptünk az ajtón és egy olyan személy állt a kapuban, akira nagyon nem számítottunk.
.............

26. Rész ~Egy délutáni séta // Rajongó

Sziasztok. :)
Köszönöm, hogy meglett ismét a 2 komment. :)
Meghoztam a következő részt, olvassátok sok-ok szeretettel. :) ♥
Ez a rész is hosszabb lett, és több képet is tettem hozzá. :) Azt hiszem haladok. :)
Azt is köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogom. :) Már több, mint 1500 az oldalmegjelenítés. ♥
Már van 1 rendszeres olvasóm, iratkozzatok fel ti is. :) Jó olvasást!
*Gitta.





-Hát.. Azt nem tudom.. Tényleg..-gondolkodtam.-Mindent beletettem, amit csak találtam.-nevettem fel.
...............
Lementünk a konyhába, és Emma egyből lehuppant az asztalhoz. Csak várt, és várt, amíg oda nem tettem elé az ételt. Nem kezdett el enni addig, amíg le nem ültem én is elé.
-Kiváncsi vagyok, milyen az íze.-mosolygott huncutan.
-Őszintén.. Én is. -nevetek.
Miután megettük a nem túl jó ebédünket, Emma felhozta a ma délután programját.
-Megyünk ma valahova? Vagy itthon maradunk?-kérdezte.
-Ahogy te szeretnéd, Törött kezű kismacska.-kacsintottam rá.
-Akkor maradjunk itthon.-mondta, majd elpakolta a tányérainkat. Nekem kellett elmosogatnom, ugyanis ő, a begipszelt kezével nem tudott.
-Oké. És mit fogunk csinálni?-kérdeztem huncut mosoly kíséretében.
-Imádom, amikor így mosolyogsz.-mosolygott vissza a pirulás szélén állva.
-Miért is?-tettem fel a kérdést, és megpróbáltam még huncutabbul nézni rá. Azt hiszem, sikerült, mert a következő pillantban már csókolóztunk.
-Na akkor találjuk ki, mit csináljunk ma.-mondta Em.
Leültünk TV-zni, majd néhány perc múlva kopogtak a bejárati ajtón. Én mentem kinyitni, én még visszakiabáltam Emmának, hogy nehogy utánam fusson, mert nem lesz jó vége, mire nagy kacagást hallottam felőle. Kinyitottam az ajtót, és az udvaron Liam állt. Köszöntem neki, majd bementünk Emmához.
-E..Emma, a kezed!-dadogott. -Mi van veled?-nezett a gipszre értetlenül.

-Hát az úgy volt...-kezdte Emma, majd végigmesélte, és Liam csak ennyit kérdezett az egész történet hallata után.
-Összefirkálhatom a gipszed? -nézett Emre kiskutya szemekkel.
-Ha szeretnéd.-válaszolta Emma nevetve.
Nem csak Liam, hanem én is firkáltam rá. Nagyon aranyos lett. Bár nem tudunk túl szépen rajzolni, mégis egész egyedi lett.
-Ez egész jó lett.-dícserte meg a munkánkat Liam.
-Hát.. -nézte Emma.-Izéé..-ennyit tudott csak mondani. Ebből levettük azt, hogy neki annyira nem tetszik. De most ki kell bírnia 6 kemény hétig ezzel a csúfsággal. De azért megölelt minket.
-Ja, amúgy azért jöttem, hogy nem-e szeretnétek eljönni valahová velem, mert nagyon unatkozok egyedül otthon..-mosolyodott el.
-És Danielle?-kérdeztem meggondolatlanul, mert elfelejtettem, hogy nemrég szakítottak.
-Akkor menjünk el valahová.-mondtam, hogy megtörjem a kínos csendet közöttünk.
-Liam, én nem akartam..-mondta Emma lelkiismeret fuldalással.-Sajnálom!-Itt már én is láttam rajta, hogy lehajtja a fejét és a földet kezdi el nézni.
-Semmi baj.-mondta Liam, még mindig lefelé nézve. -Tudod.. Ki kell bírnom.-mosolygott, hogy nyugodjunk meg, meg lesz Dani nélkül is.
-Gyere ide teee.-mondta Em és oda ment hozzá, hogy megölelje.
Megölelték egymást, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Összehoztunk egy csoportos ölelést. Kicsit még beszélgettünk otthon, majd kimentünk a parkba sétálni.
-Milyen jó idő van ma.-mondtam boldogan.
Talán ez az időtöltés kipucolja picit Leeroy fejét. A következő pillanatban nekem jött egy biciklis. Biztos vagyok benne, hogy nem direkt volt, és nem én voltam a hibás, bocsánatot kértem tőle.
-Ooo. Elnézést! Nem esett bajod?-segítettem fel a földről.
-Nem gond... És jól vagyok, köszi.-kelt fel belém kapaszkodva a biciklis.
-Rendben és mégegyszer bocsi.-mosolyogtam rá kedvesen. Megfogtam Emma kezét, és elindultunk, hogy tovább sétálunk. Liam nagyon szépet mondott nekünk.
-Olyan szép pár vagytok! -mosolyogott kedvesen, kicsit bűntudatot érezve.
-Köszönjük.-mondtuk szinte egyszerre a barátnőmmel. -Nem megyünk el egy kávézóba?-merült fel Emmának ez a jó ötlet.
-De, felőlem mehetünk.-egyeztem bele.
Elértünk a kávézóhoz, de mielőtt bementünk volna, köre néztünk, nincsenek-e sokan, nehogy szóljanak a rajongóknak. Szerencsére nem láttunk sok embert bent az épületbe, ezért bementünk. Mégsem voltak annyira kevesen, mert csak egy lány mellett volt hely. Oda ültünk le mellé.
-Helló. -köszönt a lány bátortalanul nekünk.-Ti vagytok azok?-kérdezte döbbenten.-Liam és Zayn a One Direction-ből?-esett le az álla, de mégis majd kiugrott a szíve.-Amúgy Agnes vagyok.-fogott kezet velünk.
-Ugye nme baj, hogy ideültünk?-kérdezte Emma Agnest. -Amúgy én Emma vagyok. mosolygott Em, és ő is kezett fogott a rajongóval.
-Nagyon szeretem a zenéteket.-ült le Agni.
-Ennek örülünk. -mondtam rámosolyogva.
-Énis, és nem vagy őrült!-simogatta meg Liam a vállát a lánynak.
Miután megittuk a kávénkat, elköszöntünk Agnestől, és elmentünk Louisékhoz.
-Ez jó délutén volt.-mosolygott ránk Liam.
-Többször is megismételhetnénk.-mondta Em kedvesen.
-Benne vagyok. -nevettem fel.
-Haza kell mennünk..-mondta Em alig hallhatóan. -Zayn!-rántott egyet a karomon.
-Oo.. Bocsim csak nagyon elmerültünk a videókba.-mosolyogtam.
Haza értünk, és egyből felmentünk a szobánkba, mert kicsit kidőltünk így erre a napra. Szinte még bent sem voltunk a szobába, de Emma már ott feküdt az ágyban.
-Fáradt vagy?-kérdeztem a kiterült lányt.
-Nem..-vágta rá a választ a kérdésemre. -Játszunk?-csillant fel a szeme.
-Mit?-nevettem fel.
-Azon a Play Station-ön..-mutott rá Emma a játékra.
-Jaaa.-mosolyogtam arra fele nézve, amerre mutatott. -Igen. -mondtam végül.
Elkezdtünk játszani, amikor Emma megszólalt.
-Ez nem ér.. Mindig én veszítek..-tettette a sértődött lányt.
-Ilyen ez a játék. -mosolyogtam, mire ő csak csúnyán nézett rám.-Jólvan, kicsit hagyom magam. -adtam meg magam.
-Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.
-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............

25. Rész ~Esti baleset

Sziasztok! :)
Meghoztam 2 komment után a következő részt :) Remélem tetszeni fog. :) ♥
2 komment után hozom megint a következő részt! :)
Ezt a blogot mostajánlanám nektek, egyik szobatársam írja. :)
paris-london-holmeschapel.blogspot.com

Jó olvasást.
*Gitta.



Én benyitottam hozzá, mire Ő csak felkiáltott.
............
-Naaa!!- kiabálta.
-Bocsi, bocsi. -kértem sűrűn elnézést, bár az okát nem értem, hiszen már évek óta együtt vagyunk, együtt élünk, láttuk már egymást minden körülményben.
-Semmi baj. -nevetett. -Mit szeretnél?- kérdezte nagy levegővételei között, mert kicsit megijedt, mikor hirtelen benyitottam hozzá.
-Csak kerestelek.-zárta le ezt a témát egyszerűen.
-Hát megtaláltál. -mosolygott kikukucskálva a zuhanyzófülkéből.-Kérdezhetek valamit?-nézett rám kedvesen.
-Persze. -le akartam ülni a WC tetejére, de ő megelőzött a kérdésével.
-Kimennél? -nevetett fel.
-Ja, igen.. Persze, bocsi, csak elbűvölt a látvány. -mosolyogtam huncutan, és kifele menet még egyszer hátra néztem és rákacsintottam. Emma viszont elég csúnyán nézett rám, ezért gyorsan becsuktam magam után az ajtót, de még egy utolsó szóra visszaugrottam.
-Bent várlak, béjbiii.-mondtam, majd elmentem, és nagy kacagást hallottam a fürdőből.
Pár perc múlva Emma kopogott a hálószoba ajtaján, mire odamentem, és kinyitottam neki.
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva.
-Szia.-mondta ő is, és elkezdtünk beszélgetni.
-Mizu?-kérdeztem, visszatartva a nevetésem.
-Most olyan, mintha nem is ismernénk egymást.-mondta nevetve.
-Tudom. -mondtam.-Pedig nem így van. -majd megöleltem.
-Mennyi az idő, Manó?-kérdezte Emma.
-Nem tudom.-mondtam
-Manónak foglak mostantól hívni.-mosolygott.
-Oké, de tényleg nem tudom, hogy mennyi az idő.-nevettünk fel.
Emma feltkelt az ágyról, és elővette az asztalról a telefonját, hogy megnézze, mennyi az idő.
-Este 10.. -mondta Em csodálkozva.
-Már?-kerekedett el a szemem a csodálkozástól.
Igen.-mondta Em.
-Az igen.. Hamar elment ez a nap...-mondtam nagyot sóhajtva, mire Emma megcsókolt.
-Egy perc és jövök.-mondta Em és huncutan rám mosolygott.
-Oké. Hova mész?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Megyek iszok egy pohár vízet.-mondta, és egy szál törölközőben lement az elemetről a konyhába.
-Ja, oké. -néztem utána csillogó szemekkel.
-Zayn!!-kiabált fel Em hozzám.
Én gyorsan felpattantam, és lefutottam hozzá, mert azt hittem valami rossz doldog történt, mikor kiderült, miért hívott le ennyire sürgősen, kicsit furcsán néztem rá.
-Vidd le a szemetet!-mosolygott.
-Ez most komoly?-nevettem fel akaratlanul is.
-Igeen.. Már mondtam neked délelőtt is.-nevetett fel hangosan, mire rácsaptam a fenekére.
-Bocsi, de komolyan 10-kor kell kivinnem?-tettem fel a kérdést. -És ha elkapja valami a kezem a kukában?-tettem magam, hogy félek.
Emma csak furán nézett rám, ezért felkaptam a szemetet és elindultam kifelé.
-Na jó mindjárt jövök.-mosolyogtam.
-Hagyjd, nem kell...-sértődött be Em.
-Már viszem is!-mondtam, és már rohantam is volna ki a konyhából, ha Emma nem szólt volna utánam.
-Zayn!-utánam futott, majd megbotlott a küszöbben, és elesett.
-Jól vagy?-kérdeztem ijedten, és vissza futottam hozzá.
-Auu.. A kezem.. Ez nagyon fáj...-mondta szomorúan, és a kezét szorította.
-Remélem nem tört el!-mondtam ijedtebben, bár próbáltam leplezni.
-Nagyon fáj. -Emmára néztem, és láttam, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán.
-Hívom a mentőket!-mondtam, és rohantam a nappaliba a telefonért.
A mentők körülbelül 10 perc alatt kint voltak a házunknál.
-Mi történt?-kérdezte az egyik mentős.
-Csak elestem, viszont nagyon, de nagyon fáj a kezem.
-Nagyon fájdalja a kezét. Megnézné, kérem?-kértem tőlük, megismételve Emmát.
-Ez biztos, hogy eltört.. -mondta a mentős biztosra véve a dolgot.
-Az nem jó.-mondtam szomorúan.
Bekísértem Emmáékat a kórházba, ahol begipszelték a kezét. Körülbelül fél 1-re értünk haza. Emmának a keze most igen szép volt.
-Ez mozgalmas este volt..-szólaltam meg.
-Mondtam, hogy ne vidd ki!-mondta Em, mire nagyot sóhajtottam.
-Oké, de kivittem volna. Miért futottál utánam?-kérdeztem.
-Nem tudom.-mondta lehajtott fejjel. -Na mindegy, aludjunk mert álmos vagyok.-mondta Emma, és ledőltünk aludni.
Mind a ketten körülbelül egyszerre keltünk fel. Már dél volt, mikor végleg kiszállt Emma az ágyból, én már lent voltam egyszer a konyhában.
-Kialudtál, Kicsim?-nevettem.
-Igen. -mosolygott, és megölelt.
-Akkor jó. Mindjárt kész az ebéd. Sajnos a reggeliről már lemaradtunk.-mosolyogtam rá.
-Te főzöl??-nézett elkerekedett szemekkel.
-Mivel te még itt forgolódtál, kénytelen voltam.-kacsintottam elrejtve a mosolyomat.
-És mi lesz az ebéd?-kérdezte, majd felült a paplan alatt az ágyikóban.
-Hát.. Azt nem tudom.. Tényleg..-gondolkodtam.-Mindent beletettem, amit csak találtam.-nevettem fel.
...............

24. Rész ~Eseménydús nap

Sziasztok. :)) Meghoztam a következő részt. :) Éz most kétszer olyan hosszú, mint szokott lenni, remélem többen fogjátok olvasni. :) 2 KOMI után hozom a következő részt. :))
Jó olvasást. :)
*Gitta.


Emma erre nagyon mélyen belenézett a szemembe, mire kicsit huncutkodni keztem.
...............
-Na??-mosolyogtam rá nagyon-nagyon huncutan.
-A szemed...-mosolygott.
-Mi van a szememmel? Talán nem állnak jól? -kérdeztem, és elkeztem bandzsítani.
-Hülye.. -nevetett. -Nem, kell a szemed.. Olyan szép. -mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. -köszöntem meg. -De azért valljuk be, te sem panaszkodhatsz. -kacsintottam, és megpusziltam.
-Szeretlek!-mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek!- mondtam neki őszintén.
-Akkor jó. -nevetett.
-Mondanom kell valamit.-megpróbáltam komolyan elkezdeni a beszédemet, ezért végig a szemébe néztem, ahogy beszéltem.- Én nem szeretlek!-mondtam, mire Em elhúzódott tőlem. -Én egyszerűen megbolondulok érted! Imádlak!- mosolyogtam szerelmesen.
-Most egy kicsit megijesztettél. -mondta őszintén.
-De én nem tudlak téged nem szeretni..-mondtam aranyosan, mint az ovisok.-Biztos nem vagy fáradt? -kérdeztem meg tőle körülbelül századszorra.
-Neeeem! -nevetett fel.
-Oké! -tettem fel a kezem, amolyan 'megvédem magam' pózba, mire még jobban elkezdtünk nevetni.
-Menjünk sétálni?-mosolygott ledőlve mellém.
-Oké, mehetünk is.- mosolyogtam.
Elindultunk otthonról, és nem sokára már a parkban voltunk. Ott sétáltunk kézen fogva,  mikor eszembe jutott egy közös sztorink, amit el is meséltem neki.
-Emlékszel, amikor majdnem szakítottunk? Ugyan itt voltunk. -mondtam, majd elnéztem más felé.
-Igen, emlékszem. -mosolygott kicsit máshogy, mint szokott.
-Szürnyű emlék.-mondtam, majd magamhoz húztam, és jó erősen megszorongattam.
-Igen. -lehelte a nyakamba.
-Szeretlek, és ilyen többet nem lesz.-ígértem meg neki újból, és újból.
-Így van. -mondta, majd megcsókolt.
A csókunkat egy rajongó szakította félbe, mert odajött hozzánk, amit nem bántam, csak kicsit rosszul időzített.
-Sziasztok! -köszönt vidáman a rajongó. -Bocsánat, hogy megzavartalak titeket. -dadogott kicsit.
-Semmi baj. -mondta Em, és elindult tőlünk, hogy ne zavarjon minket, mivel azt hitte, hogy csak hozzám jött a lány.
-Várj, kérlek! -szólt utána a kiscsaj. -Veled is szeretnék készíteni egy képet. -pirult el.
-Hogy mi?-kérdezett vissza Em, mert nem hitt a fülének.
-Tudod, ott voltam a koncerten, ahol énekeltél, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod akár egyedül is. -mosolygott Emmára nagyon kedvesen, ami nekem is nagyon jól esett, nem csak Emnek.
-Akkor mehet?-kérdeztem egyszer a rajongóra, egyszer pedig Emmára nézve. Megcsináltam róluk a képet, ami szerintem nagyon jól sikerült, majd velem is csináltatott egy közös képet.
-Hármunkról is közöset?-kérdezte kicsit bátortalanul a lány.
-Oké.-egyeztünk bele mosolyogva. Azt is megcsináltuk.
-Köszönöm szépen mégegyszer és bocsánat a zavarásért.-mosolygott és mégegyszer megölelt minket.
-Semmi gond. -mosolyogtunk rá kedvesen.
-Szép napot!-integettem utána, miután elment. Visszafordult, és mosolygott még egyet.
Visszamentünk a házunkba, majd kicsit később átmentünk Liam-ékhez. Odaértünk, Liamék már vártak minket.
-Szevasztok csemetéim!-köszöntött minket.
-Apuuu.. -hülyéskedett Em, majd megölelte Leeroyt.
-Szia Haver.-üdvözöltem én is Liam-et.
-Hogy vagytok?-kérdezte kedvesen Emma.
-Mi megvagyunk. És ti? -kérdezett vissza Liam.
-Remekül.-kacsintott Em.
-Pontosan.-mosolyogtam én is.
Bementünk a szobába, elkeztünk filmet nézni, majd kicsivel később Emma megszólalt.
-Unatkozok!-sóhajtott fel Em.
-Játszunk!-csillant fel Lou szeme elsőként.
-És mit?-tette fel a kérdést Emma.
-Felesz, vagy mersz!-mosolyogtam rájuk huncutan.
-Én is játszok!-kiáltott a konyhából Hazza.
Beültünk egy körbe a nappaliba, a földön. Elkeztünk játszani. Már jó párat pörgettünk, csak még nem voltunk annyira benne a játékban, amikor valaki Emmára pörgetett. Aki nem volt más, mint Harry. Fel sem tette a kérdést, hogy felel-e vagy mer, egyből mondta, mit szeretne.
-Merek! -bátorkodott Em magabiztosan.
-Igen?-mosolygott rá Hazza huncutabban a kelleténél.
-Mond, mit csináljak! -mosolyogott rá Em.
-Oké.. Öööö.. -gondolkodott Harry. -Mond el Zaynnek, hogy mit mondtál nekem.. Nem rossz dolog!- Tette fel a feladatot Harry Emmának.
-Mit mondtam neked?-nézett Em furcsán Hazzára, mire én is odakaptam a fejem.
-Hogy nem szeretsz... Nyugi, Zayn semmi olyan.. -nyugtatott, bár kissé hatástalanul.-Csak hogy elhidd végre, lerázott. -sóhajtott fel, majd felnevetett.
Emma belenézett a szemembe, és elmondta, hogy tényleg nem szereti őt.
-Én tudom, de kiváncsi vagyok rá, hogy rázta le.. Vagy Harry, mond el te. -nevettem fel, mivel vicces kedvemben voltam.
-Ezt nem értem. -rázta meg a fejét Em.
-Harry, mond el, hogy mit mondott Emma, amikor lerázott.-ismételtem el magam.
-Na jó. -adta be a derekát Harry. - Szóval az volt, hogy Emma szó szerint elküldött, hogy hadjam abba, ő Zaynt szereti.. -mondta. -És ezt olyan jó volt hallani, hogy nem tágított el mellőled... értitek?-mondta teljes szívéből, ami nekünk iszonyat jól esett, hiszen mégiscsak, akármit is művelt a jelenlétem ellenében, attól még mindig a legjobb haverom...
-Ezért szeretem.-mondtam, és Emmára pillantottam.
-És én ezt tiszteletben is tartom. -mosolygott Hazza és meglökte Emmát, nekem pedig egy pacsit adott.
A következő pörgető Emma volt, hiszen így megy a játék menete körbe-körbe. Miután már mindenki minimum négyszer volt, túl unalmassá vált ez az egész este. Ezért abbahagytuk. A következő emlék, ami megvan, az az, hogy én bealudtam, viszont Emma, és a többiek ott beszélgettek mellettem.
-Nem kéne haza mennetek? Zayn is elaludt már, te is fáradtnak tűnsz..Csak ásítozol. -mosolygott Niall Emmára, mint a lányára. Kicsit aggódott miatta, bár nem tudni, miért.
-Szóval haza küldesz?-vette poénosra Em ezt az egész sztorit.
-Neeem, dehogy is.-nevetett fel Niall, tipikus niallos nevetéssel.
Még egy kicsit bezélgettek Emmáék, majd Niall felkeltett, hogy ideje haza mennünk, mert már Emma is nagyon fáradt. Otthon én rögtön visszaaludtam, Emma pedig elment letusolni. Miközben ő fürdött, én felébredtem csodálatos hangjára. Éppen az Uncovert énekelte. Meseszép volt ezt a dalt tőle hallani. Én benyitottam hozzá, mire Ő csak felkiáltott.
............

23. Rész. ~Éjszaka

Sziasztok. :)
Hoztam az új részt :)) Remélem tetszeni fog. :)) ♥ Olvassátok sokan. :)
2 Komi után hozom a következő részt! ♥♥
Jó olvasást. :)



-Mit szeretnél, Kedves? -mosolyogtam rá álmosan.
.......................
-Nem akartalak felkelteni, aludj tovább! Szeretlek!-mondta, és megsimította az arocom.
-Miért nem alszol?-kérdeztem, mit sem törődve az elköszönéssel.
-Nem vagyok álmos. -mondta, majd megcsókolt.
-Na aludjunk.. Próbálj meg te is. -rámosolyogtam, és ismét betakartam.
-Ölelj meg!-mondta mosolyogva, mire megöleltem.
-Ez jól esett.-mondta, majd becsukta a szemét, és elfordult.
Elaludtunk, mire reggel felkelt Emma, már ölemben volt. Mikor kinyitotta a szemét én csak rámosolyogtam, és ezzel köszöntöttem.
-Emma! Csodálatos vagy! -mosolyogtam. -Imádlak!
-Zaaaayn!!-nyöszörgött- Mit csinálsz?
-Az ölembe tettelek. -mondtam.
-És ez mire volt jó, Kicsim? -kérdezte, és beletúrt a hajamba.
-Nem tudom.-nevettem saját magamon.
-Hát jó. -mosolygott. -Mennyi az idő? -kérdezte.
-Hajnali 4..- mondtam.
-Álmos vagy? -kérdezte nagyokat pislogva.
-Én nem.. Felkeltettél a nézéseddel.-mondtam, majd átöleltem.
-Én sem vagyok álmos. -mosolygott rám huncutan.
-Akkor? Mi jót csináljunk?-nevettem fel.
A következő pillanatban, viszont már egymásnak voltunk tapadva. Egy kicsit még beszélgettünk, majd arra jutottunk, hogy még egy kicsit visszafekszünk aludni. Reggel én megelőztem Emmát, ugyanis én előbb kialudtam.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntöttem egy nagy mosollyal.
-Neked is! -mondta, majd beletúrt a hajamba.
-Mégiscsak el tudtunk aludni.-nevettem.
- Igen. Jó volt. -mosolygott.
-Reggeli? -kérdeztem, és felpattantam az ágyból.
-Jöhet.- mondta, majd még forgolódott, és nyújtózott egy sort.
-Mit szeretnél enni?-tettem fel neki a kérdésem.
-Bármit, amit te készítesz.-mosolygott rám.
-Mond, mit szeretnél,azt csinálok. -nevetek rá.
-Csoookit!!-kiálltotta körbeugrálva a konyhába.
-Rendes kajára gondoltam.-néztem rá kicsit furán, mire mindketten egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ooo.. Hát okéé.. Akkor... -gondolkodott. -Rántottát! -csillant fel a szeme.
Én elmosolyostam, és elkezdtem csinálni neki a reggelit. Őt beküldtem addig a nappaliba, hogy ott várjon rám, míg kész nem leszek. Kész lettem, bár minden tiszta kosz lett. Bevittem neki a szépen tálalt Rántottát, megettük, és elkeztünk gondolkodni, hogy mit csináljunk ma. Arra jutottunk, hogy elmengyünk bowlingozni. Mikor hazaértük átbeszéltük a napot.
-Ez nagyon jó nap volt. -szólalt meg Emma.
-Igen, jól el is fáradtunk... -huppantam le a kanapéra.
- Én nem vagyok fáradt. -nézett rám Em nagy szemekkel.
-Amúgy én sem. -nevettem fel.
Emma erre nagyon mélyen belenézett a szemembe, mire kicsit huncutkodni keztem.
...............

22. Rész ~Stúdió

Sziasztok  :) Meghoztam a legújabb részt. :) Remélem tetszeni fog. :) Komiba írjátok le, eddig melyik rész volt a kedvencetek. :)) ♥

Az egyikbarátnőm blogja, lécci olvassátok sokan.;) -> http://zaynmalikfanfictio.blogspot.hu/
*Gitta.





-Akkor kezdhetjük??? -nézett Emmára, aki épp bámult ki a fejéből.- Menjünk el a stúdiómba!-mondta, és felpattant.
-Rendben!-mondta Emma, és ő is felállt.
......................
A stúdióhoz mi is elkísértük őket Niallel. Már ott voltunk, amikor Emmának leesett, hogy nem gyakorolt erre, és nem tudja mit énekeljen.
-És mit kellene elénekelnem??-kérdezte kicsit félve Em.
-Ezt (http://youtu.be/V4aq043kdfY) , Uncover! Menni fog? -mondja mosolyogva a Patrick.
-Persze! -mondta boldogan Emma. -Ez az egyik kedvenc számom, mindig ezt énekelem. Ez menni fog, remélem.-mondta mosolyogva rám.
Emma bement a stúdióba a mikrofon mögé, és elkezdte énekelni. Amikor vége lett, én rákacsintottam, mutatva, hogy nagyon-nagyon ügyesen elénekelte.
-Ez valami fantasztikus volt! Jobb, mit az eredeti! -dícsérte meg a producer.
-Köszönöm!- köszönte meg elpirulva Emma.
-Magadtól is írsz zenéket?-kérdezte Patrick.
-Hát..... nem. -vágta rá gondolkozás után Em, és odabújt hozzám.
-De mi írunk, és ha úgy van, akkor megnézhetne párat.. Egyet elénekelhetne és felvehetné, nem? -ajánlottam fel kedvesen.
-Persze! -mondta boldogan Patrick.
-Rendben. -mondtam.
-1 hét múlva ugyan itt találkozunk. -mondta Emmának a produver.
-Rendben, és mégegyszer köszönöm!-mosolygott Em.
Hazamentünk, és rögtön elkeztük otthon kitárgyalni ezt az egész stúdiós dolgot.
-Ez nagyon jó lehetőség, Kicsim!-mondta Emnek, és megpusziltam az arcát.
-Igen, tudom.-mondta, nem lelkesen.
-És reménykedem abban, hogy sikerülni fog.-folytattam.
Végre kitárgyaltuk nagyjából a nap eseményeit, és épp vacsorát főztünk, amikor valaki ismét kopogott a bejárati ajtónkon.
-Most te vagy a soros, Zayn. -mosolygott Emma, és biccentett a fejével az ajtó felé.
-Oké, már megyek is. -majd megtöröltem a kezem, és kinyitottam az ajtót.
-Ki az Kicsim?? -kíváncsiskodott Em.
-Nem tudom, mert elment, mire ideértem.. -mondtam furán.
-Úgy látszik valaki szórakozik..-hagyta ennyiben a dolgot Emma.
-Na mindegy.. Menjünk vacsizni, mert már nagyon éhes vagyok. -mondtam, és leültünk enni.
Miután megettünk mindent, amit főztük, bementünk a nappaliba TV-t nézni, amikor Emma megkérdezte, szeretem-e még.
-Zayn. -sóhajtott.. -Szeretsz?
-Hogyne szeretnélek. -néztem a szemébe. -És mi volt ez a nagy sóhaj?
-Én is szeretlek. Mindennél jobban. -mosolygott rám Em.
-Akkor jó. -mosolyogtam én is.
-Jó éjszakt, Zayn!-köszönt el, és felment a szobába aludni.
-Neked is!-mondtam, majd utána futottam, és megölteltem.
-Felmentem én a is szobába, betakartam, és magamhoz szorítottam, és úgy aludtunk el. Hajnali 3-kor arra ébredtem fel, hogy Emma tekintete már egy ideje az én arcomon van. Szuszogtam, mert még élig aludtam, mire megszólelatam suttogva.
-Mit szeretnél, Kedves? -mosolyogtam rá álmosan.
.......................