26. Rész ~Egy délutáni séta // Rajongó

Sziasztok. :)
Köszönöm, hogy meglett ismét a 2 komment. :)
Meghoztam a következő részt, olvassátok sok-ok szeretettel. :) ♥
Ez a rész is hosszabb lett, és több képet is tettem hozzá. :) Azt hiszem haladok. :)
Azt is köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogom. :) Már több, mint 1500 az oldalmegjelenítés. ♥
Már van 1 rendszeres olvasóm, iratkozzatok fel ti is. :) Jó olvasást!
*Gitta.





-Hát.. Azt nem tudom.. Tényleg..-gondolkodtam.-Mindent beletettem, amit csak találtam.-nevettem fel.
...............
Lementünk a konyhába, és Emma egyből lehuppant az asztalhoz. Csak várt, és várt, amíg oda nem tettem elé az ételt. Nem kezdett el enni addig, amíg le nem ültem én is elé.
-Kiváncsi vagyok, milyen az íze.-mosolygott huncutan.
-Őszintén.. Én is. -nevetek.
Miután megettük a nem túl jó ebédünket, Emma felhozta a ma délután programját.
-Megyünk ma valahova? Vagy itthon maradunk?-kérdezte.
-Ahogy te szeretnéd, Törött kezű kismacska.-kacsintottam rá.
-Akkor maradjunk itthon.-mondta, majd elpakolta a tányérainkat. Nekem kellett elmosogatnom, ugyanis ő, a begipszelt kezével nem tudott.
-Oké. És mit fogunk csinálni?-kérdeztem huncut mosoly kíséretében.
-Imádom, amikor így mosolyogsz.-mosolygott vissza a pirulás szélén állva.
-Miért is?-tettem fel a kérdést, és megpróbáltam még huncutabbul nézni rá. Azt hiszem, sikerült, mert a következő pillantban már csókolóztunk.
-Na akkor találjuk ki, mit csináljunk ma.-mondta Em.
Leültünk TV-zni, majd néhány perc múlva kopogtak a bejárati ajtón. Én mentem kinyitni, én még visszakiabáltam Emmának, hogy nehogy utánam fusson, mert nem lesz jó vége, mire nagy kacagást hallottam felőle. Kinyitottam az ajtót, és az udvaron Liam állt. Köszöntem neki, majd bementünk Emmához.
-E..Emma, a kezed!-dadogott. -Mi van veled?-nezett a gipszre értetlenül.

-Hát az úgy volt...-kezdte Emma, majd végigmesélte, és Liam csak ennyit kérdezett az egész történet hallata után.
-Összefirkálhatom a gipszed? -nézett Emre kiskutya szemekkel.
-Ha szeretnéd.-válaszolta Emma nevetve.
Nem csak Liam, hanem én is firkáltam rá. Nagyon aranyos lett. Bár nem tudunk túl szépen rajzolni, mégis egész egyedi lett.
-Ez egész jó lett.-dícserte meg a munkánkat Liam.
-Hát.. -nézte Emma.-Izéé..-ennyit tudott csak mondani. Ebből levettük azt, hogy neki annyira nem tetszik. De most ki kell bírnia 6 kemény hétig ezzel a csúfsággal. De azért megölelt minket.
-Ja, amúgy azért jöttem, hogy nem-e szeretnétek eljönni valahová velem, mert nagyon unatkozok egyedül otthon..-mosolyodott el.
-És Danielle?-kérdeztem meggondolatlanul, mert elfelejtettem, hogy nemrég szakítottak.
-Akkor menjünk el valahová.-mondtam, hogy megtörjem a kínos csendet közöttünk.
-Liam, én nem akartam..-mondta Emma lelkiismeret fuldalással.-Sajnálom!-Itt már én is láttam rajta, hogy lehajtja a fejét és a földet kezdi el nézni.
-Semmi baj.-mondta Liam, még mindig lefelé nézve. -Tudod.. Ki kell bírnom.-mosolygott, hogy nyugodjunk meg, meg lesz Dani nélkül is.
-Gyere ide teee.-mondta Em és oda ment hozzá, hogy megölelje.
Megölelték egymást, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Összehoztunk egy csoportos ölelést. Kicsit még beszélgettünk otthon, majd kimentünk a parkba sétálni.
-Milyen jó idő van ma.-mondtam boldogan.
Talán ez az időtöltés kipucolja picit Leeroy fejét. A következő pillanatban nekem jött egy biciklis. Biztos vagyok benne, hogy nem direkt volt, és nem én voltam a hibás, bocsánatot kértem tőle.
-Ooo. Elnézést! Nem esett bajod?-segítettem fel a földről.
-Nem gond... És jól vagyok, köszi.-kelt fel belém kapaszkodva a biciklis.
-Rendben és mégegyszer bocsi.-mosolyogtam rá kedvesen. Megfogtam Emma kezét, és elindultunk, hogy tovább sétálunk. Liam nagyon szépet mondott nekünk.
-Olyan szép pár vagytok! -mosolyogott kedvesen, kicsit bűntudatot érezve.
-Köszönjük.-mondtuk szinte egyszerre a barátnőmmel. -Nem megyünk el egy kávézóba?-merült fel Emmának ez a jó ötlet.
-De, felőlem mehetünk.-egyeztem bele.
Elértünk a kávézóhoz, de mielőtt bementünk volna, köre néztünk, nincsenek-e sokan, nehogy szóljanak a rajongóknak. Szerencsére nem láttunk sok embert bent az épületbe, ezért bementünk. Mégsem voltak annyira kevesen, mert csak egy lány mellett volt hely. Oda ültünk le mellé.
-Helló. -köszönt a lány bátortalanul nekünk.-Ti vagytok azok?-kérdezte döbbenten.-Liam és Zayn a One Direction-ből?-esett le az álla, de mégis majd kiugrott a szíve.-Amúgy Agnes vagyok.-fogott kezet velünk.
-Ugye nme baj, hogy ideültünk?-kérdezte Emma Agnest. -Amúgy én Emma vagyok. mosolygott Em, és ő is kezett fogott a rajongóval.
-Nagyon szeretem a zenéteket.-ült le Agni.
-Ennek örülünk. -mondtam rámosolyogva.
-Énis, és nem vagy őrült!-simogatta meg Liam a vállát a lánynak.
Miután megittuk a kávénkat, elköszöntünk Agnestől, és elmentünk Louisékhoz.
-Ez jó délutén volt.-mosolygott ránk Liam.
-Többször is megismételhetnénk.-mondta Em kedvesen.
-Benne vagyok. -nevettem fel.
-Haza kell mennünk..-mondta Em alig hallhatóan. -Zayn!-rántott egyet a karomon.
-Oo.. Bocsim csak nagyon elmerültünk a videókba.-mosolyogtam.
Haza értünk, és egyből felmentünk a szobánkba, mert kicsit kidőltünk így erre a napra. Szinte még bent sem voltunk a szobába, de Emma már ott feküdt az ágyban.
-Fáradt vagy?-kérdeztem a kiterült lányt.
-Nem..-vágta rá a választ a kérdésemre. -Játszunk?-csillant fel a szeme.
-Mit?-nevettem fel.
-Azon a Play Station-ön..-mutott rá Emma a játékra.
-Jaaa.-mosolyogtam arra fele nézve, amerre mutatott. -Igen. -mondtam végül.
Elkezdtünk játszani, amikor Emma megszólalt.
-Ez nem ér.. Mindig én veszítek..-tettette a sértődött lányt.
-Ilyen ez a játék. -mosolyogtam, mire ő csak csúnyán nézett rám.-Jólvan, kicsit hagyom magam. -adtam meg magam.
-Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.
-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............