33. Rész ~Utazás-Párizs ♥

Sziasztok! :)
Először is nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak. :)) ♥
Másodszor pedig nagyon köszönöm a kommenteket. :) Meghoztam a friss részt. :) A következő fejezet 2 komment, és 3 pipa után jön!!!! :)
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Hová szeretnél menni?-néztem rá kicsit furán.
-Hát, tudod van kettő repülő jegyem...-mondta csillogó szemmel, mire én csak nagyokat pislogva, tátott szájjal meredtem rá, mégis boldogan hallgattam ezt a kijelentését.
.............
-Mégis hová?-néztem rá meglepetten.
-Párizsba!-kiáltott fel őrülten csillogó szemmel.
-Na ne! Irány pakolni!-jelentettem ki, és már futottunk is fel a lépcsőn.-Amúgy ez most csak vicc, vagy komoly?-bizonytalanodtam el egy pillanatra.
-Komolyan.. Itt vannak a jegyek.-mondta, és odahozta a jegyeket.
-Akkor?-nevettem fel.
-Akarsz jönni, vagy nem? Mert akkor mással megyek.-nevetett fel ő is.
-Ez egy kicsit buta kérdés volt.-kacsintottam rá.
-Szóval jössz!-válaszolt helyettem.
-Persze.-mosolyogtam.
-Oké, akkor folytassuk a pakolást.
Mikor már nagyjából mindent bepakoltunk a bőröndökbe, akkor jutott eszünkbe, hogy igaz, hogy megvannak a repülő jegyek, de egy nagy kérdés az, hogy pontosan mikor indul a gép.
-Mikor indul a gép?-kérdeztem ijedt fejjel Emmától.
-Ez nagyon jó kérdés.-mondta, de ő ezt viccesnek találta.
Gyorsan mind a ketten elővettük a Laptopunkat, és elkezdtünk rajta pötyögni. Csak úgy bámultuk a kijelzőt, hogy minnél előbb megtudhassuk a menetrendet. Egy-két szóból meglett, a gép pontosan 15:30-kor indult. Mivel már 14:56 volt, ezért így szóltam.

-Aha! Akkor lassan indulnunk kellene, hogy fel is férjünk a gépre.
Elkészültünk, hívtunk egy Taxit, és már kint is voltunk a reptéren. Felszálltunk  gépre,  nem volt túl hosszú az út, mert az egészet végig beszélgettük.
-Remélem nem kell megint haza mennünk.-említette meg a megtörtént esetet.
-Én is!-értettem vele egyet.
Mikor megérkeztünk, leszálltunk a gépről valami fantasztikus táj tárult elénk. Elvittük a bőröndjeinket a szállodába, ahol aludni fogunk, és már indultunk is ki a nagyvárosba nézelődni. Ez az egyik kedvenc városom a sok közül, ahol már jártunk. Az Eiffel-torony, Notre-Dame.. Elképesztő helyek, építmények vannak itt. Épp az Eiffel-toronynál sétáltunk, amikor felmerült egy ötletem.

Kilátás az Eiffel-toronyból ♥

-Nem megyünk fel a torony tetejére?-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Mehetünk, de majd akkor én nem fogok lenézni!-kötötte ki Em.
-Én sem!-jelentettem ki én is, majd megcsókoltam.-Szeretlek!
-Én is Szeretlek!-mosolygott rám, majd átölelt.
Végig vártuk a nagyon hosszú sort, majd mi is felértünk az Eiffel-torony tetejére. Csoda szép volt a kilátás onnan fentről.
-Nagyon hosszú volt a sor, de megérte végig várni. -állapítottam meg a távolba nézve.
-Hát egy kicsit. -mondta Em, és megfogta a kezem.
-Na mi az? Félsz?-kérdeztem szorosabban tartva a kezét.
-Nem...-mosolygott.
-Rendben.-hagytam ennyiben és újból kinéztem a távolba.
-Zayn, mondtam már, hogy szeretlek?-nézett rám óriás kék szemeivel.
-Nem elégszer.-válaszoltam, majd megcsókoltam. Annyira romantikus volt.
Miután kinézelődtünk magunkat egy időre, úgy döntöttünk, hogy vissza indultunk a hotelba, ahol megszálltunk.
-Ez egyszerűen csodálatos volt!-áradoztam még mindig az Eiffel-toronyról.
-Meseszép.-értett velem egyet Emma.-Akárcsak a szemed.-folytatta.
-Na ne kezd megint.-mosolyogtam rá huncutan.
-Ez az igazság! Te ki hülye.-nevet, majd egy nagyot ásított.
-Aludjunk?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Jó lenne.-mosolygott, majd már el is indult fel a lépcsőn.
Én már régen aludtam, amikor Emma bekapcsolta a szobában a TV-t, mikor elkezdtem forgolódni.
-Emma.-szóltam hozzá suttogva, mire ő elbújt a paplan alá.-Emma, láttam, hogy itt vagy!-mosolyogtam kómás fejjel.
-Bááá..-ugrott ki egy kis idő múlva Em a takaró alól.
-Jajj..-nevettem ki, majd magamhoz húztam.-Mióta vagy fent?
-Hát körülbelül 1 és fél órája..-számolgatta az órát nézve.
-Az igen.. És mit csináltál?-vártam a választ.
-Tv-ztem.-mondta vállat vonva, mosolyogva. -Te miért keltél fel?
-Nem tudom.-nevettem.
-Mennyi az idő?-kérdezte.
-Fél 4.-válaszoltam a fali órát nézve a sötétben.
-Már? Szinte semmit sem aludtam.-nevetett.
-Akkor ideje aludni.-mosolyogtam és a távirányítót kezdtem el keresni.
-Te is alszol még?-nézett rám.
-Persze.-mosolyogtam.
Reggel, mikor felkeltem Emma még nagyon mélyen aludt, ezért lementem a konyhába valami reggelit összecsapni magamnak. Emma körülbelül délben kelt fel. Én addig elmentem sétálni egyet, TV-ztem is. Legalább kialudta magát.
-Jó reggelt, vagy napot, Kincsem.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Neked is.-mondta sóhajtva, nem túl meggyőzően.
-Mi a baj?-mentem hozzá közelebb.
-Semmi.-tagadta egyből.
-Komolyan?-próbáltam viccelődni vele.
-Ugyan mi baj lenne?-harapta le egyből a fejem a kérdésem miatt.
-Csak furán köszöntél.-mondtam, majd megöleltem.
-Bocsi. Mi a mai program?-tért el a témától.
-Mit szeretnél? Maradjunk, vagy mennyünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Párizsban vagyunk... Mennyünk!-erre már ő is vidámabb lett.
-Oké, de szeretném, ha bekötnéd a szemed!-kértem, hogy tegye azt, amit mondtam, majd átnyújtottam neki egy kendőt.
-Miért?-nézett rám furán és a kezében tartott rongyra.
-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Oké.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................