31. Rész ~BackStage és másnap

Sziasztok! :)
Bocsi, hogy a héten nem tettem ki új részt, akkor sem, hogy meglett a 2 komment. :D Ennek nagyon örültem, viszont nem vittem be magammal a koleszba a Laptopom, ezért nem tudtam megírni a friss részt sem..  Bocsánatot kérek mindenkitől! :)
Most viszont itt a legújabb rész, ami szerintem hosszabb lett, mert azt írtátok, hogy rövidek a részek. :) Hát akkor tessék. :) Még hosszabb lett. :)
Iratkozzatok fel, tényleg nem fogjátok megbánni. ;)
Jó olvasást! ♥
*Gitta.





-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit  rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................
Az egész koncert nagyon jó hangulatban telt, ezért egész hamar vége lett, mert elszaladt az idő. A koncert végén Em lejött a színpadról, én már ott vártam őt a színpad aljánál. Beugrott a nyakamba, és végig azt hajtogatta, hogy mennyire jó érzés volt, hogy mindenki ő érte volt oda. Együtt átmentünk a Bachstahebe, ahol még mindig a koncertről volt szó.
-Emma, egyszerűen fantasztikus voltál!-dicsértem meg körülbelül ezredszerre.
-Köszönöm!-ölelt meg fülig érő mosollyal.
-Ez az igazság! A barátnőm egy igazi énekes nő lett!-csókoltam arcon.
-Emmaaa!-futott Harry Emma felé, aki hirtelen teljesen ledermedt.
-Harry, nyugi!-nyugtatta Em, mert Hazza csak úgy lendületből felkapta a lányt, aki kisebb sokkot kapott ettől a mozdulattól.
-Bocsi.-nevetett Harry.
-Mesés voltál!-szállt be a dicséretek közé Niall is.
-Köszönöm Niall! Tudjátok ez nagyon sokat jelent nekem!-mosolygott Emma büszkén, hogy mi is ott lehettünk, és tudtunk rá időt szakítani. Pedig ez nagyon természetes dolog számunkra, hogy az ő fontos eseményein ott vagyunk, ahogy ő is a miénken. Ez az igaz szerelem, és egyben barátság is. -Szeretlek titeket, srácok!
-Mi is téged, Em!-mondtuk, szinte egyszerre.
Nagyban beszélgettünk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Paul köhint mellettünk. Senki sem vette észre, hogy mikor jött oda, vagy hogy mióta állt ott. Nem is volt túlságosan a lényeges.
-Nagyon ügyes voltál Emma. Gratulálok!-próbált kezet rázni vele Paul is.
-Köszi Paul!-Em csak megölelte, nem is rázott vele kezet.
-Büszkék vagyunk rád, mindannyian. Mind a 7-en, akik most itt vagyunk! -mondtam, véleményem szerint mindenki nevében.
-Köszönöm mégegyszer, és utoljára, de lassan menjünk haza, mert nagyon elfáradtam. -nevetett Emma, elég fájdalmas képet vágva.
-Oké, induljunk.-egyeztem bele.
Mindenkivel lepacsiztunk, Emma mindenkivel lepusziszkodott és kimentünk az ajtón. Hamar haza is értünk, mert nem volt messze a koncert helyszíne. Otthon ismét a nappaliba ültünk le, ahol tényleg mindent meg tudunk beszélni, ezért folytattuk a koncertet.
-Tényleg annyira ügyes voltál, de már annyian dicsértünk, hogy akkora lesz az EGO-d, hogy nem fogsz beférni a házunkba.-nevettem fel és odahúztam magamhoz Emmát.
-Köszi, ez igazán kedves volt.-nevetett fel és beleütött a vállamba, de csak játékosan, ezért nem fájt.
Még egy kicsit beszélgettünk, tévéztünk, majd amikor már mind a ketten körülbelül a századikat ásítottuk, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a szobába aludni. Fent az egyben úgy aludtunk el, hogy Em még majdnem ült, és pedig álltam, de végül reggel úgy keltünk, hogy az ágyban fekszünk, kényelmesen a pihe-puha párnák között. Igazából én arra keltem, hogy Emma véletlenül megütött.
-Au.-kiáltottam fel, mire Em kinyitotta a szemét. - Na jó reggelt Álomszuszék!-köszöntöttem kedvesen a friss hírességet.
-Bocsi.-nyöszörögte Em álmosan.
-Nincs semmi baj.-mosolyogtam rá még én is elég kómásan.
-Nagyon jót aludtam.-mondta Em mosolyogva két ásítás és nyújtózás között.
-Én is, bár már nem érzem a fenekem.-nevettem.
Nagy nehezen kikeltünk az ágyból és lementünk reggelizni. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit csinálhatnánk ma, de mivel nem jutottam semmire, feltettem a kérdést a páromnak.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá aranyosan a kora reggeli órákban.
-Hmm.. Ez egy nagyon jó kérdés, viszont nem tudom rá a választ. -nevetett.
-Várj! Eddig gondolkodtam, bár nem jutott semmi eszembe, viszont most, hogy kimondtad azt, hogy nem tudod a kérdésemre a választ eszembe jutott az, hogy kimehetnénk a strandra. Viszont azt ne kérdezd, hogy ebből a kijelentésedből hogy jött ez az ötlet.-nevettem fel.
-Hát oké.-nevetett Em is.-De amúgy ez egy nagyon jó ötlet.-mosolygott.
-Oké, akkor ha végeztünk, akkor mennyünk összepakolni a cuccainkat.-ajánlottam fel.
Megreggeliztünk, majd már a cuccainkat is összepakoltuk, ezért elindultunk ki a strandra. Eléggé be volt borulva, pedig reggel nagyon szépen sütött a nap.
-Lehet, hogy esni fog.-forgolódtam a homokban az egét szemlélve.
-Pont ma. -nevetett Emma.
-Így szokott ez lenni. Mindig kifogjuk a rossz pillanatokat.-mosolyogtam.
-Akkor merre tovább?-nézett körbe a strandon Em, ahol nagyon sok ember volt.
-Nem tudom.-töprengtem.
-Elmegyünk a fiúkhoz?-kérdezte Emma csillogó szemekkel.
-Menjünk!-nevettem, mert tudtam, hogy nagyobb kedve volt inkább oda menni, mint strandra.
-És kihez? Niall? Harry? Liam? Vagy esetleg Louis?-mosolygott huncutan.
-Még mielőtt válaszolnék, felhívom Niallt, hogy hol vannak, oké?-nevettem fel akaratlanul is.
-Okés.-mosolygott majd megölelt.
Tárcsáztam Niallt, aki már az első csöngésre felkapta a telefonját. Kitárgyaltuk, hogy hol vannak, ezért le is tettük a mobilt. Emma egyből a nyakamba zúdította a kérését.
-Na hol vannak?-kinézett fürkésző tekintettel.
-Kivételesen Liamnél.-mosolyogtam.
.......