7. Rész. ~Utazás

Sziasztok. :)
Nagyon bocsánat, hogy nem tettem fel előbb az új részt, de elromlott a laptopom, és rajta volt  megírt rész. Remélem nem haragszotok. Kárpótlás képen megpróbálom már holnap után hozni a következő részt.
Jó olvasgatást, és iratkozzatok fel jó sokan. :)
♥ *Gitta,



Aztán elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és nagyon-nagyon meglepődtem, ugyanis a reggeli zavaró nem volt más, mint Paul...
....

Paul is nagyon meg volt lepődve, hogy ott talált engem, de végül elkezdte mondani, hogy miért is jött.
-Figyeljetek.-vett egy nagy lélegzetet.-Nem tudom, mi megint ez a hír, de ez így nem jó.-mondta kissé idegesen.
-Mi??-kérdezte Emma értetlenül.
Paul csak a kezünkbe nyomta az újságot, amivel jött. Az oldal elején a mi képünk volt. Cikk is volt írva. Borzasztó volt látni.
-Mi? Eljegyeztük egymást?-olvastam fel hihetetlen hangon.-Megint? Mi az, hogy megint?
Ezen aztán tényleg ki voltam akadva, hiszen még az első sem történt meg, nem hogy a következő.. Miután kicsit kidühöngtem magam, Paul egy újabb újságot nyomott a kezembe, aminek a címlapjára ez volt írva: ZAYN MALIK BARÁTNŐJE BABÁT VÁR. Becsuktam a szemem. Olyan eseménydús volt ez a reggel, hogy tudtam tovább állni, a lábaim feladták hirtelenjében a szolgálatot. Összeestem.
-Zaaaayn!-kiáltott Emma.
-Jól vagyok, bocsi.-nyugtáztam le ennyivel az összesesésem.-Csak kicsit megszédültem.
-Ne ijesztgess.-mondta Em, és megpuszilta az arcom.
-Sajnálom..De ezt nem bírom tovább.-vallottam be egyszerre mindkettőjüknek.-Miért van mindig ez? -törtem ki.-Amikor épp minden kezd rendbe jönni, valami jön, és elrontja az egészet.-A végén már könnyezni kezdtem.
-Nem ront el semmit.-próbált nyugtatni Em.-Miről beszélsz?
Én csak egyre jobban sírok. Elgyengültem.
-Zayn, ne már -mondták egyszerre Paullal, amikor látták, hogy folyik le az arcomon a könnycsepp.-Mindjárt én is sírok.-mondta Emma, és ő is pityeregni kezdett. Magához ölelt, én pedig így szóltam.
-Szeretlek Emma! De tudod, ez a hírnév.. -mondtam.-Sajnálom,ha ez neked így nem jó. Nekem már ilyen az életem. A paparazzók minden pillanatot megtalálnak, amit ki lehet fogatni.
-Tudjuk, hogy úgy sem igazak, akkor miért foglalkozol vele?-próbált ismét megnyugtatni. Azt hiszem sikerült.
-Igazad van!-szóltam.
-Szóval nyugalom.-fejezte be, és megölelt.
-Paul!-álltam fel, hogy ismét Paulhoz tudjak beszélni.-Van még valami rossz híred? Vagy netán jó?-kezdtem viccelődni.
-Van egy jó hírem is.-ezt örömmel hallottuk.
-Na. -mosolyogtunk Emmával egymásra.
-Nyertem egy 2 személyes utazást és nektek szeretném ajándékozni.-mondta kedvesen.
Ez igazán kedves volt tőle, hogy nekünk ajánlotta fel, hiszen ott vannak még Louis-ék is. Nagyon rendes.
-Nahát Paul.-kezdtem meglepődve.-Elfogadjuk. Ugye Emma?.néztem Emmára.
-Öhmmm.-nem tudta, hogy mit mondjon hirtelen, de végül belegyezett.-Persze.
-Rendben, akkor tessék.-nyújtotta át a 2 főre szóló jegyeket.-Hawaiira szól 2 repülőjegy, 4 éjszaka. Remélem tetszik. Érezzétek jól magatokat.-ránk mosolygott, mi pedig megöleltük őt, majd elment.
-Mikor indulunk?-tért rá rögtön a témára Em.
Paul visszafordult, mert ezt elfelejtette mondani.
-Holnaphoz egy hét múlvára szólnak a jegyek, de ha szeretnétek, elintézem nektek, és akár már holnap is mehettek.-mondta mosolyogva.
-Nekem holnap szuper lenne.-nevetett Emma.
-Szerintem is jobb lenne a holnap.-egyeztem meg Paullal.
Miután Paul elintézte nekünk az utazást, felhívott engem, hogy minden rendben van. Összepakoltuk a cuccainkat 5 napra, és már este is lett.
-Baj van?-kérdeztem Emmától, mert kissé fura volt.
-Nem.-hagyta ennyiben.
-Akkor jó.-válaszoltam a kijelentésére.
-Miért gondolod, hogy baj van?-kérdezte kis idő múlva.
-Csak kicsit fáradtnak tűnsz.-ismertem be.
-Igen..-mondta ásítva.-Fáradt vagyok.-majd mosolygott egyet.
Lefeküdtünk aludni, mert másnap reggel korán kellett kelnünk az út miatt. Az éjszaka közepén egyszer arra lettem figyelmes, hogy Emma álmában sír, ezért lassan, és óvatosan felkeltettem. Láttam, hogy szipog, és folyik a könnye. Megtörölte a szemét, miután felkelt, és felült az ágyban. Én is követtem.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem aggódva.
-Rosszat álmodtam.-felelte álmosan, kisírt szemekkel.
-Mit?-kíváncsi lettem rá.
-Hagyjuk.-mondta.
-Mond nyugodtan.-még kíváncsibb lettem, hogy nem akarta elmondani.
-Azt álmodtam, h-h-hogy megint m-megcsaltál.-sírt tovább.
Én csak elkerekedett szemmel néztem rá, és elgondolkoztam. Ő tényleg szeret.
-Mi a baj?-kérdezte Emma, amikor látta, hogy kissé sokáig nézek magam elé. Én csak ennyit mondtam neki.
-Te tényleg szeretsz.. Ezért sírtál?-majd megpusziltam.
-Persze, hogy szeretlek.-majd visszapuszilt.
-De ezért sírtál?-nem hagytam annyiban.-Nem hiszel bennem?
-De, csak...-kezdte, majd újból könnyezni kezdett.
-Csak?-kérdeztem.
-Csak félek, hogy elveszítelek...-tört ki belőle újból a sírás.
-Nem fogsz..-nyugtattam, valós érvekkel.-Én is nagyon szeretlek téged!
-Aludjunk.-mondta,majd betakarózott.
-Nem bízol bennem?-hoztam fel újból a témát.
-De...-kezdte bizonytalanul.-Csak félek.
-Mitől?-döbbentem le újból, pedig tudtam a választ.
-Már mondtam Zayn!-felelte kicsit idegesebben.
-Oké.-megpusziltam.-Jó éjt.-hagytam ennyiben.
-Most haragszol?- nézett rám furán.
-Nem.-mondtam.-Csak tudod én szeretlek, és nem tudom, miért érzem azt, hogy te nem érzed magad jól mellettem. Vagyis érted..-néztem a paplant.
-Zayn...-megsimította a karom.- Ha nem szeretnélek, akkor meg sem bocsájtottam volna neked. Nem?-mosolygott rám kedvesen.
-Nem érted mit mondok..-ráztam meg a fejem.-Tudom, és érzem, hogy szeretsz, viszont azt is érzem, hogy nem érzed jól magad a társaságomban.. Érted?
-Én jól érzem magam.. Melletted! -majd megcsókolt. Nagyon örültem, hogy szeret.
-Szeretlek!
-Én is Zayn.
-De én tényleg!- majd huncutan mosolyogtam rá.
-Látod, már megint kezded.. Nem hiszed el, hogy szeretlek!-majd mélyen a szemembe fúrta a tekintetét.
-Teee.-mondtam.
-Na?-kérdezett vissza nevetve, majd megcsókoltam.
-Semmi. -mosolyogtam, és még egy puszit nyomtam az arcára.
Reggel amikor felkeltem, Em még elaludt, ezért nem keltem ki az ágyból, nehogy felkeltsem. Ott feküdtem mellette, és néztem aranyos arcvonásait. Még akkor is gyönyörű, amikor alszik. Ő az én kis hercegnőm! Mikor felkelt, puszival köszöntöttem.
-Jó reggelt kincsem, jól aludtál?
-Fogjuk rá..-mondta fáradtan.-Mikor indul a gépünk?-kérdezte aggódva.
-Nem tudom, nézzük meg.- ajánlottam fel neki.
Mikor megnéztük, észbe kaptunk, mivel már nem volt túl sok időnk elkészülni. Még jó, hogy előző este mindent bepakoltunk a bőröndökbe, most már csak a fontosabbakat kell eltenni, mint pl. fogkefe, spray stb... Miután készen lettünk mindennel kimentünk a reptérre, és fel is szálltunk a gépre. Pont időben értünk ki. A repülőn jöttek körbe, hogy megkérdezzék kérük-e ételt, vagy italt.
-Mit kérsz enni?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem vagyok éhes.-mondta mosolyogva.
-Biztos?-kicsit aggódtam, mert nem is reggelizett ma reggel. Lehet, hogy izgul az út miatt.
-Igen.-nevetett fel.
-Oké.-adtam fel végül, és megpusziltam.
-Te nem vagy éhes?-kérdezte sejtelmesen.
-Nem.-mondtam, lehet, hogy egy picit túl gyorsan.
-Tudom, hogy az vagy, csak azért nem eszel, mert én sem.
-Azt hiszem túl jól ismersz.-nevettem.
-Tudtam én!-majd rácsapott a combomra.
-Akkor én veszek valamit.
.......