17.Rész. ~Cigaretta

Na sziasztok ismét. :)
Teszem a következő részt, amit 1 hónapja halasztok. :) Olvassátok sokan, és írjatok kommentet, hogy hogy tetszett :)
Jó olvasást ;) ♥



-Kb mennyit ittál?-kérdezte tisztára normálisan.
-Nagyon sokat! Össze-vissza!- nevettem ki saját magam.
..........
-Én még sohasem voltam berúgva...-súgta oda nekem Em.
-Ne is.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Szeretném, ha leszoknál a cigizésről!-váltott témát hirtelen.
-Én is szeretném.-mosolyogtam. -De érted minden erőmet beleadom, és le fogok szokni róla!-néztem a szemébe, kissé kómásan. -Ígérem!- mondtam, majd megcsókoltam.
-Fogadjunk abban, hogy ameddigcigizel, addig nem csókollak meg! - tette fel az ajánlatot. Én erre furán néztem, és ezt mondtam neki.
-Ettől a perctől nem gyújtok rá! - kimentem a konyhába és széttéptem a csikkeket, ami még megmaradt.
-Meglátjuk, hogy kidobod-e. -nevetett rám, pedig tudta, hogy azokat már nem lehet elszívni. Én csak felnevetettem és bedobtam a kukába. -Ki fogodbírni? -kérdezte csillogó szemekkel nézva.
-Ki fogom bírni! -mondtam, és magamhoz húztam.
-Imádlaaak!- ölelt át Emma.
-Én is. -mosolyogtam át a válla fölött.
Még maradtunk egy picit a buliban, majd hazamentünk, mert kicsit többet ittam a kelleténél, emiatt jobban tomboltam, mint mindenki más együttvéve. Reggel, amikor felkeltünk cigiszagot éreztem. Kinyitottam a szemem, és Emma ott feküdt mellettem.
-Miért van cigaretta szagod?- vontam korán reggel kérdőre.
-Mi? Cigi szagom van? -próbálta tagadni.- Én.. nem cigiztem!
-Biztos?-húztam össze a szemem.
-Biztos.- mosolygott rám titokzatosan.
-Oké, hiszek neked!-kacsintottam rá.
-Na, jó! -kezdte Em.
-Szóval?-mosolyogtam rá sejtelmesen.
-Csak kipróbáltam!! -bökte ki végül némi gondolkodás után.
-Oké. -hagytam ennyiben.
-Haragszol? -kereste a tekintetem, mert nem néztem rá.
-Nem haragszom... Biztos, hogy csak kipróbáltad, vagy már rá is szoktál? -kérdeztem tőle, és vártam az igazat.
-Fúúj.. nem!-hazudott, de nem sikerült megjátszania.
-Biztos? -kérdeztem meg ismét. Ő csak elmosolyodott. -Szóval? Mióta? -tettem fel ismét a kérdést.
-Régóta..- vallotta be egyszerűen.
-Komolyan?? -néztem rá meglepődve. -És te akarod azt, hogy én leszokjak? Én megpróbálok leszokni, ha te is próbálkozol, úgyhogy most menjünk, és tüntessük el a házból az összes cigarettát! -mosolyogtam rá kedvesen.
-De olyan nehéz! -mondta erre Emma szomorúan.
-Ki fogjuk bírni.. -bíztattam. - És ez amúgy nekem miért nem tűnt fel?? -értetlenkedtem.
-Hát én honnan tudjam? -nevetett ki egyszerűen..
-Na mind1.. -hagytam annyiban.- Megpróbáljuk, oké?
-Gonosz vagy! -nézett a szemembe.
-Most miért? Legalább tovább élünk. -mosolyogtam.
Egész nap elvoltunk, és egyszer sem gyújtottunk rá, nem is hiányzott. Elvoltunk a srácokkal. A történet reggel folytatódott tovább.
-Jó reggelt picim. -néztem rá csillogó szemekkel.
-Neked is. -köszönt vissza édesen, majd hozzám bújt.
-Hogy aludtál?-kérdeztem kedvesen.
-Mesésen!-nevetett egyet, és mégjobban hozzám bújt.
-Én is, mert itt voltál mellettem. -mosolyogtam, ő pedig nyomott egy puszit az arccomra.
-Nem megyünk reggelizni?-tettem fel a kérdést.
-Jó ötlet.- egyezett bele hamar, majd felkeltünk és lementünk a konyhába.
-Mit kérsz? Szendvicset? -kérdeztem.
-Vagy inkább tojásrántottát, vagy gofrit.. -nevetett fel hangosan.
Beküldtem Emmát a nappaliba, hogy hagyja rám a dolgot és nézzen addig tv-t. Én addig megcsináltam a gofrit, bevittem a nappaliba neki, aztán közösen elfogyasztottuk.
-Ez egész jó volt. -mosolyogtam.
-Ahhoz képest, hogy te csináltad, jó volt.-incselkedett.
-Naaa..-nevettem fel.
Egy picit még tv-ztünk, aztán kiruccantunk kicsit a parkba sétálni.
-Nem megyünk el a strandra a srácokkal? Vagy kettesben szeretnél lenni otthon?- tettem fel az ajánlatokat fürkészű tekintettel.
-Strand!-sikoltott fel, mint egy kisgyerek.
-Oké,Oké.. -nevettem ki a park közepén.
.................