12. Rész ~Kisebb veszekedés.

Sziasztok. :) Tudom, hogy ismét nem lett meg a 2 komment, de nem tudok tovább várni :) Tényleg 2 lájk minimum kell, különben úgy érzem, nem érdemes ezt tovább írni.. Ha nem szeretnétek, hogy abbahagyam, akkor kommenteljetek. Oké? :)
Meghoztam a 11. részt is, remélem tetszik :) Jó olvasgatást. ;)
*Gitta. ♥



-Akkor menjünk bulizni! -jelentette ki Emma, és kiskutya szemekkel nézett rám ismét.
-Felőlem! -Adtam be a derekam.
.....................

Emma kérésére elmentünk egy clubba, mi 5-en, ugyanis Harry elment. A bárban nagyban beszélgettünk, amikor kiszúrtam valamit.
-Biztos, hogy ide akartál jönni? -kérdezte Emma fülébe súgva.
-Miért? -nézett rám nagy szemekkel.
-Hát csak...- kezdtem. -Nem tudom..-Adtam fel, tudtam, úgysem hallgat rám.
-Mi bajod van ezzel a clubbal? - kérdezte kicsit mérgesen .
-Semmi.-mondtam.
-Jó, akkor menjünk oda, ahová te szeretnél. -mondta és kiment a clubból. Megfogtam a kezét.
-Em, mi van? -néztem rá kérdőn. -Nekem csak azért nem tetszik ez a hely, mert olyan embereket látok, akik nem jók..-mondtam. -Vagyis érted.-fejeztem be.
-Mindig oda kell menni, ahová te akarsz! -vágta a fejemhez.
-Most miért?-álltam előtte értetlenül.
-Menjünk haza..-mondta és elindult, a kezét kirántotta az enyém közül.
-De én még nem szeretnék haza menni.-próbálkoztam a marasztalásával.
-Oké, akkor maradj itt egyedül! -kiáltotta. -Én viszont megyek! Szia!- és elment, végleg kiment az épületből.
Elég idegesek voltunk mind a ketten, ezért tudtam, hogy most egy ideig megint nem lesz olyan semmi, mint régen. Sőt, még olyan sem, mint mostanában. De azért próbálkoztam. Utána futotta az ajtón keresztül és elkaptam a csuklóját.
-Na? -kérdezte.
-Miért csinálod ezt? Én csak egy ok miatt nem szeretnék itt lenni.-mondtam, de nem hiszem, hogy értette miért.
-Nem érdekel ,Zayn! -ez rosszat jelentett, hogy kimondta a nevem. -Rossz napom van, hagyj! -és ismét elindult.
-Biztos ezt szeretnéd? -kiabáltam utána, mire ő megállt és kicsit elfordította a szemét. -Meg sem kérdezed, hogy mi az oka?
-Mi az oka? -kérdezte meg végül, de szinte biztos voltam benne, hogy igazából nem érdekelte a dolog.
-Szóval. -kezdtem. -Féltelek, és egy kicsit féltékeny is vagyok. És nem hiába. -fakadtam ki. Most volt az alkalom, hogy elmondjam neki. -Látod azt az embert, ott? -mutattam a férfi felé. -Na ő, egész este téged bámult, és az előbb elindult erre, ezért mondtam, hogy biztos ide akartál-e jönni. Bocsi, ha rosszul jött ki ez az egész, de mint tudod, nem jó a fogalmazó képességem. -nevettem fel. -Szóval ezért. Megérted? -néztem mélyen a szemébe, mert mire végig mondtam a mondókám  ,már teljes egészében előttem állt.
-Ne légy féltékeny, hisz nincs miért.. -nyugtatott. -Nem foglak megcsalni, mint egyesek másokat.. -Vágta ezt is a fejemhez. Ez viszont nagyon rosszul esett. -Szóval nyugalom.
-Igen? -ezt a bántást nem hagytam annyiban. -Tudod, ez nagyon rosszul esik nekem, hogy bármikor elkezdünk egy kis apróságon veszekedni, mindig felhozod ezt a dolgot, amit te is tudsz, hogy nem tettem volna meg, mert szerettelek. -mondtam, és éreztem, hogy az adrenalin szintem az egekben volt. -Mint ahogy most is szeretlek!- fejeztem be és mély levegőt vettem.
-Ez az.. -folytatta a vitát. - Most sem tudom igazából, hogy miért veszekszünk.
-Én sem..-vallottam be, pedig tudtam, hogy ő vágta be a durcát. -Féltelek, mert te vagy életem szerelme. Ez van. -mosolyogtam rá kedvesen.
-Szeretlek Zayn!- mondta, majd megölelt.
-Én is és kérlek bocsáss meg, ha megint miattam veszekedtünk.-mondtam neki és mire befejeztem a szája már az enyémen volt.
-Ezt akkor vehetem annak, hogy nem haragszol? -mosolyogtam rá, és magamhoz húztam.
-Igen. -nevetett fel.
-Szeretlek!- mondtam ismét.
Még egymás karjaiban  voltunk, amikor éreztem, hogy kicsit vizes az arcom. Azért volt az, mert Em hozzáért az arcomhoz. Elkezdett könnyezni.. Kicsit megijedtem.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Állandóan a veszekedések..-mondta könnyezve.- Ok nélkül mindenen összeveszünk... Nem bírom tovább!- mondta, és elhúzódott.
-Én sem.. Menjünk ki beszélgetni?- kérdeztem.
Ő csak bólintott erre az ötletemre, úgyhogy kisétáltunk a club előtti parkba és leültünk egy padra. Elkeztünk beszélgetni.
-Akkor?-kezdtem. -Most akkor mi is van velünk? Szeretjük egymást, de feszengünk. -vallottam be magamnak is, mert eddig nem mertem.
-Akkor hagyjuk abba ezt az egészet?-kérdezte kicsit félénken.
........