13. Rész. ~Találkozás

Sziasztok! :) Meghoztam a 13. részt. Remélem tetszeni fog :) Olvassátok sokan, és reklámozzátok, mert ez volt az utolsó, hogy előbb hozom a részt. :) 2 komi után 14. Rész ,)

Barátnőm egyik nagyon jó blogja! Olvassátok azt is sokan, és oda is komizzatok, ahogy ide is! :)
http://onedirectiontabor.blogspot.hu/ ! :)




-Akkor?-kezdtem. -Most akkor mi is van velünk? Szeretjük egymást, de feszengünk. -vallottam be magamnak is, mert eddig nem mertem.
-Akkor hagyjuk abba ezt az egészet?-kérdezte kicsit félénken.
........
Ennek a kérdésnek a hallatán kicsit meglepődtem, de olyan gyorsan válaszoltam, akár a villám.
-Neeeem! -kiabáltam, mire Em kicsit megrezzent. Felnevettem.
-Akkor? -mosolygott rám gondterhelten.
-Szeretlek, és nem szeretnélek elhagyni!- mondtam és megpusziltam az arcát. Ő erre elmosolyodott.
-Én sem akarlak elveszíteni.-mondta, és megcsókolt.
-Akkor viszont nem tudom, hogy miért csináljuk mindig ezt. -kezdem megint a témát.
Beszélgettünk még egy kis ideig a padon ülve, aztán úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Én elmentem pár napra, de Em nem tudta hol vagyok. Már pont egy hete nem láttuk egymást Emmával, és mondhatni nagyon hiányzik. Otthon voltam, viszont Em nem jött még haza a barátnőjétől. Niall átjött hozzám, mert tudta, hogy egyedül vagyok otthon. Niall nem lakik tőlünk messze, és mi pont kint voltunk az udvaron, ezért láttunk NiNivel, hogy Emma közelít a háza felé.  Nem kiabáltunk neki oda. Amikor nem jött ki senki Niall-éktől, elindult a mi házunkhoz. Nagyon örült Em, mikor meglátott. Egyből a nyakamba ugrott és a nevemet kiabálta.
-Szia. Már nem is haragszol?-néztem rá furán.
-Én nem haragudtam rád eddig sem. -mosolygott.- ÉS kérlek, dobd el a cigit. -mondta, és kivette a kezemből a csikket.
-Jó, eldobom, csak tudod ez a hét egy kicsit eseménydús és feszült volt számomra, ugyanis azt hittem végleg elveszítelek!- mondtam mélyen a szemébe nézve.
-Hát én vártam, de nem jöttél.-nézett rám értetlenül.
-Azt hittem, látni sem akarsz!-mondtam végül.
-Ne mondj ilyeneket, hiszen tudod, hogy szeretlek!-mondta, és megölelt újból.
-Nem megyünk be?-kérdeztem.
-De.- válaszolta és elindult befelé.
Bent voltunk, amikor észrevettem, hogy nem mesél semmit ezért megkérdeztem, hogy mit szeretne csinálni.
-Jól megölelgetni téged!-mondta és magához húzott.
-Hát oké.-nevettem fel.
-Jajj, te butuska! -mondta Em.
-Ez jól esett, és kérlek tényleg bocsáss meg nekem!-hoztam fel újból a témát. - Mármint azt, hogy ezt az egészet Hazzától kellett megtudnod, és nem tőlem..
-Zayn!-kezdte.-Én ezt el szeretném felejteni! Lehetséges ez? -nézett rám Emma kiskutya szemekkel.
-Bocsi, te tudod fontos, hogy tudjam, hogy megbocsáltasz-e vagy sem..-mondtam.
-Olyan cuki fejet vágsz!-mondta és kinevetett. Én csak mosolyogtam  rajta.
-És a mosolyod..-mondta a száját harapdálva.-Arról ne is beszéljünk! -és közelített felém.
-Ezt bóknak veszem. mondtam és megcsókoltam.
-Niall miért van itt?-nézett Em Niallra, mert észre sem vette, hogy bejött velünk.
-Miért, itt van Niall? -kérdeztem meglepve, mert én sem vettem észre.
-Ott ült kint a nappaliban.-mondta Em, mire kinéztem az ajtón, hátha látom.
-Jó tudni.-nevettem fel, és felálltam, majd visszaültem mellé és váratlanul megcsókoltam.
-Helló. Mi folyik itt? -kérdezte Niall az ajtóból huncut vigyor kíséretében.
-Semmise.-mondta Em, én pedig ránéztem.
-Tényleg?- szenvedélyesen a szemébe néztem.
-Niall!-mondta. -Segíts! Mond meg neki, hogy ne nézzen így rám...-fejezte be Em és megharapta a száját. NiNi csak furán nézett Emmára.
-Éhes vagy? Hoztam csokit! -próbálta elterelni Em a figylemet.
-Ez most mi akar lenni?-néztem rá kérdően.
-Csokit??-kérdezte mégeszer és elővette a csokit.
-Emma! Hagyd azt a csokit! Beszéljünk komolyan!-kezdett elegem lenni a csokijából..
-Miről?-félénken rám nézett. Én csak értetlen fejet vágtam.
-Én elmentem!-mondta Niall és becsukta maga után az ajtót, de előtte intett egyet.
-Szia Nialler!-köszönt Emma, bár már elment az ajtóból.
-Miről beszéljünk?-kérdezte meg Em.
-Miért tagadtad le Niall előtt?
.............