14. Rész ~Letagadás.

Sziasztok! :)
Igaz, hogy most sincs meg a 2 hozzászólás, de mivel jövő héten már suli, és én koleszos vagyok, csak hétvégente lesz fent új rész, ezért most kiteszem a következőt :)
Olvassátok sokan, és iratkozzatok fel ;)
Jó olvasást! ;) ♥
*Gitta.



-Szia Nialler!-köszönt Emma, bár már elment az ajtóból.
-Miről beszéljünk?-kérdezte meg Em.
-Miért tagadtad le Niall előtt?
.............

-Azét, mert szerintem nincs hozzá köze..-mondta nyugodtam Em.- De most Zayn. -kezdte újból.- Komolyan.. Mindig ez van, a beszélgetés végén.. Ilyenkor mindig veszekszünk.-fejezte be a mondanivalóját.
-Miért nem akarod, hogy megtudják? -kérdezten összezavarodva.
-Mit?-kérdezte Emma értetlen fejet vágva.
-Hogy mi volt ez a csók..-mondtam. -Miért nem mondtad el Ninallnek? És nem szeretnék újból elkezdeni veszekedni! -mondtam.
-Zayn, én csak megcsókoltalak. -mondta, ami nekem nagyon rosszul esett. Szóval neki ez csak egy csók volt a sok közül. -Vagy már az is baj? -kérdezte.
-Nem, de azt hittem, hogy mi akkor megint úgy vagyunk, mint körülbelül másfél héttel ezelőtt.-mondtam.- De azt hiszem csalódnom kellett, mert neked ez csak egy csók volt.. -fejeztem be.
-Én nem úgy értettem. -próbálta megmagyarázni.
-Akkor?-meglepődve néztem rá.
-Szeretlek! -mondta, de még nem fejezte be a mondanivalóját. -És nem akarok többi veszekedni..
-Akkor miért csinálod ezt? -kérdeztem tőle, még mindig meglepetten, mire ő megint megcsókolt.
-Nincs harag? -nézett rám könnyes szemekkel.
-Egy csók miatt? -kérdeztem erjtett mosollyal az arcomon. -Nekem eddig sem volt. -nevettem fel.
Ezután újból minden rendben ment. Pár hónap múlva ez a történet Louiséknál folytatódott. Mire Emma félre próbált hívni. Ekkor nagyon, de nagyon meglepődtem, ugyanis épp nagy beszélgetésben voltunk a srácokkal.
-El kell mondnom neked valamit, Zayn. Kijönnél egy kicsit innen? -hívott félre Em.
-Igen? -kérdeztem nem igazán figyelve. Arra lettem figylmes, hogy Emma könnyezik, ezért rögtön rá figyltem.
-Megcsókoltam H..H..Harryt! -monda krokodilkönnyekkel küszködve. Én próbáltam ezt nem magamra venni. Pedig Hazza a legjobb haverom, mégsem tudtam Emre haragudni.
-Akkor mostmár kvittek vagyunk. Vagyis én nem fogok ez miatt vszekedni, de azrért azt szeretném tudni, hogy mikor, és hol történt. -kérdezősködtem a részletekről.
-Tegnap..-mondta Em. - Mikor Hazza házában voltunk. -mondta sírva, és ennek láttán mégjobbban megenyhültem.
-És miért tetted ezt? -kérdeztem, és nem hagytam annyiban a dolgot.
-Nem tudom.- mondta egyszerűen Em.
-Szereted?-meg kellett tőle kérdeznem.
-NEM! -mondta, kicsit ingerültebben.
-Ő csókolt meg?- nem hagytam annyiban. -Bocsi, hogy ennyit kérdezek, de mint tudod, ő az egyik legjobb spanom... -mondtam. - Én tudom, hogy neki tetszel, látom is rajta, hogy hogy néz rád. -fejeztem be és Emmára néztem.
-Nem... Én voltam. -vallotta be, és lehajtotta a fejét. -Zayn, én nagyon sajnálom, de sajnos már megtörtént..
-Te voltál?? -akadtam ki ezen a ki kétbetűs szón.
-Ne haragudj! -még mindig a földet pasztázta.
-Nem haragszom. -mondtam bíztatóan. -Csak nem tudom, hogy miért tetted ezt. Vissza akattad adni azt, hogy én mit tettem? -gondolkodtam az okán. -Vagy miért?
- Tényleg nem tudom!- mondta őszintén, és én hittem is neki, mégis nagyon kíváncsi voltam még a részletekre.
- Ketten voltatok? Vagyis csak ti ketten tudtok róla?-kérdeztem már kicsit nyugodtabban.
-Igen.-válaszolta alig hallhatóan.
-Rendben Emma. Tudod, ez lehet, hogy nem működik köztünk, de én nagyon szeretlek! Szerinted? ÉS én nagyon nem szereték szakítani! -gondolkodtam, majd elmondtam amit szerettem volna.
-Majd este megbeszéljük, menjünk inkább vissza a többiekhez. -ajánlotta fel Em, mire megfogtam a kezét.
-Rendben. -kézenfogva sétáltunk vissza a nappaliba, mintha mi sem történt volna.
-Mi a baj Emma? - kérdezte Hazza egyből Emmától, gondolom látta, hogy sírt.
-Elmondta.. -mondtam neki, bár tudom, hogy nem engem kérdezett. -Nyugi haver, ettől a húzásodtól még nem verlek meg. -nevettem fel és vállba ütöttem.
-Sajnálom haver, komolyan! -kért bocsánatot Harry is. - Emma csókolt meg. -erről már tudtam, mégis kicsit rossz volt hallani.
-Elcsábítottad, seggfej! -ütöttem bállba barátságosan.
-Hogy-hogy nem haragszol ránk? -nézett rám Harry elég furán és egyben értetlenül.
-Mert megbízom bennetek, és tudom, hogy többet nem fordul elő. Vagyis nagyon remélem! -miután ezt elmondtam, próbáltam komolyan nézni rájuk de nem ment. Mind a ketten tisztára meg voltak rémülve. - És én sem csalom meg őt többet, hiszen nagyon szeretem! Szerintem elég ennyi indok, hogy megbízunk egymásban. De még mindig nem értem ezt a csókat Emma. -néztem Emre.
-Én sem tudom, hogy miért tettem. - mosolyogtt kedvesen.
-Rendben, nem érdekel különösebb képpen, de lécci, ne csókolj meg többet, mert olyan, mintha Hazzávaal smárolnék. Azt pedig nem szeretném. -próbáltam viccesre fogni ezt az egész szituációt. Majd megöleltem Emmát és felnevettem. Ő ezt nem tartotta ennyire viccesnek.
-Oké, akkor nem csókollak meg. -vágta be a durcát.
-Csak hülyéskedtem, butuska! -nevettem fel újból, és magamhoz húztam egy csók erejéig. Emma letörölte a szájáról a csókot, majd furán néztem rá.
-Na mi az? -kérdeztem.
-Rosszul esett, amit mondtál. -válaszolt a kérdeésemre. Valahogy gondolta, hogy ez lesz.
-Bocsi, csak próbáltam poénosra fogni ezt az esetet. -mondtam, hogy elmagyarázzam, miért volt ez.
-Tényleg nem haragszol? -nézett rám kiskutya szemekkel, amiknek nem tudok ellenállni, ezért újból megcsókoltam.
-Ezt most minek vegyem?-kérdezte Em.
-Nem haragszok!! -mondtam, majd megöleltem.
............