37. Rész. ~Adam

Siasztok! :)
Tudom, hogy nem jöttek komik, de azért meghoztam a friss részt. :) Remélem tetszeni fog nektek. :)
 következő részt csak 2 komi után hozom, a pipák nem lényegesek, de várom őket. ;)
Iratokozzatok fel. ♥
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Nem tudom mit tegyek..-vonta meg Em a vállát.
-Akkor mond..-egyezett bele Harry is, majd Em majdnem elkezdte, de valami közbeszólt a fejében.
...............
Láttam Emmán, hogy nagyon meg van zavarodva, bár Harry sem volt kutya. Hazza nem akarta volna felhozni ezt a 'titkot', de megtörtént.
-NEM!-húzódott Emma hátrébb. -Nem tudom megtenni...-nézett felváltva kettőnkre.
- Kérlek! Emma, muszáj!-mondta Hazza, belátta, tényleg van hozzá közöm.
-Hát jó..-adta be nagy nehezen Emma a derekát, majd elkezdte a történetet.-Amikor reggel bementem Harryt felébreszteni megcsikiztem, és véletlenül ráestem.. Aztán Harry megcsókolt. Ismétlem Harry csókolt meg.-mondta végig, majd lehajtotta fejét, majd reakciót várt.

Igaz barátság. ♥

-Köszönöm srácok, hogy elmondtátok, és ne aggódjatok, senkire nem haragszom.-mondtam, mire megkönnyebbülést láttam rajtuk.
-Zayn, olyan elnéző vagy velem, nem érdemlem ezt meg!-mondta szipogva a Kedvesem.
-De igen, mert szeretlek!-fogtam a kezembe a puha arcát.
-Nem! Neked olyan lány való, aki nem csinálja azt, mint én..-folytatta.
-Szakítani szeretnél?-néztem rá meglepetten, tágra nyílt szemekkel.
-NEM!-mosolyodott el Em.
-Akkor miért nem hisztek nekem?-kérdéztem, mert már nem tudtam ezt az egészet követni.
-Hiszek neked, csak olyan fura, hogy olyan elnéző vagy velünk...-mondta Emma.
-Ez nem fura! Ez igaz szerelem, és igaz barátság!-mondtam, majd magamhoz húztam a két jómadarat.
-Szeretlek!-suttogta Emma.
-Én is szeretlek Kicsim, és téged is  haver! -mosolyogtam rájuk.
Megbeszéltük ezt az egész dolgot, mire arra lettünk figyelmesek, hogy kopogtatnak.
-Kinyitom!-vállalkozott Emma, majd már az ajtónál is volt. Az ajtóban Emma ex barátja állt. Emma elkerekedett szemmel nézte az embert, mire meg tudott szólalni.
-Mi-mit keresel itt?-dadogott.
-Téged.-válaszolta az ex barátja, Adam.
-Minek?-nézett rá bosszúsan.

Adam :)

-Beszélni szeretnék veled..-mondta, majd meglátott minket.-Ők kik?-nézett át Emma válla felett.
-Ő itt a barátom.-mutatott be neki Emma.-Ők pedig a legjobb haverjaim.-mosolyodott el Em büszkén.
-Nahát! Van pasid..-akadt el itt Adam.
-Persze.-mosolygott Em. -Miért jöttél?
-Kettesben beszélhetnénk?-fordult Emma felé.
Emma és Adam felmentek a szobába, hogy beszélhessenek, de nem csukták be rendesen az ajtót, szóval szinte mindent lehetett hallani a mondandójukból.
-Miért jöttél ide?-tette fel Emma még egyszer a kérdést.
-Látni akartalak.-mondta Adam, majd közeledni próbált Emma felé.
-És?- értetlenkedett Em.- Mondjad már!
-Tudod.. Nagyon hiányzol!-próbált ismét felé menni.
-Zayn! Harry!-kiabált Emma a szobából, mire kilöktem az ajtót.
-Adam! Kérlek menj haza!-bújt oda hozzám Em.
-Haver, légyszíves.. Emma sem szeretné.-próbáltam higgadt maradni.
-Jó, oké, elmegyek..-ezt egyből megértette, így már indult is.
-Köszönöm!-csukta be Adam mögött Emma az ajtót.
-Nekem nincs mondani valóm.-mosolyogtam rá.
-Nem tudtam, hogy idejön.-mentegetőzött Emma aranyosan.
-Semmi baj, nem te tehetsz róla.-nevettem.
-Hát nem.-mosolygott ő is, majd megölelt.
-Szeretlek.-suttogtam egy puszi keretében.
-Én is.. De ezt szerintem még mindig tudod.-kacsintott Em, majd bement a szobába, hogy végre elkezdjen összepakolni. Mire mindenki készen lett, összeszedte a sarkokból a cuccát, addigra már indulni is kellett. Felszálltunk a repülőre, majd mindenki pár perc alatt bealudt, ezért nem emlékszünk túl sok dologra, amíg a levegőben voltunk. Leszálltunk, majd leköszöntünk a srácoktól és mentünk is haza.
-Fáradt vagyok..-ásította Emma.
-Én nem.-nevettem.
-Ha nem baj, én most alszok egy picit.-mondta Em.
-Nem csinálunk inkább valamit ketten az ágyban?-huncutkodtam egy pindurkát, mire Emma furán nézett, és kitört belőle a fáradt nevetés.
-Na?-kérdeztem.
-Aludni szeretnék.-kacsintott Emma, majd felment a lépcsőn.
Nem sokkal később én is befeküdtem mellé. Reggel elég későn keltem fel én is, körülbelül 11 óra lehetett. Emmát nem akartam felkelteni, ezért nem is keltem ki az ágyból. Mikor elkezdett forgolódni, megnéztem az időd, és már fél 12 volt. Emma hirtelen kelt fel.
-Zayn.. Miért nem keltettél fel?-pattant ki az ágyból, mire elkapott a nevetés. -Zayn!-nevetett most már ő is.
-Mondjad!-mosolyogtam rá.
-Semmi.-mosolygott ő is, majd megöleltem.
-Kialudtál?-kérdeztem elrejtve a mosolyom, mert gyengén 13 órát aludt. Van alvókája, az tuti.
-Igen!-mondta, majd lehunyta a szemét.
-Na mi van?-kerestem a tekintetét.
-Semmi. Mit álmodtál?-kérdezte kedvesen.
-Nem szoktam álmodni.-mosolyogtam.
-Én mindig álmodok valamit..-gondolkodott, és közben a hajamat birizgálta.
-És mi jót álmodtál most este?-kíváncsiskodtam.
-Hát.. Öhm.. Izé..-kerülte volna a témát, láttam rajta.
-Hallgatlak.-nevettem, mert viccesen dadogott.
-Ááá.. inkább nem mondom el. -nevetett.
-Na, most már kíváncsi vagyok. -pusziltam meg a homlokát.
-Akkor lemondjam?-nézett rém a nagy kék szemeivel.
-Kérlek, ne kínozz. Mond már Kincsem!-nevettem.
-Na szóval.. Azt álmodtam, hogy....
.......................