38.Rész ~Meglepő dolgok

Sziasztok. :)

Bár megint nem lett meg a 2 komi, de meghoztam az új részt, mivel hétvége van, esik a hó, bent ülök a szobámba egy jó meleg teával stb... :) ♥

Ezért itt van. :) Remélem tetszeni fog. :) 

2 komi, és 2 pipa után jön csak a következő, és most betartom a szavam!! ♥ 

Köszönöm a 3 feliratkozót! ♥♥

*Gitta.

-Kérlek, ne kínozz. Mond már Kincsem!-nevettem.

-Na szóval.. Azt álmodtam, hogy....

.......................

-...hogy született egy kisfiúnk.-mondta Em mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

-Na tovább.. Ez eddig nagyon jó álom.-bíztattam, mert abbahagyta a mesélést.

-Szóval ugyanúgy nézett ki, mint te. Olyan szép szeme volt.-mosolygott álmélkodva.

-Ooo..-mosolyogtam én is, mikor elképzeltem.

-Mi van?-kérdezte Em.

-Ez egy nagyon szép álom, Emma.-mondtam nagyokat pislogva.

-Örülnél, ha igaz lenne?-nézett rám kiskutya szemekkel, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Igen.-mosolyogtam az arcát a tenyerembe véve, mire Em furán nézett rám. -Mi van?

-Áhh... Semmi.-nevetett Emma.

-Naa.. -kérleltem.

-Ma nem megyünk sehová!-jelentette ki elterelve az álmáról a szót.

-Oké!-mosolyogtam huncutan.

-Mindjárt jövök. Csinálok valami kaját. Kettőnknek!-kacsintott Em.

-Rendben, de finom legyen!-kacsintottam rá vissza.

Emma pár perc múlva már jött is egy tálcával a kezében. A tálcán pirítós volt meg egy tábla csoki.

-Ez aztán az igazi királyi reggeli!-dicsértem meg.

-A csoki az enyém!-monta ki, majd el is kapta előlem a csokit.

-Nem is kapok belőle?-néztem rá kiskutya szemekkel.

-NEM!-nevetett fel és eldugta a háta mögött.

-Hát oké, akkor jó étvágyat.-mosolyogtam, és beleharaptam a reggelimbe.

Megettem a piritósom, és közben néztünk valami adást a tv-ben. Viszont semmi érdekes nem ment, ezt Emma felé fordultam, és őt néztem. Emma csak ennyit mondott.

-Tessék. Hagytam neked!-nyújtotta át a csokija felét, mire rámosolyogtam.

-Köszönöm Kicsim.-köszöntem meg, majd jött a 'szeretlek-én is' rész. 

-Észrevettél valamit?-kérdezte Emma kis idő után.

-Mire gondolsz?-gondolkodtam.

-Hát arra, hogy már régen nem veszekedtünk.-mosolygott büszkén.

-És én ennek nagyon örülök!-csókoltam meg.

Folytattuk a TV nézést, amikor hirtelen nagyon megijedtünk, mert elment az áram.

-Oh.. Pont most?-csapott az ölébe Emma.

-Hát látod.-nevettem.

-Még jó, hogy nincs sötét.-sóhajtott nagyot.

-Igen.. Mert mind a ketten félünk.-egészítettem ki mosolyogva.

-Csináljunk valamit!-ötletezett Em.

-Mit?-nevettem, mert elkezdett törökülésben ugrálni.

-Nem tudom, unatkozok.. Mondjuk.. Kimehetnénk az udvarra.-nevetett.

-Menjünk, ha szeretnél.-indultunk az ajtó felé.

Mikor kimentünk még jobban meglepődtünk, mint mikor csak az áram ment el. Ugyanis valaki ott állt a kapuban. És az a valaki nem más volt, ,mint az Emma anyukája. Már nagyon régen beszélgettem vele, ahogy Emma is, ezért kicsit furcsálltuk, hogy csak így beállított.

-Hello. Mi újság? Mi szél hozott erre?-próbáltam kedvesen megszólítani.

-Csak kíváncsi vagyok, hogy hogy vagytok.-mosolygott kedvesen ránk.

-Mi megvagyunk.-szólt hozzá Emma.-Csak épp elment az áram, aztán kijöttünk kicsit. Veled mi újság? Hogy vagy?-kérdezősködött Em is.

Kint beszélgettünk még Emma anyukájával, de nem túl sokáig, mert elment a hotelba, ahol megszállt erre a pár napra. Nem sokkal később be is mentünk, amikor visszajött az áram.

-Most már szerintem csinálhatnánk valamit, amihez áram is kell.-mosolyogtam rájuk.

-Micsodát?-mosolygott.

-Hááát.-mosolyogtam huncutan.

-Szóóóval?-húzta fel a szemöldökét.

-Mit szeretnél?-kérdeztem, választási lehetőséget megadva neki.

-Mindig azt kell csinálni, amit én akarok.. Ez így nem ér!-hisztizett egy sort tettetve.

-Akkor csináljuk azt, amit én akarok.-mosolyogtam rá huncutabban, mint szoktam.

-És mit?-nézett rám Em nagy szemekkel.

-Szerinted?-közeledtem felé, de ő még mindig kérdőn nézett rám. -Na jó, csak viccelni próbáltam. -nevettem fel.

-Nem vagy vicces.-mondta, majd kinyújtotta a nyelvét.

-Megharapjam?-hajoltam felé.

-Mindig ezt mondod.-nevetett.

-Van ilyen.-mosolyogtam, majd gyengéden megcsókoltam.

Emma elkezdett játszani a hajammal. Nagyon sokszor teszi ezt, ezért megkérdeztem tőle, szereti-e csinálni.

-Öhm.. igen.-mosolyog.

-Oké.-mosolyogtam rá vissza.

-Téged zavar?-nézett kérdően.

-Dehogyis, szeretem, ha ezt csinálod. -puszilt meg.

-Ölelj meg!-kérte,mire ezt válaszoltam.

-Számodra parancs!-majd magamhoz húztam.

-Énekelj nekem!-jutott hirtelen Emma eszébe, hogy énekes vagyok.

-Mit énekeljek?-nem akaratoskodtam.

-Bármit!-mosolygott, majd ráhajtotta a fejét a vállamra, majd várta, hogy kezdjem el.

Kicsit pörgősebb dalt választottam, Taylor Swift-től a You belong with me-t. Szerintem tetszett neki. (http://www.youtube.com/watch?v=GX9EMAqMPbI)

...................