24. Rész ~Eseménydús nap

Sziasztok. :)) Meghoztam a következő részt. :) Éz most kétszer olyan hosszú, mint szokott lenni, remélem többen fogjátok olvasni. :) 2 KOMI után hozom a következő részt. :))
Jó olvasást. :)
*Gitta.


Emma erre nagyon mélyen belenézett a szemembe, mire kicsit huncutkodni keztem.
...............
-Na??-mosolyogtam rá nagyon-nagyon huncutan.
-A szemed...-mosolygott.
-Mi van a szememmel? Talán nem állnak jól? -kérdeztem, és elkeztem bandzsítani.
-Hülye.. -nevetett. -Nem, kell a szemed.. Olyan szép. -mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. -köszöntem meg. -De azért valljuk be, te sem panaszkodhatsz. -kacsintottam, és megpusziltam.
-Szeretlek!-mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek!- mondtam neki őszintén.
-Akkor jó. -nevetett.
-Mondanom kell valamit.-megpróbáltam komolyan elkezdeni a beszédemet, ezért végig a szemébe néztem, ahogy beszéltem.- Én nem szeretlek!-mondtam, mire Em elhúzódott tőlem. -Én egyszerűen megbolondulok érted! Imádlak!- mosolyogtam szerelmesen.
-Most egy kicsit megijesztettél. -mondta őszintén.
-De én nem tudlak téged nem szeretni..-mondtam aranyosan, mint az ovisok.-Biztos nem vagy fáradt? -kérdeztem meg tőle körülbelül századszorra.
-Neeeem! -nevetett fel.
-Oké! -tettem fel a kezem, amolyan 'megvédem magam' pózba, mire még jobban elkezdtünk nevetni.
-Menjünk sétálni?-mosolygott ledőlve mellém.
-Oké, mehetünk is.- mosolyogtam.
Elindultunk otthonról, és nem sokára már a parkban voltunk. Ott sétáltunk kézen fogva,  mikor eszembe jutott egy közös sztorink, amit el is meséltem neki.
-Emlékszel, amikor majdnem szakítottunk? Ugyan itt voltunk. -mondtam, majd elnéztem más felé.
-Igen, emlékszem. -mosolygott kicsit máshogy, mint szokott.
-Szürnyű emlék.-mondtam, majd magamhoz húztam, és jó erősen megszorongattam.
-Igen. -lehelte a nyakamba.
-Szeretlek, és ilyen többet nem lesz.-ígértem meg neki újból, és újból.
-Így van. -mondta, majd megcsókolt.
A csókunkat egy rajongó szakította félbe, mert odajött hozzánk, amit nem bántam, csak kicsit rosszul időzített.
-Sziasztok! -köszönt vidáman a rajongó. -Bocsánat, hogy megzavartalak titeket. -dadogott kicsit.
-Semmi baj. -mondta Em, és elindult tőlünk, hogy ne zavarjon minket, mivel azt hitte, hogy csak hozzám jött a lány.
-Várj, kérlek! -szólt utána a kiscsaj. -Veled is szeretnék készíteni egy képet. -pirult el.
-Hogy mi?-kérdezett vissza Em, mert nem hitt a fülének.
-Tudod, ott voltam a koncerten, ahol énekeltél, és nagyon remélem, hogy folytatni fogod akár egyedül is. -mosolygott Emmára nagyon kedvesen, ami nekem is nagyon jól esett, nem csak Emnek.
-Akkor mehet?-kérdeztem egyszer a rajongóra, egyszer pedig Emmára nézve. Megcsináltam róluk a képet, ami szerintem nagyon jól sikerült, majd velem is csináltatott egy közös képet.
-Hármunkról is közöset?-kérdezte kicsit bátortalanul a lány.
-Oké.-egyeztünk bele mosolyogva. Azt is megcsináltuk.
-Köszönöm szépen mégegyszer és bocsánat a zavarásért.-mosolygott és mégegyszer megölelt minket.
-Semmi gond. -mosolyogtunk rá kedvesen.
-Szép napot!-integettem utána, miután elment. Visszafordult, és mosolygott még egyet.
Visszamentünk a házunkba, majd kicsit később átmentünk Liam-ékhez. Odaértünk, Liamék már vártak minket.
-Szevasztok csemetéim!-köszöntött minket.
-Apuuu.. -hülyéskedett Em, majd megölelte Leeroyt.
-Szia Haver.-üdvözöltem én is Liam-et.
-Hogy vagytok?-kérdezte kedvesen Emma.
-Mi megvagyunk. És ti? -kérdezett vissza Liam.
-Remekül.-kacsintott Em.
-Pontosan.-mosolyogtam én is.
Bementünk a szobába, elkeztünk filmet nézni, majd kicsivel később Emma megszólalt.
-Unatkozok!-sóhajtott fel Em.
-Játszunk!-csillant fel Lou szeme elsőként.
-És mit?-tette fel a kérdést Emma.
-Felesz, vagy mersz!-mosolyogtam rájuk huncutan.
-Én is játszok!-kiáltott a konyhából Hazza.
Beültünk egy körbe a nappaliba, a földön. Elkeztünk játszani. Már jó párat pörgettünk, csak még nem voltunk annyira benne a játékban, amikor valaki Emmára pörgetett. Aki nem volt más, mint Harry. Fel sem tette a kérdést, hogy felel-e vagy mer, egyből mondta, mit szeretne.
-Merek! -bátorkodott Em magabiztosan.
-Igen?-mosolygott rá Hazza huncutabban a kelleténél.
-Mond, mit csináljak! -mosolyogott rá Em.
-Oké.. Öööö.. -gondolkodott Harry. -Mond el Zaynnek, hogy mit mondtál nekem.. Nem rossz dolog!- Tette fel a feladatot Harry Emmának.
-Mit mondtam neked?-nézett Em furcsán Hazzára, mire én is odakaptam a fejem.
-Hogy nem szeretsz... Nyugi, Zayn semmi olyan.. -nyugtatott, bár kissé hatástalanul.-Csak hogy elhidd végre, lerázott. -sóhajtott fel, majd felnevetett.
Emma belenézett a szemembe, és elmondta, hogy tényleg nem szereti őt.
-Én tudom, de kiváncsi vagyok rá, hogy rázta le.. Vagy Harry, mond el te. -nevettem fel, mivel vicces kedvemben voltam.
-Ezt nem értem. -rázta meg a fejét Em.
-Harry, mond el, hogy mit mondott Emma, amikor lerázott.-ismételtem el magam.
-Na jó. -adta be a derekát Harry. - Szóval az volt, hogy Emma szó szerint elküldött, hogy hadjam abba, ő Zaynt szereti.. -mondta. -És ezt olyan jó volt hallani, hogy nem tágított el mellőled... értitek?-mondta teljes szívéből, ami nekünk iszonyat jól esett, hiszen mégiscsak, akármit is művelt a jelenlétem ellenében, attól még mindig a legjobb haverom...
-Ezért szeretem.-mondtam, és Emmára pillantottam.
-És én ezt tiszteletben is tartom. -mosolygott Hazza és meglökte Emmát, nekem pedig egy pacsit adott.
A következő pörgető Emma volt, hiszen így megy a játék menete körbe-körbe. Miután már mindenki minimum négyszer volt, túl unalmassá vált ez az egész este. Ezért abbahagytuk. A következő emlék, ami megvan, az az, hogy én bealudtam, viszont Emma, és a többiek ott beszélgettek mellettem.
-Nem kéne haza mennetek? Zayn is elaludt már, te is fáradtnak tűnsz..Csak ásítozol. -mosolygott Niall Emmára, mint a lányára. Kicsit aggódott miatta, bár nem tudni, miért.
-Szóval haza küldesz?-vette poénosra Em ezt az egész sztorit.
-Neeem, dehogy is.-nevetett fel Niall, tipikus niallos nevetéssel.
Még egy kicsit bezélgettek Emmáék, majd Niall felkeltett, hogy ideje haza mennünk, mert már Emma is nagyon fáradt. Otthon én rögtön visszaaludtam, Emma pedig elment letusolni. Miközben ő fürdött, én felébredtem csodálatos hangjára. Éppen az Uncovert énekelte. Meseszép volt ezt a dalt tőle hallani. Én benyitottam hozzá, mire Ő csak felkiáltott.
............