27. Rész ~Álom

Sziasztok. :)
Meglett ismét a 2 komment. :) ♥ Köszönöm!
Azt is köszönöm, hogy folyamatosan olvassátok a blogom. :)
A következő részt ismét minimum 2 komment után hozom. :)
Kommentet NÉV NÉLKÜL is lehet írni, ha nem szeretnéd, ha más is látná, hogy te írtad! ;) ♥
Iratkozzatok fel még jó sokan, hogy egy kis család lehessünk. :P ♥
Jó olvasgatást! :*
*Gitta.

 -Neem!-tiltakozott.. -elég lesz ebből a játékból.-nevetett.

-Rendben.-mosolyogtam én is.
...............
Én elmentem fel a szobába, és ledőltem az ágyba. A következő pillanatban Emma már rajtam feküdt, mert rámesett.
-Naa.-nevettem fel.-Nem fájt a kezednek?-fogtam meg gyorsan az eltört kezét.
-Nekem nem fájt..-vette ős is szemügyre a mancsát. -Neked fájt?-kérdezte.
-Hát egy picit kemény volt a gipszed de kibírom.-mondtam mosolyogva.
-Bocsi.. -mosolygott, majd megcsókolt.-Szeretlek!-mondta.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá vissza.
Körülbelül 10 percig csak beszélgettünk, majd éreztük, hogy egyre álmosabbak lettünk, ezért elköszöntünk egymástól és elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy Emma nagyban ásít mellettem.
-Zaaayn..-ásított Em.
-Igen?-néztem fel rá a párnák közül kómás fejjel.
-Semmi.-mosolygott rám, majd magamhoz húztam.
-Kialudtál?-suttogtam a fülébe.
-Igen-mosolygott ismét, majd lehunyta a szemét.
-Na mi van? Mosolygós kedvedben leszel ma?-nevettem fel
-Igen.-nevetett fel velem együtt ő is.-Mit álmodtál?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-Nem szoktam álmodni.-mosolyogtam.
-Én mindig álmodok valamit.- vigyorgott, majd elkezdte a hajamat birizgálni.
-És mi jót álmodtam az éjjel? -kérdeztem, mert tudtam, hogy erre várt.
-Hát.. Öhmm..-gondolkodott Em.
-Hallagatlak!-tartottam vissza a nevetésemet.
-Ááá.. Inkább nem mondom..-mondta először mosolyogva, majd a következő pillanatban már olyan hangosan visított, hogy még én is furcsálltam.
-Na most már kíváncsi vagyok.-pusziltam meg a homlokát bíztatás képpen.
-Akkor elmondjam?-nézett rám nagy szemekkel.
-Kérlek, ne kínozz már.-mosolyogtam huncutan.-Mond már Kicsim.-tört ki belőlem is a nagy nevetés.
-Na szóval..-kezdte.-Röviden mondom. Azt álmodtam, hogy született egy kisfiúnk.-zavarodottan elmosolyodott.
-Na tovább. -bíztattam.-Ez eddig nagyon jó álomnak hangzik.
-Szóval ugyan úgy nézett ki, mint te.. Olyan szép szeme volt.-mosolygott maga elé nézve.
-Oooo..-néztem én is a távolba, hátha látok valamit, de nem így történt.
-Mi van?-kérdezte, mert nem értette mire mondtam ezt.
-Ez egy nagyon szép álom!-pislogtam nagyokat a távolba, mire Em is megértette.
-Örülnél, ha igaz lenne? -nézett rám kiskutya szemekkel, maja adott egy puszit.
-Igen.-néztem rá álmodozva, de ő csak furán nézett rám.
-Mi van?-nevettem fel.
-Áhh. semmi.-nevetett ő is.-Naa.-kérleltem ismét.
-Ma nem megyünk sehová!-jelentette ki, és elterelte a babás témát.
-Oké.-tettem fel a kezem amolyan 'Igenis kapitány' stílusban.
-Mindjárt jövök.. Csinálok valami kaját.. Kettőnknek.-tette hozzá mosolyogva.
-Rendben, de finom legyen!-kacsintottam.
Emma lement a konyhába, és pedig bekapcsoltam a TV-t. Kicsivel később már Em is csatlakozott hozzám a kezében egy tálcával, amin piritós és egy tábla csoki volt. Megnyaltam a számat és elkezdtem enni.
-Ez az aztán az igazi király reggeli.-nevettem és beleharaptam egy újabb falatba.
-A csoki az enyém!-vette le a tálcáról Em a csokit.
-Nem is kapok belőle?-néztem a csokira, majd Emmára.
-Nem!!-nevetett ki,mint az 5 évesek.
-Hát akkor jó étvágyat az irigy brátnőmnek.-vicceskedtem.
-Tessék.-mondta, majd a kezembe nyomott 2 kockát.-adok neked, hogy nehogy rám ragadjon az 'irigy barátnő' név.
-Köszönöm!-adtam egy puszit neki köszönet képpen.
-Megérdemled.-mosolygott aranyosan.
-Te is megérdemled.-haraptam bele a csokiba.
-Tudom én. -mondta, és ő is elkezdett édességet falni.
-Észre vettél valamit?-kérdezte Em film nézés közben.
-Mit?-néztem fel a képernyőből.
-Már régen nem veszekedtünk.-mikor ezt meghallottam, melegsét töltötte el a szívem.
-És én ennek nagyon, de nagyon örülök.-fejeztem be a mondanivalója végét.
-Én is.-mosolygott.
-Akkor jó.-mosolyogtam én is.
Folytattuk a TV-t nézni, amikor elment az áram. Emma is jól tudja, hogy félek a sötétben, de még jó, hogy még nappal volt.
-Pont most?-nézett körbe a szobában Em.
-Hát látod.-nevettem.
-Még jó, hogy nincs sötét.-nevetett Em is.
-Igen. Mert mind a ketten félnénk. Mi lenne itt akkor.- gondolkodtam, majd elnevettem magam.
-Csináljunk valami olyat, amit áram nélkül is lehet.-vetette fel az ötletés a barátnőm.
-Mit?-vártam a gondolatát.
-Nem tudom.. Unatkozok.. Mondjuk..-gondolkodott.-Kimehetnénk az udvarra.-mondta végül.
Ezt jó ötletnek találtam. Felöltöztünk, mert elég hideg volt már kint. Kiléptünk az ajtón és egy olyan személy állt a kapuban, akira nagyon nem számítottunk.
.............