3. Rész ~Szakítás.

Sziasztok! :) Meghoztam a 3. részt is. :) Remélem tetszeni fog. :) Láttam azért, hogy néhányan olvassátok a blogot, de nem túl sokan.. Megtennétek nekem, hogy egy picit hirdetitek az oldalt? :) Köszönöm! ;)


1 évvel később.
Emma és én már egy éve együtt vagyunk. Egyik nap elmentünk sétálni a parkba. Sajnálatos módon a kapcsolatunk már nem olyan, mint eddig volt. Körülbelül 2 hónapja nincs egyenesben. Emma azt mondta, el kellene simítani a dolgokat. Megpróbáltuk... Az egész beszélgetést Emma kezdte, mivel volt pár percnyi  kínos csend. Ez már akkor sem volt jó.
-Zayn, a kapcsolatunkkal valamit kezdeni kell.. Ez így nem mehet tovább! -támadott le hirtelen Em. Kicsit meglepődtem, hogy ő is gondolkodott már ezen, ezért őszintén válaszoltam neki.
-Igazad van..
-Szóval?-kérdezte fürkésző tekintettel. Próbáltam kicsit oldani a hangulatot, ezért visszakérdeztem.
-Van ötleted?
Erre ő is felnevetett, de ez a nevetés komoly arcot, és szavakat rejtett maga mögött. Azt hittem, hogy csak viccel,d e aztán kiderült valami. Azok a keserű szavak is kijöttek a száján, amit már nem tudott tovább elhallgatni előlem...
-Szakítanunk kellene.. Ennek így nincs igazából semmi értelme. -mondta, mire én elszomorodtam, és megpróbáltam lebeszélni a szakításról. Nem akartam erőltetni azt, hogy maradjunk együtt, de muszáj volt, mert én még mindig szeretem őt.
-Szerintem csak meg kellene beszélnünk ezt az egész dolgot.. -tanácsoltam.
-Eleget beszélgettünk már. -fejezte be, mire kicsit megrogytam. Éreztem, hogy valami eltörik bennem ezek a szavak hallatán. Szörnyű. Végül muszjy volt beleegyeznem, és nagy nehezen reagáltam.
-Akkor ezt vegyük szerintem úgy, hogy közös megegyezés. -Nem volt túl jó ezt kimondani, de mégis megtettük. Szakítottunk.
Ő már elköszönt volna tőlem, de én utána szóltam, hátha mégis meg tudom győzni valahogy.
-Várj!
-Na? -kérdezte kissé flegmán, mire furán néztem rá.
-Attól maradhatnánk még barátok, hogy nem jött össze ez az egész dolog, nem? -Mosolyogtam rá, hátha erőt adok neki, és kimondja azt, amit hallani szeretnék. Hát nem éppen azt mondta..
-Szerintem ez nem jó ötlet. -mondta. Elkerekedett a szemem, és nem hagyhattam szó nélkül, meg kellett kérdeznem, hogy miért? Ő erre csak annyit válaszolt.
-Mert én még mindig szeretlek és szeretni és foglak.-Elhadarta, és nagyon meglepődtem, majd elgondolkodtam, hogy akkor miért mondta, hogy szakítsunk. Nem igazán értem a női logikát. Végül válaszoltam neki, és kíváncsiságból feltettem a kérdést neki, amit nem értettem.
-Én is szeretlek! Akkor miért szakítunk?
Em erre csak elnevette magát, de nem szólt semmit addig, amíg újra meg nem kérdeztem.
-Nos?
Ez a kis szó után olyan történt, ami általában szakítás után nem szokott történni. Odajött hozzám és megcsókolt. Azt hittem hirtelen, hogy meg akar pofozni, mert megérdemeltem volna. De nem! Ő megcsókolt. Tényleg szeretem.
-Akkor? -kérdeztem Em-től, mert nem igazán tudtam, hogy akkor most végülis mi van kettőnkkel.
-Te az enyém vagy és az enyém is maradsz örökké.- mondta.
-Pontosan.-helyeseltem neki, mire felnevetett.
-Olyan hülyék vagyunk. Majdnem szakítottunk, pedig szeretjük egymást.-mondta, még mindig mosolyogva.
-Nagy kár lett volna.-helyeseltem neki ismét, majd így szólt.
-Ezzel egyet értek.- mire felnevettem.
-Akkor felejtsük el ezt az egész sétát. Rendben? -kérdeztem.
-Rendben.
-Akkor kezdjük elülről a mai sétálást.
-Vagy menjük haza!-ajánlotta fel, mire felcsillant a szemem.
-Rendben.
Pár perc múlva már otthon voltunk, és ott folytattunk tovább a napot. Nagyon jól éreztem magam vele, és még mindig nem értem, hogy miért akartunk szakítani.
-Na és mi jót csináljunk, ha már így kettesben vagyunk?-tettem fel költői kérdésemet. Ő csak kérdőn nézett rám, én meg próbáltam meglepődöttséget mutatni.
-Most mi van? -kérdeztem, erőltetett komolysággal.
-Semmi.-válaszolt egyszerűen, és nevetett, ezért én is elnevettem magam. Nem volt semmi ötlete, ezért kicsit huncutkodtam.
-Na akkor szerintem..-kezdtem.
-Na?- kérdezett vissza.
-Gondoltam majd te befejezed. -mondtam, és rámosolyogtam.
-Feküdjünk le aludni.-mondta végül, mire felnevettünk mind a ketten, mire leesett, hogy mit is mondott.
-Aludni?  Hát oké.- néztem rá furán, mire feladta, mert látta hogy kicsit kiakadtam.
-Csak vicceltem te hülye!
-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem megint, hátha valami olyat mond, amit szeretnék is csinálni. :)
...