30. rész ~Haladás a régi élet felé

Sziasztok. :)

Bár nem lett egy komment sem, nem akartam tovább várni, ezért meghoztam nektek a következő részt. :)

olvassátok jó sokat, és kommenteljetek, mert csak 2 komi után hozom a 31. részt!

Kommentelni NÉVTELENÜL is lehet! :) ;)

*Gitta.

 -Ennyi? Ez komoly? Szánalom..-hallgattam, majd elkezdett csipogni a telefon. Kinyomott.
..................
Érzem, hogy ez nagyon csúnya dolog volt, amit Emmával tettem. De akkor úgy éreztem,
hogy nem tehettem mást. Sajnálom, iszonyat bűntudatom van. Bárcsak lehetne idő gép..
Akkor ezt a telefon beszélgetést biztos nem így csináltam volna. Egy hét múlva Emma
hazajött New Yorkból. Kimentem elé meglepetésből a reptérre, de nem számítottam
tőle ilyen nagy lelkesedésre.
-Szia!-sétáltam felé nyugodtan.
-Zaaayn!-kiáltotta Em és a nyakamba ugrott. Ez már elég furcsa dolog volt ahhoz
képest, hogy nemrég még szinte a szakítás szélén álltunk.
-Szia!-köszöntem ismét.
-Valami baj van Kicsim?-nézett a szemembe Em.
-Nem.. -mondtam, és lehajtottam a fejem.-Gondolkodtál?-vágtam bele a dolgok közepébe.
-Igen..-válaszolta hirtelen.- És arra jutottam, hogy Szeretlek, és remélem, hogy te is így érzed ezt az egészet.-vallotta be.
-Igen..-mosolyogtam, mert reméltem, hogy ezt fogja mondani.-Többet nem fogunk veszekedni ilyen kis apróságokon és lenne még egy kérdésem.-néztem rá huncutan.
-Hallgatlak!-fürkészett Em kíváncsian.
-Elmész koncertet adni?-hajtottam le a fejem, nehogy belenézzen a szemembe.
-Ez a hét nagyon rossz volt...-kezdte.-Nélküled..-fejezte be, majd megláttam a cigis dobozt a kabátja zsebébe. Megpróbálta mélyebbre dugni a dobozt, pedig tényleg észrevettem.
-Ugye az nem cigi?-kérdeztem remélve, hogy nemet mond.
-Hol?-kérdezte, majd elkezdett a zsebében turkálni, végül úgy döntött, hogy előveszi.
-Oké, nem tudom, hogy miért. Én teljesen leszoktam- mondtam, majd vártam, hogy elmagyarázza ezt az egész szituációt.
-Tudod..-kezdte.-Ez a hét nagyon húzós volt nekem. -mondta.-De ígérem, leszokok!- ígérte meg, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Mit csináltál akkor, amikor nem voltam itthon?-kérdezte Em.
-Semmi különöset.-mondtam neki őszintén.
-Az jó.-nevetett ki.
-Tudom.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Menjünk el sétálni.. Ketten.-mosolygott Em és felkapta a kis táskáját.
-Oké.-mosolyogtam rajta egyet.
Elindultunk, kiértünk a reptérről és beszálltunk egy taxiba. Csak a helyi parkig mentünk autóval, onnan sétáltunk egy jó nagyot. Elértünk egy messzebbi padhoz, ahová leültünk.
-Szóval?-kérdeztem, és vártam, hogy most mit szeretne csinálni.
-Nem tudok mit mondani.-rázta meg Em a fejét.

-Komolyan?-visszakérdeztem, ugyanis ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem, hiszen mindig jár a szája.
-Több, mint egy éve együtt vagyunk.-ismertette a helyzetet, mire én elmosolyodtam ezen az aranyos kijelentésén.
-Igen, tudom.
Itt elhallgattunk egy ideig. Egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. Kínos csend volt, amit ismételten én törtem meg.
-Szóval, mit szerettél volna ezzel mondani?
-Csak így hirtelen eszembe jutott.-mondta.
-Boldog vagyok veled, Emma.-fordítottam magam felé, és mélyen a szemébe nézve mondtam ezt neki.
-Én is.-mosolygott, majd hosszasan megöleltük egymást.
-Mit csináltál a kezeddel?-húzta le a pulcsi ujját a sebről.
-Semmit.-mondtam, majd gyorsan eltakartam ismét.
-Zayn..-nézett rám. -Ne titkolózz! Szóval?-ki akarta szedni belőlem.
-Semmit. Tényleg.-mondtam zavartan.-Csak eltörtem egy tányért.
-Oké. Én hiszek neked! -mosolygott és adott egy gyógypuszit a kezemre.
-Köszönöm! -mosolyogtam.
-Na merre felé menjünk?-nézett körbe Em a téren.
-Menjünk arra.-mutattam jobbra, majd elindultunk.
Sétáltunk egy kört, majd ismét leültünk egy padra. Beszélgettünk, aztán odajött hozzánk néhány rajongó.
-Sziasztok!-köszönt elsőként Emma.
-Sziasztok! Kérhetnénk tőletek autó grammot?-csillogott az összes lánynak a szeme.
-Tőlünk?-emelte ki Em ezt a szót meglepetten.
-Persze, hogy adunk.-mentettem ki Emmát a helyzetből, és már nyúltam is a tollakért
és a cetlikért.
Haza mentünk, majd néhány nappal később eljött a nap, amit már nagyon vártunk. Emma koncertjének az ideje, amit végül is elvállalt. Tényleg ez a nap is eljött. Hamarabb, mint azt gondoltuk. Reggel úgy keltünk fel, hogy már olyan fittek voltunk, mintha csak Kondiból jöttünk volna, nem is az ágy puha karjaiból. Aznap délelőtt korábban elmentünk a Producerrel arra a

helyszínre, ahol Em fellépett. Még egyszer elpróbálták a dalokat, táncokat, beállították a mikrofonokat, majd már kezdtek  készülődni az estére. Egész gyorsan elkészültek a sminkkel, ruhával és a frizurájával. Egyszerűen gyönyörű lett! Lementem a színpad elé, hogy közelről nézhessem a barátnőm első, egyedüli koncertjét. Emma kilépett a színpadra. Az egész koncert terem egy emberként kezdett el sikonyálni, üvöltözni. Emma bemutatkozott, és kezdte is az éneklést.
-Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon jó érzés itt állni veletek szemben! Köszönöm szépen azt a sok támogatást, amit rajongóimtól kapok! -mondta, és már meg is szólalt az első dal.
.......................